Megjelent az Erdélyi Múzeum-Egyesület gondozásában Tánczos Vilmos: Madárnyelven. A moldvai csángók nyelvéről című könyve, amely a Romániában élő kisebbségről tartalmaz tanulmányokat. A kötetből értékes információkat tudhatunk meg a csángók eredetéről, nyelvismeretéről, valamint identitásáról.
Mielőtt még beleolvasnék a könyvbe, máris felkelti figyelmemet a barna alapon, fehér népi motívummal ellátott matt borító, és a hozzárendelt, enyhén stilizált betűtípus. Szokatlan, hogy egy tanulmánykötet grafikai elemei is említésre méltóak, és ezzel együtt a borítótervező, Tánczos András is.
Tartalmi szempontból komoly kutatói munkát dicsérhetünk a könyvben. Tánczos Vilmos tudományos, mégis közérthető nyelven tolmácsolja a feldolgozott adatokat, ezáltal felkeltve a laikus közönség érdeklődését is. A kötet első részében felsorakoztatott tanulmányok a csángók társadalmi helyzetét mutatják be. A népcsoport eredetét, vallását, táji, történeti és nyelvi tagoltságát kutatja a szerző, különböző felmérések segítségével. Megállapításai közül egy érdekes bekezdést ragadnék ki, amely a csángók magyar nyelvismeretének három szintjét tárgyalja a nyelvi asszimiláció (beolvadás) kimutatása végett:
Az anyanyelvi szintű nyelvhasználat, a második nyelvként való használat valamint a passzív nyelvismeret egyben generációkat meghatározó kategóriák, ahol már csak az idősebb-, vagy középgeneráció birtokolja a magyar nyelvet anyanyelvi szinten, a gyerekek nyelvtudása pedig már csak a passzív kategóriába sorolható. A különböző csángó falvakban nyelvi kompetencia szempontjából eltérő fokozatok állapíthatók meg.
A második tömbben esszéket, valamint egyéb írásokat olvashatunk, amelyek legnagyobbrészt helyszíni felmérések, hivatalos utak tapasztalatait írják le, illetve a 2011-es népszámlálás eredményeit kommentálják. A szövegek különlegessége, hogy személyes történeteket is tartalmaznak, mint például a “rajtakapott kislány” sztorija, aki annak ellenére, hogy édesanyja románul magyarázta el neki az útirányt, egyszer csak “csángósan” szólalt meg: “Há kied hod lehet lesz nem iérti z olá szút? Há moszt mondam magának mazarul, hod iérsze meg jul, Szabatár Andrász ott ül patakan tul z alszó katunba, z ulica fenekbe, háza ide teccik! Há iérti-e moszt, lássza-e moszt má kied?”
Tánczos Vilmos Kolozsváron élő egyetemi tanár, tanulmányai az interneten is olvashatóak. (Pl. A moldvai csángók lélekszámáról)
Visky Anna
SZÓLJ HOZZÁ!