A héten (február 22-én) ünnepelte 75. születésnapját Bodor Ádám, a Sinistra körzet és Az érsek látogatása szerzője. A kolozsvári író tiszteletére a héten Selyem Zsuzsa Ugyanazok a kutyák című rövidpróza-sorozatát közöljük.
Ugyanazok a kutyák 1.
Ugyanazok a kutyák 2.
Ugyanazok a kutyák 3.
Ugyanazok a kutyák 4.
Bodor Ádámnak,
Az Állomás, éjszaka dallamára
Elázott költők
A pincérek jó ideje felszívódtak, csak mi maradtunk a Partizanszkaja sugárút 81-es száma alatt található Tourist Hotel éttermében. Nem is baj, legalább nyugodtan ihattuk a magunkét. Ilja mukuzaniját nyakaltuk, kőkemény, száraz vörös 2009-ből, még legalább tizenkét évig békén kellett volna őt hagyni, de hát hajnali négykor ez már édeskevéssé érdekelt.
Még akkor is nehéz nap után lettünk volna, ha nem a nyomasztó Minszkben vagyunk (télen), de a nyomasztó Minszkben (és télen) valahogy minden ezerszer nehezebb. A Janka Kupala irodalmi múzeum hívott meg kétnapos fesztiválra, ma este mi olvastunk föl: Ilja, Grigorij, Pjotr, Mása meg én. Rajtunk kívül a teremben csak kókadt vendéglátónk, Volha Leherzak tartózkodott, a nyikorgó, kilazult lábú, tömött sorokban elhelyezett székek nem kis örömére. Persze, normális otthoni körülményeink között még ennyien sem ismerkednek meg műveinkkel, egymást pedig régtől fogva nem olvassuk, s ha tehettük volna, ott is, a Janka Kupalában, míg a másik olvas, leginkább szépen bedugtuk volna a fülünket.
Fotó: Flickr, Juano Tesone
– „Nem vagyok költő, isten ments, dehogy – nem kell a hírnév, megvagyok magamba, bár hébe-hóba rímet faragok, a nevem egyszerű: Kupala Janka” – üvöltötte Pjotr magasba tartott mutatóujjal, majd fogta Ilja ötliteres demizsonját, s löttyintett egyet-egyet Mása meg a maga poharába.
– Miről beszélsz te, miről beszélsz? – nézett rám sötéten Grigorij, és próbált úgy helyezkedni, hogy csak ő férjen be a látóterembe. – Még hogy időutazás, gratulálok, mit mondhatnék, gratulálok, ha neked ez az ebszar időutazás, akkor …
– Nyugi, Grigorij – mondtam én –, egyáltalán nem…
– Nekem te ne magyarázz, engem egy csöppet sem hat meg, hogy nő vagy – és Grigorij ingujját tűrögetve kezdett fölemelkedni, egy pillanatra még Pjotr is felénk nézett, aztán Mását átkarolva folytatta:
– „A híres költőt eldédelgetik, babér jár néki, ódák büszke hangja… A csöndes dalost észre sem veszik – csak falum tudja: ez Kupala Janka.”
Grigorijnak közben sikerült fölállnia, körülnézett tanácstalanul, egy pillanatra találkozott a tekintetünk, „te ki vagy?”, kérdezte, de mire kitátottam volna a szám, és mondtam volna valamit, ő már az asztalra borulva hortyogott. Ugyanezt tette délelőtt a Mindenszentek katedrálisban, csak éppen állva. Közvetlenül azelőtt még fölfelé a lépcsőkön megcsúszott egy amolyan csillogó barna darabkán, kabátja híven őrizte az eseményt, körülötte fintorogva vetették a keresztet.
– Látjátok – szólalt meg sírós hangon Ilja, és Grigorijra mutatott –, megint hagytátok, hogy elaludjon, de én kell majd fölvigyem a szobánkba, mint a tegnap, pedig nekem a csípőm miatt nem is szabad cipelnem.
– „A boldogság e földön ritka fény, csak sejlik, fölcikázva-elborongva – ha átragyogna népem éjjelén…” – szavalta Pjotr, és rámkacsintott. Grigorij meg hirtelen fölpattant, s nemsokára összegyűjtött verseinek díszkiadásával tért vissza.
– Nyisd csak ki – mondta, és kezembe nyomta a könyvet.
Kutyák, télen
Egész éjszaka futottunk, nagyon hideg volt, tappancsainkat már nem is éreztük, de muszáj volt futni, még ha a hideg vágta is a torkunkat, muszáj volt, Jákób már nem volt velünk, egyik lábával lett valami, és egyre lassabban jött, három lábon, aztán már nem bírta, mi meg nem állhattunk meg, mert akkor mi is megfagytunk volna, most már kisütött a nap, de hideg van, és éhesek vagyunk, megyünk Sion leánya kukájához, az egyik tömbháznál egy özvegyasszony valahogy megszerette Sion leányát, s mindig tesz ki neki csontokat, persze minden mást is megeszünk, Júda egyszercsak nem volt sehol, víz is kéne, de minden kőkemény, a hó meg vágja a torkom, egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig, de nem akarok leszakadni, a többiek meg futnak tovább, aztán láttuk a testét, amikor arra futottunk, fölhussantak a madarak, valami nem volt rendben Júda szaglásával, futunk a centrumba, ott melegebb van, de sok az autó is, Jáhvé egyszer ott maradt, valami nem volt rendben a hallásával, a centrumban nem lehet maradni, hiába van meleg, futunk az állomás felé
Selyem Zsuzsa
SZÓLJ HOZZÁ!