Lipcsei Márta Hullámszünet című kötetében valaki megáll és elidőzik a világ dolgain. Egy-egy ilyen szünetbe sok minden belefér. Benne lehet a szomorúság, a fájdalom, a hiány, a szépség, a fény, az álom és egy kevés radioaktivitás is. Elidőzés négy modern költőnél, József Attilánál, Dsidánál, Szabó Lőrincnél, Radnótinál. Mintha apropók lennének ezek a versek, egy-egy lírai gondolat továbbszövése, egy elkapott tartalom kibontása, játék a megfoghatatlannal és a múlékony pillanattal.
A hömpölygés, hullámzás szabálytalansága ne legyen megtévesztő: a forma fegyelmezett, az áradást körbefogja a tűnődő, a világot megérteni vágyó én(ek) mértékletessége.
A versek mottói a feljebb említett költők szövegeit idézik, s ez a hagyományidézés a beszédmódban és az elmélkedés mikéntjében is meghatározó. A négy költő a késő-modern líra meghatározó alakja, mindegyik egy-egy sajátos verseszményt képvisel, amelyekből a Hullámszünet sajátos, polifon szerkezete áll össze: benne van József Attila súlyos líraisága, Dsida angyali citerája, a Szabó Lőrinci ének megsokszorozódása, Radnóti dísztelen melankóliája.
Elmélkedések ezek a versek a megérthető vagy a meg nem érthető fölött, rímes, ritmusos lüktetése a hangok, fények, szavak játékának. Mintha valaki megállna egy hullám tetején és lenézne az örvénylő víz fenekére.
Benedek Ágnes
SZÓLJ HOZZÁ!