Interjú
Sarány István
Tizenkét évig kényszerlakhelyen tartózkodtak az erdélyi ferencesek. A provincia védőszentje, Szent István ünnepén, 1952. augusztus 20-án internálták a rendtartomány mintegy 150 tagját. Egy évig a máriaradnai kolostorba zsúfoltan tartották őket a hatóságok, remélve, hogy önként kérik a rend feloszlatását.
Ez nem történt meg, így három új helyszínre osztották szét a szerzeteseket: Esztelnek, Körösbánya és Dés lett az új otthonuk.Désre kerültek a rend előljárói, a vajdahunyadi ferences teológia tanári kara, valamint a fiatal teológusok. Titokban három évfolyam végzett a dési “klandesztin” teológián, felszentelésük is titokban történt.
A kényszerlakhelyet a személyi igazolványba bepecsételt DO (domiciliu obligatoriu) jelölte, így az internáltság éveit DO-s világnak nevezték el a barátok. A kötetbe foglalt vallomások a DO-s világ tizenkét évéről szólnak, no meg arról, hogy miként talált magára a halálra ítélt Ferenc-rend.
A barátok története azonban nem a szenvedéstörténet, vallomásaikat áthatja a Szent Ferenc-i derű, ezért nevezte P. Benedek Domokos Szent Ferenc erdélyi virágoskertjének, erdélyi Fiorettinek dési kényszertartózkodásukat.
Végül győzedelmeskedtek a rendszer fölött, mint ahogy Szent Ferenc is megszelídítette a garázdálkodó gubbiói farkast.
Sarány István
- Szerkesztő: Kozma Mária
- Borító: Gutenberg Grafikai Műhely és Nyomda, Csíkszereda (a borítón Molnár-C. Pál Szent Ferenc és a gubbiói farkas című festménye látható)
- ISBN: 978-973-665-296-7
1 HOZZÁSZÓLÁS
Nagyon jó témát dolgozott fel a kiadó. Kár, hogy a könyv nincs rendesen megszerkesztve legalábbis az az én érzésem a könyv olvasása után. Amit végképp nem értetek, hogy miért szerepel Sarány István mint szerző, ha még az előszót és az utószót is más írta?