Kürti Andrea a kolozsvári Művészeti és Design egyetemen végzett, divattervező szakon. Azóta dolgozik a szakmában: gyerekruhákat és jelmezeket tervez, illusztrál és díszletet is készített már. Nevével találkozhattunk a Váróterem Projekt alternatív színházi társulat előadásai során, a Kolozsváros. Milyen város? c. füzetekben vagy a legfrissebb megvalósításában, a Nagyböjti Élménykiállításon kísérhettük végig alkotásait. Kürti Andrea, bár nagyon sokoldalú alkotónak mutatkozik, a különböző területeken, ahol tevékenykedik, felismerhető egy közös elem: a mese.
Mikor kezdtél el könyveket illusztrálni?
Két-három éve kezdtem el meséket rajzolni, miután elvégeztem az egyetemet. Az államvizsgám gyerekruha-kollekció volt, a kidolgozott tervek meseillusztrációkra emlékeztettek. Kérdezték is a tanáraim, hogy nem-e szeretnék a jövőben illusztrálni? Igazából én már gondoltam rá és vártam a lehetőségeket. Viszonylag hamar jöttek…
Egy nagyváradi kiadó gyerekkönyvét, a Legkedvesebb meséim c. kötetet illusztráltam először. Klasszikus meséket tartalmazott: Csipkerózsika, Szépség és a szörnyeteg…
Elkezdtél a könyvszakma irányába tájékozódni és nemsokára belekezdtél a Kolozsváros. Milyen város? c. projektbe…
A Kolozsvárost 2010-ben kezdtük el, ekkor csináltuk az első kötetet, most pedig a másodikon dolgozunk. Eredetileg arra gondoltunk, hogy minden évben kiadunk egy kötetet, de nagyon aprólékos munkát igényelnek: az első a középkori Kolozsvárról, a második a reneszánsz koriról szól, ezeket nagyon nehéz kimeríteni… Szinte mindenről írtunk, amiről akartunk, de olyan érdekes dolgokat is találtunk a munkafolyamat során, hogy már nem is tudtuk, mit vegyünk ki és mit hagyjunk benne. A továbbiakban tervezünk egy kiegészítő társasjátékot is.
A Kolozsváros. Milyen város? nem teljesen könyv, a “becsületes” megnevezése műemlékpedagógiai munkafüzet. Az a célja, hogy a gyerekek, és nem csak a gyerekek, tulajdonképpen mindenki, akit érdekelhet és olvasni tud, játékos módon ismerje meg Kolozsvárt. Ne egy információkkal és évszámokkal teli szöveget olvasson, hanem ő kelljen a feladatok segítségével kiderítse, mi is történt. Például a második kötet egyik feladatában reneszánsz ajtókereteket kellett megtalálni egy térkép segítségével. A reneszánsz öltözködést pedig öltöztetőbabákkal mutattuk be.
Hogyan kerültél bele a Kolozsváros. Milyen város? c. projekt munkacsapatába?
Zsigmond Ilka indította el, ötletgazdaként szólt az ismerőseinek, és lassan kialakult a csapat. Nagyon fontos volt, hogy összedolgozzunk, szűk volt az idő a dokumentálódásra, és itt nem lehetett csak fantáziálni, mert konkrét tényekhez kellett tartanunk magunkat. Szerencsére azért nem kellett utánanézzek sok mindennek, Ilka kész anyagokkal segített: küldött egy összefoglalót és ezáltal nekem is gyorsabban ment a munka.
Szereted a meséket, szívesen olvasod őket?
Vicces otthon a könyvtárunk, mert a barátom polcrésze tele van filozófiai könyvekkel, mellette pedig az én meséskönyveim helyezkednek el. Éles a kontraszt: Arisztotelész mellett található egy Legkedvesebb meséim…
Melyek a kedvenc gyermekkönyv-íróid, mit olvasol szívesen?
Nem vagyok az az ember, akinek vannak nagy kedvencei, több írótól, vagy divattervezőtől tetszenek alkotások. De ha már választani kell, azt hiszem Lázár Ervin lenne az egyik. Nagyon szeretem az illusztrációkat is, egyszerűek. Olvastam, hogy az illusztrátor felesége azt mondta, hogy mikor a férje meg tudna oldani valamit három óra alatt, azon gondolkodik, hogyan faraghatná le kettőre. El sem tudom képzelni azokat a könyveket más illusztrációval.
Hogyan zajlik nálad az alkotói folyamat? Hogy állsz neki egy szövegnek?
