Casanova és Drakula nyomában: Kányádi András mítoszkritikai kötete

Melyik mítosz rejtőzik Nabokov Lolitája vagy Mészöly Film című regénye mélyén? Többek között erre a kérdésre is választ ad Kányádi András A képzelet topográfiája című, a Komp-Press Kiadó gondozásában megjelent esszékötete, amelyet tegnap mutattak be Kolozsváron. A könyv a Kolozsváron, a BBTE magyar-francia szakán végzett, majd a párizsi Sorbonne egyetemen doktorátust szerzett Kányádi első kötete.

A kötet az Ariadné könyvek sorozatban jelent meg, amelyet Visky András ötletére indított el a Komp-Press kiadó. Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője elmondta, már a kötetek formája is azt sugallja: nem nagy és súlyos művek jelennek meg az esszésorozatban, hanem fiatal, gyakran elsőkötetes szerzők munkái.

Balázs Imre József, Kányádi András és Horváth Andor

„A mítoszkritika jellegzetesen francia és angolszász diszciplína, magyar nyelven kevesen művelik” – hívta fel a figyelmet Balázs Imre József. Hozzátette, emellett a kötet ismeretterjesztő, közérthető nyelvezete az, ami Kányádi András kötetét nagyon franciássá teszi.

Székely János gondolatát idézve Balázs Imre József kifejtette: a mítoszok összefoglalják az emberről szóló, időtlen tudást, az irodalom pedig a mítoszok forgalmazójának szerepét tölti be, a populáris kultúrával együtt. Megnevezésükre több kifejezést is használnak, említik őket toposz, vándortéma, motívum néven is.

Horváth Andor, Kányádi András volt tanára szerint a kötet azt érzékelteti, ahogy a nagy témák, a nagy történetek újra meg újra visszatérnek. Ezek körül születik újra a világ korhoz kötött értelmezése – és egyúttal az emberiség önértelmezése is. Horváth egy nagy történet töredékeinek nevezte a kötetben olvasható esszéket, hozzáfűzve: a szövegben állandóan váltakozik a játékosság és a komolyság.

„Mintha a haza és külvilág közötti rend helyreállt volna ebben a kötetben és Kányádi András életében is – mondta Horváth, a szerző párizsi tanulmányaira, világirodalmi, képzőművészeti, zenei ismereteire, illetve nyelvtudására utalva. – Ez az egyensúly a nyitott könyvtárak és a nyitott szellem világának jele.”

A szerző elmesélte, Horváth András hívta fel a figyelmét a mítoszokra. Kifejtette, a mítoszok irodalmi szövegek formájában maradtak ránk, azt pedig nagyon nehéz volna kideríteni, azelőtt milyen formában léteztek. Így azzal próbálkozott, hogy megtalálja az első irodalmi szöveget, amelyben egy adott mítosz megjelenik.

„Az elsődleges forrásokat gyakran háttérbe szorítja a szekundér irodalom. Arra szeretném bátorítani azokat, akik kézbe veszik a kötetet, hogy ne féljenek az eredeti szöveghez nyúlni, már csak az olvasás örömének kedvéért sem” – fogalmazott a szerző.