Jack Holland: Nőgyűlölet (6., befejező rész)

Jack Holland (1947-2004) ír újságíró többéves kutatómunkájának eredménye ez a könyv: a nőgyűlölet felkavaró, megrázó története. A nőgyűlölet szó megjelenését a magyar szótörténet 1799-re keltezi, angol változata, a misogyny 1656-ben jelent meg először, jóllehet az, amit a szó jelöl, már évezredek óta létezett. És létezik a mai napig. Pedig nem kellene. „Aki ezt a könyvet elolvassa, szemlesütve fog a nőktől bocsánatot kérni.”

A mű eredeti címe Misogyny, 2006-ban jelent meg Londonban, azóta több nyelvre lefordították, 2008-ban hetekig vezette a német toplistákat.
A 3. fejezetet adjuk közre több részben.
Első rész
Második rész
Harmadik rész
Negyedik rész
Ötödik rész
Fordította Vallasek Júlia. A könyv hamarosan megjelenik a Bookart Kiadó gondozásában.

Jack Holland

Nőgyűlölet
A világ legrégibb előítélete

3. fejezet
Az isteni közbelépés. A nőgyűlölet és a kereszténység terjedése

Az utolsó pogány filozófusnő, Alexandriai Hüpatia rettentő végzete mintegy előrevetíti, hogy milyen sors vár a nőkre a keresztény uralom eljövendő századaiban. Csupán néhány antik filozófusnő nevét ismerjük.42 Köztük Hüpatia a legismertebb, hála a keresztény fanatizmusnak és intoleranciának.

Alexandriában született a negyedik század vége felé, a matematikus Theón lányaként. Egyesek szerint tudásával és értelmével „messze túlszárnyalta saját korának filozófusait” .43 Apollóniosz és Diophantosz geometriájához írt megjegyzéseket, zenélt, platóni és arisztotelészi filozófiát tanított Athénban és Alexandriában, ahol akadémiát is nyitott, és megjelentetett egy asztronómiáról szóló könyvet. Hüpatia aszkéta volt, szűzies és önmegtartóztató, noha „gyönyörűnek és formásnak” írták le. Egy forrás szerint, amikor egyik tanítványa olyan őrülten beleszeretett, hogy letépte magáról a ruhát előtte, Hüpatia, hogy kigyógyítsa tanítványát őrült szenvedélyéből, kezébe nyomta menstruációs vérrel átitatott alsóneműjét.44 Meglehetősen sajátos módja ez a kérők elbátortalanításának, és azt bizonyítja, hogy nem csupán a keresztényeket érintette a korszakra jellemző lázadás a test ellen. Hüpatia erényei azonban (bármennyire is keresztényiek voltak) nem csillapították az ellenséges helyi keresztényeket.

Rachel Weisz Alexandriai Hüpatia szerepében, az Agora című filmben

Alexandria, az antik kor egyik legnagyobb városa híres volt iskoláiról, és a szektárius erőszakról, mely gyakran járt együtt a politikai és ideológiai ellenfelek meglincselésével. (Az antik világ egyik legelső zsidóellenes támadása is itt történt 38-ban.) 412-ben Kürillosz, egy keresztény fanatikus lett Alexandria püspöke. Kürillosz hónapokon át sivatagi szerzetesként sanyargatta magát, de ahogy ez többnyire lenni szokott, a test gyötrelmei csak tovább erősítették fanatizmusát, tovább tüzelték intoleranciáját: amolyan fundamentalista mullahként kell elképzelnünk. Püspökként szembeszegült a császári prefektussal, Oresztésszel, aki Róma nevében Egyiptomot kormányozta. Az antik világ alkonyán a középkori teokrácia előjeleként az egyház növekvő hatalma kezdte magába olvasztani a világi hatalmat. Kürillosz eretnekvadász és zsidógyűlölő volt. 415-ben, húsvét táján felbujtotta a keresztény csőcseléket, hogy támadják meg a helyi zsidó közösséget, házakat fosztottak ki, és elfoglalták a zsinagógákat, hogy megtisztítva keresztény templomként szolgáljanak. Ezek után az ősi zsidó közösség elmenekült a városból. Mikor Oresztész tiltakozott, a keresztény csőcselék rátámadt.

