Vers
Markó Béla
Kovács András Ferenc
Markó Béla könyvére
Egy könyvbe folyton visszatérni, mint
a nappalokba erjedt éjszakák,
a testek s lelkek rejtett évszakát
megélni, míg a renyhe fény suhint
fákon keresztül, s szertenéz megint
lombok közén a sok gyümölcs szeme,
s a föld ölén a holt tücsökzene
föléled, érces messzeségbe zeng,
ha véges ébreszt, rezzent végtelent,
s veszendő hangja villant mély eget,
pörget parázsló csillagképeket
csönd lapjain, s bár teljes, mégse kész
a mindenség, de minden rész egész
szavak terében röppen, él, forog
a pillanat, s mint tördelt félsorok,
versben ragyoghat minden sárba vert
fűszál, virág, ha nyílik, s vár a kert.
Marosvásárhely, 2010. május 7.
- Szerkesztő: Kovács András Ferenc
- Borító: Szulyovszky Sarolta
- ISBN : 978-606-92476-0-0