Kristian Smeds kortárs finn drámaíró Jégképkockák című darabját olvasták fel a BBTE egyetem magyar és teatrológia szakos diákjai. A felolvasószínház különleges élmény maradt számomra, minthogy szerény egyetemi körülmények között sikerült a szöveget túlkapások nélkül, ugyanakkor releváns értelmezéssel átadni.
A dráma egyébiránt rövid jelenetekből áll, nem beszélhetünk átfogó cselekményről, sokkal inkább társadalmi helyzetekről, amelyek a szerző egyéni feldolgozása által válnak összefüggővé. Olyan témákkal foglalkozik a szöveg, mint a gyermekkor, férfi és nő közötti viszony, Istennel való kapcsolat… Ezek nem ismeretlenek a néző számára, mégis frissességgel bír a diákok természetes előadásmódja, leegyszerűsített stílusa, könnyed odaadása.
A felolvasószínházat hét feketeinges szereplő alkotta. Kellékeiket is minimalistán válogatták össze: hét szék, egy képkeret, egy labda. Fény és zene. A rendezői elképzelés a szereplőkre helyezi a hangsúlyt és azon túl is a szövegre, ahogy annak lennie kell. A felolvasás során minden diáknak jut egy jelenet, amelyben kibontakozik és a profi színészi játék hiányában emberközelibb, életszagúbb az egész, mintha egy nagy baráti társaságban valakik beszélgetnének egymással. És így kaptunk mi, nézők, egy-egy morzsát Kristian Smeds néha humoros, máskor halálosan egyenes szövegéből.
A Jégképkockák hatására eszembe jutnak az egyetemista évek. Végtelenül hálás tudtam lenni az extrakurrikuláris tevékenységekért, amelyek lényegesen többet nyújtottak, mint az órarendben kötelezőnek megjelölt előadások, mert a többit, ha lehetett, ha nem, úgyis elkerültük. Azokra a kivételes órákra is emlékszem, mikor sikerült túllépni a tömény elméleten és hirtelen értelme lett a szavaknak egy távolinak tűnő valóságban. Az egyetemista élet iránti felszabadító lelkesedést véltem felfedezni a diákokon és ez nagyon jól esett!
Visky Anna
SZÓLJ HOZZÁ!