Ma ünnepli 75. születésnapját Bodor Ádám, a Sinistra körzet és Az érsek látogatása szerzője. A kolozsvári író tiszteletére a héten Selyem Zsuzsa Ugyanazok a kutyák című rövidpróza-sorozatát közöljük.
Bodor Ádámnak,
Az Állomás, éjszaka dallamára
Oroszlán
Ureczkiné elzárta az aragázt, befödte a fazekat, kikapcsolta a rádiót, levetette a kötényét, beleszagolt pulóverének hónaljába, legyintett, fölkapta kabátját, szatyrát, és elindult. Az utcára érve lassított: az egész lakótelep egy jégpálya, de hát kit büntessél meg, egyetlen lépcsőházban is laknak vagy ötvenen.
A kis fodrászszalonban hajlakk, sampon, különféle krémek illata keveredett a padlócsempét a két forgószék körül vastagon beborító levágott haj szagával. Alina kezében az olló sebesen járt, tizenöt év körüli, szőke lány asszimetrikus frizuráján dolgozott.
Ureczkinét még mindig sokkolta az orr- vagy szájkarika, pedig látott ő ennél cifrábbat is a tévében, de az más, soha nem fogja megérteni, miért kell egyetlen fülbe nyolc-tíz fülbevaló, kinek tetszik az, ha a szemöldök át van fúrva, mint ennél a csitrinél is. Médi viszont szabad volt, éppen a seprűt hozta elő a sarokból, amikor meglátta Ureczkinét:
– Szervusz, drágám, már azt hittem, kolostorba vonultál!
– Szervusz, Médikém, el nem tudod képzelni, mennyi dolgom van, de most végre itt vagyok, ugye, van rám néhány percecskéd?
– Még szép, hogy van, foglalj helyet, kérlek, éppen összehúzom itt egy kicsit ezt a disznóólat, így ni, a szokott vöröset, ugye… hát persze… azért látszik ám, hogy rég nem jártál felém, ez a jó a mi mesterségünkben, nu-i aşa, Alina?, nem lehet rólunk sokáig megfeledkezni… Na és mondd, Icukám, egyébként…
És Ureczki Icuka mondta. A hajcsavaroknál tartottak, amikor rátért a fiára, hogy nősül, mire Médi megkérdezte, hogy hány éves is Pityu.
– Negyvenöt – válaszolt Ureczkiné.
– És eddig nem volt felesége? – kérdezte Médi a tükör felé fordulva.
A tükörben hosszan nézte a bolt előtti a járdát, talán várt még valakit. Egy kutya szedte a lábát határozottan a pár szem délelőtti járókelő között, kisvártatva megjelentek a többiek is, siettek, mint mindig.
– Dehogynem, kettő is – mondta a tükörben Ureczkiné, miközben elégedetten nézte új, vörös hajfürtjeit. Mélyet szippantott a fodrászműhely szexi illatából, s alig palástolt büszkeséggel folytatta: – De tudod, hogy van ez: oroszlán a csillagjegye.
Trolibuszon
Valachi úr még mindig jó megfigyelő volt. Csak éppen már nem volt kivel megosztania észrevételeit – felesége öt éve, ahogy mondani szokás, a temetőben nyugszik, de ha élne is, Valachi úr soha nem pazarolta privát kapcsolataira információit. Egyetlen privát kapcsolatára. Az sincs már, de mindegy.
Alig ért oda a buszmegállóhoz, még el sem foglalta kedvenc várakozóhelyét, ahonnan elsőként pillanthatta volna meg a közelgő járművet, már ott is állt az orra előtt a 3-as trolibusz. Némi bosszúságot vett észre magán: honnan szedik elő ezt az ősrégi Skoda 9TR-t, a múlt század hatvanas éveiben gyártottak ilyeneket Csehszlovákiában. Öröme is volt azonban: ablak melletti ülőhely, mellette senki.
Az ülés viszont, hogy ennek a hülye dialektikának sosincs vége!, az ülés kőkemény volt és nyirkos. Valachi úr megtapogatta a mellette levőt is, az üreset, de az is nedves volt. Óvatosan előrenyúlt, ugyanaz. Elbizonytalanodott, és fölnézett: a busz fenti ablaka zárva. És hát amúgy sem esik az eső.
Nem mondhatnám, hogy Valachi urat béke árasztotta volna el. Ráadásul arra lett figyelmes, hogy előtte három sorral két kutya beszélget, pontosabban be nem áll a szája az egyiknek, a másik bólogat.
Lehettek tíz-tizenkét évesek is, nagytestű, törődött kutyák rossz fogakkal. Az egyik bundája inkább barnás, a másiké inkább szürkés. Ültek a kőkemény trolibuszon, elülső mancsukkal megkapaszkodtak az előttük lévő szék támlájába, mert persze ezeknek az öreg Skodáknak még nem volt az ülés tetején fogantyúja.
Mintha politikáról beszélgetnének – Valachi úr hegyezni kezdte a fülét.
– Mert, kérdem én, hogy is volt ’90 előtt? Nem ugathattál, de éltél.
A szürkebundás bólogatott. Valachi úr pedig morgott magában: ugyan mit tudhattok ti a tizenkét évetekkel arról, hogy mi volt ’90 előtt… azaz, villant be hirtelen, egy kutyaév nagyjából hét emberévet tesz ki, következésképpen ez a barnás lehet vagy nyolcvan éves.
– S mit csináltak ezek? – a nyolcvanéves kutya ablak felőli mancsával egy nagyvonalú gesztussal a kinti világra mutatott. – Meghosszabbították a láncot, de a lábost is arrébb lökték.
Valachi úr maga is kinézett az ablakon, majd sóhajtott. Életében először tett ilyet nyilvános helyen.
Selyem Zsuzsa