Általában sokszor elolvasom, és be szokott villanni egy kép, hogy “ilyen” kell legyen. Dokumentálódom, elkezdek vázlatolni és lassan kialakul. Az egyik mesébe egy csiperkegombát kellett lerajzolnom, de nem tudtam hogy néz ki, annyira rég láttam. Vajon melyik a csiperkegomba? -gondolkodtam. A mesékből mindig a piros és fehér tetejű jut eszünkbe, de ez fehér…
Mi az amit nem szeretsz megrajzolni?
Az állatokkal nem voltam jó barátságban, de megbarátkoztam velük is. Mikor a Szépség és a szörnyeteg c. mesét kellett megrajzoljam, rendesen megszenvedtem vele.
Évek óta együtt dolgozol a Váróterem Projekt alternatív színházi társulattal. Itt mi a feladatod?
Jelmeztervezőként kerültem oda, azóta minden előadásban dolgoztam és kisebb grafikai munkákat vállalok: szórólapot, naptárt készítettem, de a honlapot is én terveztem. A Sorsjáték c. előadásnál a kellékeket is én készítettem, de amúgy jelmezekkel foglalkozom.
Elég sok területen próbálgatod magad. Ruhatervezés, illusztrálás, jelmeztervezés… Melyik az a terület, amellyel a legszívesebben foglalkozol?
Néha azt gondolom, hogy el kell döntenem, melyikkel foglalkozom hosszú távon. Ezek a területek nem állnak távol egymástól, de azért mégis különböznek… Van olyan időszak, amikor eldöntöm, mostantól csak ruhákat fogok tervezni. De akkor jön a felkérés, hogy illusztráljak egy mesét, és hirtelen kedvem lesz hozzá. Nem tudok lemondani egyikről sem. Még nem tudtam eldönteni, hogy a három közül hosszú távon melyikkel szeretnék foglalkozni. De lehet hogy nincs is szükség döntésre, mert eddig még nagyon jól működött egymás mellett.
A ruhatervezésben sokat dolgozol gyerekekkel. Mit mondanak a gyerekek a ruhákról?
Főleg divatbemutatókon dolgozom gyerekekkel és inspirálódom is rajzaikból, megvan a kicsi stóc gyerekrajz, amit felhasználok.
Van olyan gyerek, aki annyira megszereti a ruhákat, hogy sose venné le őket, de van olyan 5 éves is, akinek nem tetszik, mondván, hogy ő nem gyerek már. Azt is kérdezik, hogy miért nincsen rajta Superman?
A legutolsó nagyszabású projekted talán a Nagyböjti Élménykiállítás volt. Hogyan találtátok ki és mi volt a szereped a munkában?
A kiállítás díszlettervezője voltam, ez volt az első ilyen jellegű munkám. Volt egy hasonló kiállítás Nagyváradon, de eredetileg német nyelvterületről származik az ötlet, ott kiadtak egy konkrét leírásokat tartalmazó kézikönyvet is. Mi, amennyire lehetett, próbáltuk a Reményik Sándor galéria pincéjében valósághűen kialakítani a tereket. Nagyon jó csapat verődött össze, akikkel lehetett együtt dolgozni.
Egy ideje követem a tevékenységedet, és amikor megláttam az élménykiállításra készített rajzaidat, úgy tűnt, beérett valami. Te hogy vagy ezzel?
Tapasztalom a fejlődést. Nemrég mappákba rendezgettem a rajzaimat és látszik, hogy finomul a stílusom. A munkáim során tanulok a legtöbbet.
Mi az, ami a leginkább hatással van rád, mi az, ami inspirál?
Változó. Megtörténik, hogy meglátok egy fotót és az jut eszembe: ebből olyan szép mesefigurát lehetne készíteni! Van is egy ilyen fotóm lementve a gépemen, arra várok, hogy valahol fel lehessen használni. Sok gyerekrajzot nézegetek, mesékből inspirálódom. Szinte minden kollekcióm mesére épül.
Most mivel foglalkozol?
Most kezdtem el megrajzolni Gergely Edó Monyómeséit, ez egy egészen friss felkérés. Ez az első olyan meséskönyvem, amely még élő szerző tollából származik. Bizonyára neki is van egy elképzelése a figuráról, kíváncsi vagyok, mit fog szólni az én monyóimhoz. Igaz, hogy a Kolozsvárosnak is élő a szerzője, de az egy történelmi munka, nem egy kitalált fantáziavilág, mint a Monyómesékben. Én látok benne kihívást!
Kürti Andrea blogja itt látogatható meg.
Visky Anna
SZÓLJ HOZZÁ!