Jack Holland: Nőgyűlölet (2. rész)

Jack Holland (1947-2004) ír újságíró többéves kutatómunkájának eredménye ez a könyv: a nőgyűlölet felkavaró, megrázó története. A nőgyűlölet szó megjelenését a magyar szótörténet 1799-re keltezi, angol változata, a misogyny 1656-ben jelent meg először, jóllehet az, amit a szó jelöl, már évezredek óta létezett. És létezik a mai napig. Pedig nem kellene. „Aki ezt a könyvet elolvassa, szemlesütve fog a nőktől bocsánatot kérni.”

A mű eredeti címe Misogyny, 2006-ban jelent meg Londonban, azóta több nyelvre lefordították, 2008-ban hetekig vezette a német toplistákat.
A 3. fejezetet adjuk közre több részben.
Kattints ide az első részért.
Fordította Vallasek Júlia. A könyv hamarosan megjelenik a Bookart Kiadó gondozásában.

Jack Holland

Nőgyűlölet
A világ legrégibb előítélete

3. fejezet
Az isteni közbelépés. A nőgyűlölet és a kereszténység terjedése

A zsidók osztoztak pogány szomszédaikkal abban a hitben, hogy egy nép erkölcsének egészségessége alapvetően leszűkíthető az asszonyok erényére. A zsidó Isten legkeményebb felháborodását az váltja ki, ha a nők pompában és kényelemben henyélnek. Ez lázadást jelent Isten ellen.

„És szól az Úr: Mivel Sion leányai felfuvalkodtak, és felemelt nyakkal járnak, szemeikkel pillognak, és aprókat lépve járnak, és lábokkal nagy zengést-bongást szereznek: Megkopaszítja az Úr Sion lányainak fejtetőjét, és az ő szemérmöket megmezteleníti.
Ama napon eltávolítja az Úr az ő lábaiknak zengő ékességét, a napocskákat és holdacskákat,
A fülönfüggőket, a karpereceket és a fátyolokat,
A pártákat, a lábláncokat, az öveket, a jóillattartókat és az ereklyéket.
A gyűrűket és az orrpereceket,
Az ünneplő ruhákat, a palástokat, a nagy kendőket és az erszényeket,
A tükröket, a gyolcsingeket, a főkötőket és a keczeléket:
És lesz a balzsamillat helyén büdösség, az öv helyén kötél, és a felfodrozott haj helyén kopaszság, a szép köpenynek helyén zsákruha, és a szépség helyén homlokra sütött bélyeg.”
(Ézs 3,17–24)

Az Ószövetség Istene kiemelkedő, már-már egyedi az istenségek között, hol magasztos, hol rettenetesen kicsinyes, az egyik percben megteremti a világmindenséget, egy másikban arról gondoskodik, hogy a nőknek kihulljon a haja.

Ezékiel könyvében Isten már nem csak azzal fenyegetőzik, hogy a nőknek elrontja a frizuráját. A bálványimádással, házasságtöréssel és az egyiptomiakkal meg asszíriaiakkal való paráználkodással vádolt nőknek, akik hagyták tapogatni kebleiket „a nevetség és csúfoltatás kelyhét” kell kiinniuk.

„És megmutatom rajtad féltő szerelmemet, s cselekszenek veled kegyetlenül, orrodat s füleidet elmetélik, s maradékod fegyver miatt hull el, ők fiaidat és leányidat elviszik, s maradékodat tűz emészti el.
És megszüntetem a fajtalanságot a földről, és tanul minden asszony, és nem cselekszenek a ti fajtalanságotok szerint.”
(Ez 23,25.48)

A próféta tömören összefoglalja az Ószövetség nőgyűlöletét, amikor azt állítja: „a ruhában moly van, az asszonyban gonoszság”.2

A görög városállamok és Róma nőgyűlölői többnyire erkölcsi botlásokért marasztalták el a nőket. Az isteni helytelenítés új, erős adalék a nőgyűlölet történetében. Kozmikus jelentőséget kölcsönzött. Az Ószövetség Istene nem kínál jó példát a szeretet és megbocsátás vallásának. Mégis, a történelem számos paradoxonjainak egyike, hogy ebből az ágból hajtott ki a keresztény vallás.

