Kalandos fizika: üzemanyag a társadalom motorjához

„Amikor a diákokat próbálják meggyőzni arról, hogy érdemes mélyrehatóbban foglalkozni a fizikával, a tanárok általában két érvet hoznak fel: hogy hasznos és érdekes tudomány. A Kalandos fizika című könyv az utóbbi aspektust hangsúlyozza” – fejtette ki Nagy László, a BBTE fizikus professzora dr. Györfi András Kalandos fizika című, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában megjelent kötetének tegnapi, kolozsvári bemutatóján.

Dr. Györfi András, Nagy László, Szilágyi Mátyás és Sarány István, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese

A könyv tartalma az anyag legapróbb alkotóelemével foglalkozó húrelmélettől a legnagyobb egységet, a világegyetemet kutató kozmológiáig terjed – a fizikai tudnivalókat pedig egy kalandos viking portya történetébe szövi bele a szerző. Györfi András elmesélte, a könyv ötlete akkor született, amikor iskolás kisfia túl száraznak és unalmasnak találta a fizika-tankönyvet.

„Gyerekkorom óta érdeklődöm az emberi test, a legbonyolultabb ismert szerkezet iránt. Az orvosi szakmát azért választottam, mert így a legkönnyebb kapcsolatba kerülni ezzel a szerkezettel. Azonban az orvosként megszerezhető tudás határait kitágítja a kémia, a matematika és a fizika tudományának ismerete” – mesélte a szerző.

Nagy László George Gamow Tompkins úr kalandjai a fizikával című kötetével tartja összemérhetőnek Györfi könyvét. Elmondta, bár a szerző nem fizikus, kivételesen sokat tud a fizika azon területeiről, amelyeket a könyvben érint, ráadásul egy fizikusnál sokkal bátrabban fogalmazza meg saját elképzeléseit, feltételezéseit.

Szilágyi Mátyás főkonzul a tudománynépszerűsítés fontosságát hangsúlyozta. Kifejtette, jelenleg a társadalom- és gazdaságtudományok sokkal népszerűbbek a diákok körében, mint a természettudományok, ezért utóbbi területek kiemelt támogatásra szorulnak. Hozzáfűzte: egy ország tudáspotenciáljának mozgósítása az egyetlen módszer arra, hogy az felzárkózhasson a 21. század tudományos versenyében. Maga Györfi András pedig úgy fogalmazott: könyvét „egy csepp üzemanyagnak szánja a társadalom motorjának felpörgetéséhez.”

Kalandos fizika: üzemanyag a társadalom motorjához bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Nagy István hozzászólása:

    Hol lehet kapni a könyvet?
    Interneten rendelhető?

  2. Györfi András hozzászólása:

    Néhány gondolat a bemutatón elhangzottakból:

    Az a tény, hogy ma délután itt ennyien összegyűltünk, arra utal, hogy társasdalmunkban van igény a fizikával kapcsolatos ismeretek megosztására. Ez egy nagyon érdekes és összetett jelenség – vajon, mi lehet az oka, és mennyire jellmező ez ránk, emberekre?
    A társadalom alapja a kommunikáció – de ez az emberi és állati társadalmakra is igaz. Sokan úgy vélik, hogy a különbség abban áll, hogy mi képesek vagyunk a matematikai formalizmust is beemelni a kommunikációnkba, és az írásbeliség is kizárólag emberi vonás.
    Pedig ez nem igaz.
    Létezik például legalább egy olyan állatfajta, amelyiknek kommunikációjában matematikai és csillagászati elemek ismerhetők fel.
    A méhek táncára gondolok: a felderítőméh e mozgássorozatokkal pontosan el tudja mondani a kaptárbanmaradottaknak a pollenlelőhely irányát és távolságát polárkoordinátákkal kifejezve – a Nap helyzetéhez viszonyítva. De az a ráadás és meglepetés a dologban, hogy a délelőtt ellejtett tánc alapján a többiek délután is megtalálják a pollent – mert képesek a Nap látszólagos égbolti mozgásának hatását átszámítani a megadott polárkoordinátákra. Amihez kemény matematika kell – és nem is kevés.
    Ami pedig az írásbeliséget illeti, hát valóban, Gutenberg újítása emberi találmány. Az agyagtáblák ékírása, a kőbevésett hieroglifák, az ecsettel pingált kínai piktogrammok nemkevésbé, és ne feledkezzünk meg a világ egyik legősibb írásáról, a magyar rovásírásról sem. Ezek emberi írások.
    De ki hallott a buborékírásról?
    (csend)
    Nos, azt jól tudjuk, hogy a delfiniskolákban a nebulók néven nevezik – illletve füttyentik –egymást. De arra csak nemrégiben jöttünk rá mi emberek, hogy azokban a buboréksorozatokban, amelyeket ezek a delfinek időnként eleregetnek (nem, fiatal barátom! A légzőnyílásból eregetik-!) olyan ismétlődő szekvenciák vannak, amelyek az illető delfin személyi azonosítőjaként szolgálnak. Márpedig egy hallható megnevezés látható vizuális megjelenítése kimeríti az írás fogalmát !

