Mindhalálig színész: Medgyessy Éva könyve Péterffy Gyuláról

A könyv címe több, mint szófordulat: Péterffy Gyula, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színésze a társulat magyarországi turnéján halt meg 1980-ban, 44 évesen. Kollégája utolsó napjairól Sárközi Júlia színművésznő mesélt a Komp-Press Kiadó Prospero könyvek sorozatában megjelent kötet tegnapi, kolozsvári bemutatóján, ahol a közönségben többen is ott ültek a könyv szereplői közül.

De nem csak neki volt hozzáfűznivalója a bemutatón elhangzottakhoz – Jancsó Miklós színművész például Az ember tragédiája 1968-ban bemutatott előadása kapcsán mesélt el néhány anekdotát, amelyben Péterffy Gyula egyik legemlékezetesebb szerepét: Lucifert játszotta.

Balázs Imre József, a kiadó vezetője több szempontból is rendhagyónak nevezte a kötetet: egyrészt a Prospero könyvek sorozatban újdonság, hogy nem beszélgetőkönyv, hanem életrajz jelent meg. Másrészt Medgyessy Éva Péterffy Gyula feleségeként és a színház súgójaként különleges pozícióból, egyszerre kívülről és belülről emlékezett vissza egy egész színháztörténeti korszakra.

Demény Péter szerkesztőnek Márai Sándor mondata jutott eszébe: nem éveket adni az élethez nehéz, hanem életet adni az évekhez, azaz tartalommal megtölteni azokat. „Péterffy Gyula a szenvedélyével töltötte meg ezeket az éveket” – fogalmazta meg Demény. Felhívta a figyelmet a könyv szerkezetére is, amely fejezetek helyett felvonásokra tagolódik – mint egy hordozható színpad.

Köllő Katalin színházkritikus abban látta a sorozat fontosságát, hogy a kötetekben olyan szépségek és fájdalmak fogalmazódnak meg, amelyeket a színészeknek esetleg nem lenne alkalmuk más körülmények között elmondani. „Az olvasó megismerheti belőlük a színészek lelkét is” – fogalmazott.

Medgyessy Éva bevallotta, az ihlette a könyv megírására, hogy elmondja azokat a dolgokat, amiket csak ő tud Péterffy Gyuláról. „Írás közben úgy éreztem, tojáshéjakon táncolok: a szubjektív ember, a szubjektív asszony, és az objektív színháztörténész szerepe közötti egyensúlyra törekedtem” – mondta.

Medgyessy Éva a könyv előszavában két kortárs színészhez hasonlítja Péterffy Gyula népszerűségét, az akkori Erdély viszonylatában: Johnny Depphez és Cserhalmi Györgyhöz. Elmeséli, az utcán összesúgtak a háta mögött, a piacon a legszebb árut kapta a kofától, ha belépett egy vendéglőbe, a magyar cigánybanda azonnal rázendített a nótájára.

„Ajánlom könyvemet mindazoknak, akik meg szeretnének ismerni közelebbről is egy nagyszerű művészegyéniséget, kíváncsiak egy kisebbségi sorsban élő és alkotó magyar színész életére és halálára a XX. századi Erdélyben, és ezzel együtt a kolozsvári színház mintegy két évtizedes múltjába is betekintést szeretnének nyerni” – írja a szerző az előszóban.

Mindhalálig színész: Medgyessy Éva könyve Péterffy Gyuláról bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Dáné Tibor Kálmán hozzászólása:

    Az írás tömör és nagyon jó összefoglalója az eseménynek. Illett volna megemlíteni, hogy a könyvbemutató színhelye az EMKE-Györkös Mányi Albert Emlékházában volt. Dáné Tibor Kálmán, EMKE elnök.

  2. Oláh Anna hozzászólása:

    Egyetemista éveim nagy élményei közé tartozott, ha szembe jött velem az utcán Kolozsvár nagy személyisége – Péterffy Gyula. Mi is a háta mögött összesúgok közé tartoztunk. Aztán feleségül vette gyerekkori jó ismerősömet, ma már barátnőmet – Medgyessy Évát.
    Budapesten – ahol ma mindketten lakunk – részese lehettem –a szó szoros értelmében– a kötet “kiforrásának”. Medgyessy Éva kötete műfaját tekintve behatárolhatatlan. Informatikusként egy olyan adatbázisnak tekintem, amely személyes emlékirat, politikai korkép, dráma-, színház- várostörténet, emberi sorsok, kapcsolatok, szokások tárházának számtalan pici, színes kockájából kirakott óriási mozaik, ami a kolozsvári színház kulisszái mögött alakult a legsötétebb években, és csak kevesek számára volt látható, tapasztalható.
    Tehát mindennapos tanúja lehettem annak a szellemi erőfeszítésnek, ahogy az emlékező egykori feleség, számtalan híres színész és rendező munkatársa próbálta egyben tartani – a “csúszós” politikai körülmények, a fűtetlen színpadok világában zajló – eseményeket, vagyis a kötetet, úgy, mint a magerő az atommagot.
    Ő nem egy csendes magányba vonult remeteként ült le az első üres lap elé, hanem egyedülálló kenyérkereső családfőként, két végzős egyetemista gyermeke mindennapi gondjaival is meg kellett küzdjön. Újságíróként pedig a lapzárták, családfentartóként az érkező fizetési csekkek nyomasztották közben, valamint édesanyja betegsége (akit a könyvbemutató előtti napon temetett el). Ezek dacára emlékezete olyan távlatokat volt képes átfogni térben, időben, elhangzott szövegekben, emberi találkozásokban, ami számomra azt igazolta, hogy érzelmei, gondolatai, szavai, ereje és a végső mű mögött ott állt a kötet főszereplője –ezúttal rendezőként, méghozzá a legnagyobbak közül való.

    Oláh Anna

Hozzászólás a(z) Oláh Anna bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.