A Koinónia legutóbbi szépirodalmi kiadványa Tízkezes egy Bodor novellára azaz Bodor Ádám Állomás, éjszaka című szövegének átirata tíz kortárs erdélyi szerző által. Az alapul szolgáló novella 1978-ban jelent meg a Kriterion könyvkiadó által gondozott Megérkezés északra című kötetben.
Bodor egy Cservenszki nevű favágó tragikusan közönséges sorsát jeleníti meg röviden, lassú és melankólikus képekkel, finom dialógusokkal átszőve. A szegény ember megelégeli a napszámos munkát, ennél többre hívatott el tán, de a másik oldalon is csak a vonatállomás lepukkant „talponállója” várja, ahol az ember ha almát kér, narancsot kap helyébe. Elhatározza hát, hogy hazamegy és lefekszik, útközben még eltöpreng a céltalan, szürke kutyák nyomán – ebsors az övé, kétség nem fér hozzá! –, talán otthon még dédelgetheti álmait.
Jeles szerzőink ráerősítenek az alaphangulatra, vagy kiutat keresnek Cservenszki átlagos életéből, hiszen nem véletlen, hogy egy egyszerű ember a hagyományos, önmaga felszámolásán munkálkodó, zárt közösség visszahúzó erejét leküzdve nekivág a nagy világnak. Székely Csaba rajzolja meg a legtalálóbban a közösség arcát: „Kiveszett már ezekből a tekintetekből az elszántság minden lángja, a gyanakvás mérgező cikázásai, a bánat vizenyős csillogása. Errefelé nincsenek sem boldogok, sem boldogtalanok.” (Hártyán át)
Cservenszki kitörésére több lehetőség adódik, amelyeket olykor kibontakozni, majd persze leggyakrabban meghiúsulni látunk a novellákban. Molnár Vilmos a menekülés útját választja a főszereplő számára, a vonat viszont sehogy sem akar indulni… Székely Csaba az értelmiségi rétegbe emeli Cservenszkit, aki útközben Duhuján pópával és Drakovics tanítóval beszélget. Az értelmet megmozgató dialógusok ellenére a novellának tragikus vége lesz. Hajdú Farkas-Zoltán szinte maffia-figurát formál főhősünkből, aki egy nagy pénzösszeggel lelépni készül, de mégsem megy minden olyan simán…
Talán Láng Zsolt ad egy lényegesen más olvasatot az Állomás, éjszaka című novella átiratában: filmes helyzetet teremt a szöveg alapján, és itt kel életre igazán az eredeti mű is, mert megjelenik az a szempont, amellyel olvasóként teljes mértékben azonosulni tudok, tudniillik, hogy az operatőrrel mindketten a szöveget értelmezzük, ott szöveg a szöveghez ér egy másik valóságban, igaz lesz minden szó, mert az enyém is, s Cservenszki minden mozdulata én vagyok.
Állomás, éjszaka: az én állomásom, az én éjszakám.
Visky Anna
SZÓLJ HOZZÁ!