    Ha tehát nem a kommunikáció sajátosságai különböztetik meg az embert a többi társadalomformáló élőlény csoportosulásaitól, akkor máshol kell keresnünk a különbözőség forrását.
    Véleményem szerint a lényeges különbség abban áll, hogy az emberi társadalomban az egyén által birtokolt tudás is jelentősen befolyásolja az egyén csoportonbelüli helyét. Ezért ezt a helyet nem csak a testméretek, illetve a genetika és a véleteln határozza meg, és az egyének közti kooperáció és kompetíció modulálja, hanem a megszerzett tudás is. Ez a tudás pedig az emberi társadlom fejlődésének a hajtómotorja is – ami egyedülálló dolog bolygónk bioszférája esetében.
    De ezzel a tudással van egy kis probléma.
    Azt ugye elismerjük, hogy József Attila „Altató” c. Versében az a két sor, amelyben a kisembert azzal csitítgatják, hogy
    „A távolságot, mint üveg
    Golyót megkapod”
    műfajilag a meséhez áll legközelebb. Merthogy az csak mese, hogy a távolságot – vagy a tudást – üveggolyóként meg lehetne kapni. Azért bizony keményen, kitartóan meg kell dolgozni.
    Erről nekem Ptolemaiosz esete jut eszembe. Ő Nagy Sándor világverő makedón seregének volt a tábornoka (rossz nyelvek szerint a féltestvére is), és i.e. 332-ben hódították meg Egyiptomot. Néhány zűrzavaros év és haláleset után aztán Ptolemaioszt megválasztották királynak itt – de a tábornok hamar rájött, hogy az államvezetéshez nagy szüksége lenne a matematika ismeretére. Hát üzent egy helybeli matematikusnak, hogy adja át neki ezt a tudást. A király ezt valahogy úgy képzelhette, mint az üveggolyó átadását, mert a második vagy harmadik posztulátum elmagyarázása után a király kifakadt, hogy neki sokkal könnyebben érthetőbben és egyszerűbben kell magyarázni, mert ő király, és az ilyen bonyolult dolgok megfogalmazása a vele szembeni tiszteletlenség jeleként értelmezhető.
    A tudós válasza szerény, de határozott volt:
    „Fenség, a geometriához nem vezet királyi út”
    Euklidész ezen válasza – mert így hívták az alexandriai matematikust – nemcsak a matematikára, de a fizikára ls sok más tudományágra is érvényes.
    Ezért nem restellem belátni, hogy a Kalandos fizika sem egy királyi útja a fizika megismerésének.
    De remélhetem azt, hogy aki erre a kalandos útra lép, kedvezően befolyásolhatja e tettével saját társadalmi helyzetét, és hogy a könyv hozzájárulhat társadalmunk motorjának felpörgetéséhez.

Hozzászólás a(z) Nagy István bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.