Az Újszövetség Jehovája vagy Atyaistene feltűnően meglágyult az Ószövetség mennydörgő istenségéhez viszonyítva. Néhány kora keresztény gondolkodó, mint például Marcion annyira valószínűtlennek tartották ezt az ellentétet, hogy azt javasolták, az Ószövetség teljes szövegétől meg kellene szabadulni.3 Az evangéliumokban található, Jézusnak tulajdonított példabeszédekben és mondásokban az a legmeglepőbb, hogy mind a nőgyűlölet, mind a bosszúvágy hiányzik belőlük. A nők ott voltak Jézus első követői között. Máté szerint: „Sok asszony vala ott, akik távolról szemlélődtek vala, akik Galileából követték Jézust, szolgálván neki.” (Mt 27,55) Megvolt rá az okuk. Ugyancsak Máté mesél egy „vérfolyásos” asszonyról, aki megérintette Jézus ruhájának a szélét. A zsidó törvények szigorú tabuval sújtották a menstruáló, ezért „tisztátalannak” tartott nőket, tilos volt férfit érinteniük és belépniük a templomba. Jézus azonban nem utasítja rendre a vérző asszonyt, hanem azt mondja neki, „Bízzál, leányom, a te hited megtartott téged!” (Mt 9,22)

János evangéliumában Jézus tanítványai „csodálkoznak, hogy asszonnyal beszélt” (Jn 4,27). Jézus ebben egyedi volt. Sem a klasszikus kor nagy tanítói/filozófusai, sem a Jézust megelőző zsidó próféták, mint például Keresztelő Szent János, nem gyűjtöttek jelentős számban női követőket maguk köré.4 Mikor Jézus a Simon házában vacsorázik, megvéd egy nőt, akit pazarlással vádolnak, amiért drága olajjal kente meg Jézust: „Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki, mért bántjátok őt? Jó dolgot cselekedett énvelem.” (Mk 14,6)

A történet Máténál és Lukácsnál is megismétlődik. Lukács szolgál a legtöbb részlettel, többek között megjegyzi, hogy bűnös asszony volt. Mikor Simon felhívja rá Jézus figyelmét, az csak legyint: „Néki sok bűne bocsátatott meg, mert igen szeretett” (Lk 7,47). Jézus nem holmi merev szabályrendszer szellemében ítélkezik a nők felett, hanem úgy, hogy elismeri és megérti a nők tapasztalatait. Egy olyan társadalomban, ahol megkövezhették a nőket, mert „igen szerettek”, mindez felszabadító alternatívának bizonyult. Ez a magyarázata a jézusi tanok népszerűségének a nők körében, annak a népszerűségnek, melyet később a kereszténység egésze örökölt. Lukács evangélista a fogantatás női élményéről ír (Lk 1,24–80), és arról a csodáról, amikor a gyermek megmozdul az anyaméhben – ez a tapasztalat először jelenik meg az antik irodalomban. A jézusi erkölcs radikalitása akkor válik nyilvánvalóvá, amikor elébe vonszolnak egy nőt, akit „házasságtörésen kaptak”. A farizeusok megkérdezik Jézust, mit tegyenek az asszonnyal, miközben jól tudják, hogy ezért a tettért megkövezés jár. Jézus eleinte nem is figyel rájuk, elmélyülten ír a homokba valamit:

„De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
És újra lehajolván írt vala a földre.
Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván egymás után kimenének, a vénektől kezdve mind az utolsóig, egyedül Jézus maradt vala, és az asszony középen állva.
Mikor pedig Jézus felegyenesedék, és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-e téged?
Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak, eredj el, és többé ne vétkezzél!”
(Jn 8,7–11)

2  A Prédikátor könyvének egy huszadik században felfedezett, héber nyelvű kéziratából származik az idézet. Idézi Russel: I. m.
3 Paul Johnson: A History of Christianity [A kereszténység története], Simon and Schuster, 1976.
4 Bizonyos adatokból arra lehet következtetni, hogy Pitagorasz iskoláiba nők is beléphettek.

Jack Holland: Nőgyűlölet (2. rész) bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. baranyai lorinc hozzászólása:

    Eloszeretettel varom a mu megjeleneset.Roppant erdekes a tema,mondanom sem kell hogy a feminizmus nem jellemzo korunk tarsadalmara sem,de a legfajdalmasabb az a szent beletorodes,meg a noi tarsadalom reszerol is,hogy a dolgok megvaltoztathatlanok es nincs kiut a buvos korbol ?
    Tisztelettel es koszonettel a nagyszeru forditasert,
    Baranyai Lorinc

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.