A keresztények suttogni kezdték, hogy Hüpatia megbabonázta a császári helytartót, hogy ő a felelős a helytartó és a püspök közötti egyetértés megromlásáért. Az eljövendők hátborzongató előjeleként egy keresztény író azzal vádolta Hüpátiát, hogy „minden idejét a varázslatnak, az asztrolábiumoknak és a hangszereknek szentelte, és sátáni ravaszságával sok embert megszédített”45. Hogy egy nő tanult és művelt, nemcsak újdonságnak számított, de úgy gondolták, ez annak a jele, hogy ördöggel szövetkező boszorkány. Kürillosz boldogan használta fel Hüpátiát bűnbakként a világi hatalommal való konfliktusában. Egy dühös prédikáció után Kürillosz egyik követője, Péter (János kopt püspök szerint „Jézus tanainak minden szempontból tökéletes követője”) Hüpátia iskolája ellen vezette a felizgatott tömeget.

A tömeg „magas széken ülve találta Hüpátiát, ahonnan lerángatták, és a Cesarionnak nevezett nagy templomhoz hurcolták”.46 Ott leszaggatták a ruháit. Lefogták, és a keresztények kagylóhéjakkal elevenen megnyúzták.47 Végül „remegő tagjait tűzre vetették” – írja felháborodva Gibbon.48

Megvesztegetéssel gondoskodtak arról, hogy Hüpátia gyilkosait ne helyezzék vád alá. Kürillosz karrierje a katolikus egyházon belül magasra ívelt. Szentté avatták. Úgy látszik, a szentek életrajzában nem a gyilkosságok, hanem a csodatételek számítanak.

A keresztény mártírokból hamarosan inkvizítorok lettek. Az eljövendő századokban a templomi tömjénfüst illata gyakran keveredett az égő női hús szagával.

42 A feliratokból, levelekből, szövegrészekből összeállított A nők élete Görögországban és Rómában című könyv szerkesztői, Lefkowitz és Fant, két filozófusnőt említenek: Hipparchiát és Appolóniát, az i. sz. 2. és 3. századból.
43 In: Socrates Scholasticus: Ecclesiastical History.
44 Damascius: Life of Isidore [Isidore élete], Phanes Press, 1993.
45 János, a nikiui kopt püspök Krónikájából.
46 Uo.
47 Socrates Scholasticus: I. m.
48 Edward Gibbon: A Római Birodalom hanyatlása és bukása.

Jack Holland: Nőgyűlölet (6., befejező rész) bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. ifj. Plinius hozzászólása:

    Természetesen, már bizonyságot nyert, hogy nem nyúzták meg (alaposabbban utána kéne nézni a legendáknak…), de tény, hogy a keresztény csőcselék kinyírta a szerencsétlent. Természetesen a mártírokból sosem lettek inkvizítorok.
    Ami pedig a rettegett inkvizítorokat és a velük kapcsolatos közhiedelmet illeti, megintcsak egy túlzással van dolgunk – amit az antiklerikális marxista történetírás, a hollywoodi mítoszteremtő hajlam és az aluliskolázott angolszász (főleg amerikai) ismeretterjesztő történetírás dolgozott ki “fáradságos munkával”… Pl. ennek “köszönhetően”sikkad el az a tény, hogy kb 1500-ig az inkvizíció az esetek töredékében hozott halálos ítéleteket, és ha hozott is, rendszerint nem hajtották végre (ismétlem, kb 1500-ig igaz ez, utána egy évszázadra valóban eldurvultak a dolgok, de csak egy pár helyen, pl. német egyházi fejedelemségekben, Skóciában; Mo.on azt se tudták mi az hogy inkvizíció 1500 előtt és után sem; 1500 előtt az egyetlen igazi kivételt a templomosok üldözése jelentette).
    Vagy mindenki elhiszi azt is, hogy ha a 15. századi “büntető törvénykönyvek” keresztbetöréssel büntettek egy-egy vétséget, azt végre is hajtották? A kutatások nemrég bizonyították be, hogy a töredékét hajtották végre az ilyen ítéleteknek. Ugyanis a középkori ember praktikusabb gondolkodású volt, mint gondolnánk. A vétkezőt legtöbbször súlyos pénzbüntetésre ítélték, élete végéig fizette… Halottat vagy nyomorékká tett, megkínzott embert ugyebár nem lehet pénztbüntetésre ítélni; vagyis lehet, de minek, ha már nem tudja kitermelni a hasznot?!
    Szóval nem nagyom csípem a középkort illető, tájékozatlanságból fakadó szenzációhajhász “rettegtetést”…

    • tacitus hozzászólása:

      “Magyarországon nem volt inkvizíció…” Ez az érved? Hahaha! A többi meg bombasztikus, üres beszéd. A tájékozatlanságnál a fél- vagy negyedtájékozottságon alapuló, kioktató hangnemű rendreutasítás rosszabb…

  2. Almos hozzászólása:

    Hüpatia történetét dolgozza fel a 2009-es Agora cimű film.
    http://www.imdb.com/title/tt1186830/

Hozzászólás a(z) tacitus bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.