Ugyanazok a kutyák 3.

A héten (február 22-én) ünnepelte 75. születésnapját Bodor Ádám, a Sinistra körzet és Az érsek látogatása szerzője. A kolozsvári író tiszteletére a héten Selyem Zsuzsa Ugyanazok a kutyák című rövidpróza-sorozatát közöljük.

Ugyanazok a kutyák 1.
Ugyanazok a kutyák 2.

Bodor Ádámnak,
Az Állomás, éjszaka dallamára

Szilveszter

Klárika néni kihajolt földszinti konyhája ablakán:
– Cicc, cicc – mondott valami effélét nagyon halkan, de ennyi pont elég is volt, mert innen-onnan máris ott termett néhány macska. Várakozóan tekintettek föl Klárika nénire, aki erőtlen mozdulattal máris hajította ki nekik a tyúkfejet, bőröket, csontokat. A macskák komótosan nekiálltak. Ám kisvártatva megjelentek a kutyák.

Fotó: Flickr, MLSollie

Klárika néniéknél megszólalt a csengő, lánya, Kamilla indult, s miután a kukucskálón meggyőződött róla, hogy kedves kis szomszédai azok, ajtót nyitott. Klárika néni sem várta meg a fejleményeket, kezét kötényébe törölte, s ő is odasietett az ajtóhoz.

– Nagyon szépen köszönjük a finom süteményeket – mondta Teutsch Réka, és Kamilla felé nyújtott egy ajándékcsomagot –, igazán semmiség, ezek csak afféle bolti nyalánkságok, nem vehetik fel a versenyt Klárika nénivel, mindig elszégyellem magam, hogy kimaradt életemből az édességek művészete.

– Ó, dehogyis! De nem kellett volna ránk költenie, Réka. Kérem, jöjjenek be egy percre – szólt kedvesen Klárika néni.
– Iiii-igen, gye-gye-gyertek be, nnnne sssss – szólalt meg Kamilla, de Réka azonnal szabadkozni kezdett:
– Köszönjük, de…

– Ez a drága Eszterke mennyire megnőtt, hány éves is vagy már? – kérdezte Klárika néni.
– Tizenhat leszek februárban – válaszolt Eszter, Réka pedig reménykedett, hátha más nem veszi észre a lánya grimaszát. Azért egy kicsit könyökkel megbökte, mire Eszter színpadiasan tágranyitott szemmel mintha azt kérdezné: mi van?

– Ó, hogy telik az idő, nemrég még a kis szánkóval húzta az óvódástársát a parkban, ugye, Kamilla, éppen a tegnapi sétánkon emlegettem…
– Iiigen, éééééppen tttttttttegnap…
– De igazán, jöjjenek be egy percre….

Fotó: Flickr, Wendie Andrews

– Sajnos, nagy rohanásban vagyunk – mondta Teutsch Réka –, Eszter szilveszteri mulatságba készül, s tetszik tudni, hogy van ez, Klárika néni, frizura, ruha, manikűr…
– Ó, hogyne tudnám, én is milyen szívesen mennék, itt vagyok, kilencvenegy évesen…

– Isten éltesse, Klárika néni! – Teutsch Rékának nem volt újdonság a kilencvenegy, szinte heti rendszerességgel értesítette őt Klárika néni a koráról, meg arról, hogy telik az idő, de valahogy soha nem adta fel a reményt: ha közbevág a litániába, hamarabb szabadul. Kamilla miatt viselte el az egészet, bár őt az anyja alig engedte szóhoz jutni. Réka szentül meg volt győződve, hogy az áspiskígyó Klárika néni különféle porokat hint mesés süteményeibe, Kamillát így láncolta magához, hogy ötven évesen is olyan mint egy kisgyerek, pedig elvileg tökéletesen egészséges nő lenne. Klárika néni zavartalanul folytatta:

– Ha tudnák, kedveskéim, mennyire szívesen szilvesztereznék én is, annyira, de annyira magányos vagyok… – és patyolattiszta kötényével fölitatta szeme sarkát.
Réka Kamillára nézett, Kamilla ott állt a konyhaküszöbön lehorgasztott fejjel.
– Még egyszer köszönjük a süteményeket, kellemes estét kívánunk! – mondta gyorsan Teutsch Réka, s Esztert maga előtt tolva kilépett az ajtón.

Selyem Zsuzsa

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.