A kék bolygó története: nem pillangófing


Kisiskolás koromban utáltam a tanmeséket – hogyan is jön a tanulás ahhoz, hogy akár a nevében is összeragadjon a mesével? Arról nem is beszélve, hogy meg voltam győződve róla: ami eleve pedagógiai szándékkal születik, sehogy sem lehet izgalmas (akkoriban nem voltam tisztában azzal, hogy Selma Lagerlöf Nils Holgerssonja tulajdonképpen földrajz-tankönyvnek készült).


Andri Snaer Magnason

Talán ennek az ellenérzésnek az árnyéka miatt volt látatlanban gyanús a A kék bolygó története című mesekönyv. Környezetvédelmi nevelést sejtettem a cím mögött, főleg hogy az izlandi szerző, Andri Snaer Magnason elkötelezett környezetvédő. De A kék bolygóból legfeljebb a felnőttek számára lóghat ki a lóláb – és még ők sem nevezhetik szájbarágósnak a könyv mondanivalóját.


Úgy tűnik, Magnason üzenet terén nem jön korszakalkotó ötletekkel. Értékeld a kis, mindennapi örömöket, vigyázz a barátaidra, gondolja a bolygóra is, amelyen élsz, ne legyél önző, de főképp: gondold meg jól, mit és mennyit kívánsz magadnak. Mindez gondolkodásmódtól, vallási és politikai hovatartozástól függetlenül bármelyik család értékrendjébe beleillik.


Talán ez az egyik oka annak, hogy a mesét érdemesnek tartották 22 nyelvre, köztük magyarra is lefordítani. A könyv külalakja hozza a Koinónia Könyvkiadó megszokott színvonalát: öröm kézbe venni, végiglapozni, rácsodálkozni Kovács Katalin részletgazdag, érzékeny illusztrációira.


A magyar fordítás László Noémi műve, akinek sikerült leheletnyi költészetet is belelopnia a szövegbe: „A háború az, amikor valaki annyira megmérgelődik, hogy vulkánbűzből és a hegyek gyomrában erező vasból bombát készít, és ezekkel a bombákkal hajigálja azokat, akikre haragszik.” A kék bolygóban egészséges arányban keveredik a könny, az izgalom és mosolygás.


Sőt, helyenként egyenesen hangosan felröhögtem: „A király olyan, mint a majom a ketrecben. Etetni kell, meg bámulni, de azon túl igazán semmi gond sincs vele.” Amikor pedig az egyik oldal alján azt olvastam: pillangófing, azonnal vizionáltam egy teli szájjal kacagó kisiskolást. Üdítő, ha nem akarják aranyoskodó gügyögéssel hülyére venni a gyerekeket – a kék bolygó mosdatlan lakói büdösek, a felhőbáránykák esőt pisilnek, sőt, szellentenek is.


A történetbe akár Ádám és Éva-parafrázist is bele lehet magyarázni (szerencsére azért a főhősök, Brimir és Hulda nem jönnek össze a végére: emlékszem, nem értékeltem túlságosan kisiskolásként az egymásba szerelmesedő gyerekszereplőket). A kék bolygó maga az elrontott – és persze a végére visszacsinált – paradicsom, a „gonosz” szereplő, Hihi-Hahó pedig a teljes elégedettség édeni állapotából zökkenti ki a gyerekeket.


A mese sikerének sokadik oka valószínűleg a karakterek milyenségében rejlik. Magnason fekete-fehér, jó és gonosz szereplők helyett kerek egyéniségeket írt a könyvbe, hiteles motivációval, karakterfejlődéssel. A legnagyobb meglepetést a történet végére tartogatja az író: kiderül, a kék bolygó paradicsomi állapotát nem Hihi-Hahó legyőzése, eltávolítása hozza vissza, sőt, még „megjavulnia” sem kell azért, hogy ott maradhasson.


Amikor a gyerekek megértik, mit miért csinál az űrből pottyant porszívóügynök, sikerül számára is elfogadható helyet találniuk a bolygó életében. Magnason csavarosan elrejtett, legfontosabb üzenete megértésről, elfogadásról szól, és megtörténhet, nem egy gyereknek segít majd megbékélni a saját életében garázdálkodó kisebb-nagyobb gonoszokkal.


Fülöp Noémi

A kék bolygó története: nem pillangófing bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Imre hozzászólása:

    Nekem is kell ez a könyv. Azaz már nemcsak nekem, hanem főként Szille lányomnak. Hol kapható Udvarhelyen?

  2. Fülöp Noémi hozzászólása:

    Ha a helyi könyvesboltban nincs meg, megrendelhető a Koinónia Könyvkiadó honlapjáról is.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>