A világ legrégebbi előítéletéről


Érzékeny témát dolgoz fel Jack Holland a nőgyűlölet történetében, amely az időszámításunk előtti nyolcadik századtól kezdve napjainkig aggasztó társadalmi jelenségnek tekinthető. A könyv első fejezete nagy hatással volt rám, majd némi téves értelmezés miatt felháborított, de a végére sikerült hűvös távolságtartással diadalmasan letenni az olvasmányt.


A szerző a világ legrégebbi előítéletének nevezi a különböző elméleteket felölelő nőgyűlölet-témakört, ugyanis már a teremtéstörténetek megjelenésekor a “gyengébbik nem“ háttérbe szorul az európai viszonylatban jól ismert Éva és Pandóra bűnbeesésével. Ettől kezdve az emberi szenvedésért és nyomorúságért felelős nő “szükséges rossz”-ként van jelen a világban, ráadásul a férfi vágyakozik a bűnös nemre és ezért is a nőt magát teszi felelőssé – ez mindvégig jellemzője marad a nőgyűlölet kibontakozásának. Hátborzongató történeteket olvashatunk a demokrata görögök házasságról szóló törvényeinek gyakorlásáról, de Platón vagy Arisztótelész filozófiái sem kecsegtetnek pozitív nőképpel. A görög-római világ bemutatása, azon túl, hogy hallatlan igazságtalanságokat dolgoz fel, érdekfeszítő felütésként indítja útnak a témát.


A következő fejezetet viszont már kevesebb lelkesedéssel, viszont annál nagyobb felháborodással olvastam. Időrendi sorrendben haladva a kereszténység kora következik, ahol a szerző bibliai versekben próbálja kimutatni a nőgyűlöletet – kevés sikerrel. Azt mondja például, – fejtegetéseiben a korszellem kontextusát teljesen figyelmen kívül hagyva -, hogy az Ószövetségben egy magasban trónoló, irigy és haragos Istent láthatunk, aki legtöbbször nem büszke teremtményeire. A kielemzett bibliai versek olyan helyzeteket elevenítenek fel, amelyekben Isten megharagszik a népére, pontosabban a nőkre, és büntetést szab ki rájuk. Azt nem veszi figyelembe a szerző, hogy egy istentelen ösztön-világról van szó, ahol az emberek kényük-kedvükre mértéktelenül éltek és ennek a világnak Isten – az emberek védelme érdekében nőnek és férfinak egyaránt – törvényt ad, határokat szab. Ebben a világban az isteni és az állami törvény kéz a kézben járt, ezért az az érv sem állja meg a helyét a megfenyítő istenkép erősítésére, hogy a 613 zsidó törvényt hajszál pontosan be kellett tartani, mikor tudvalévő, hogy egy állami törvény hány ezer passzussal rendelkezik. Egy kemény valóságban határozott és számon kérő, de ugyanakkor megbízható Istenre van szükség, aki tud féltőn szerető Isten is lenni – ahogyan Holland is idézi Ezékiel könyvéből: “És megmutatom rajtad féltő szerelmemet.” (Ez 23, 25) A parancsolatok és azok számon kérése mellett az ószövetségi történetekben a szerető Isten is megmutatkozik, ha Isten gondoskodására, csodáira, mindenütt jelenlévőségére gondolunk.


A fejtegetés hiányosságai közé tartozik még az is, hogy az Ószövetség elképzelhetetlen az Újszövetség nélkül, ahol Isten “eljut” oda, hogy saját fiát áldozza fel népéért. Ez viszont már nem a nőről szól. Azonban Holland az Újszövetségben Pál apostolt tartja nőgyűlölőnek – mondanom sem kell hogy itt van a legtöbb ceruzavonás. A Rómabeliekhez írt levélből (7. rész) idéz verseket, amelyeknek tételmondatai: “Mert nem a jót cselekszem, amelyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem, amelyet nem akarok” illetve “Jóllehet én az elmémmel Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.” A szerző ezt a részt tévesen az emberi testhez intézett hadüzenetként értelmezi, amelynek első számú áldozatai a nők lesznek (a férfiak vágyaikért a nőket teszik felelőssé), holott Pál apostol a bűn azon természetét magyarázza, hogy bár lelkiismeretemben, elmémben, bensőmben stb. tudom mi a jó, gyakran ennek ellenkezőjét cselekszem a “testemmel” (itt mindenféle testrészről szó lehet: száj, szem, kéz stb. nem csak a szexualitás bűneiről), mert nem tudok ellenállni a gonosznak. Tehát Pál apostol nem a test ellen beszél, de semmiképpen sem a szexuális vágyak visszaszorítása mellett kardoskodik, hanem a mindenkori gonoszt szeretné kiűzni, amely szenvedést okoz a testnek. Nem a testünket kell vágyainkat megtagadva sanyargatni, hanem a gonosz kiirtására kell koncentrálni, amely többféleképpen kísérthet bennünket.


A következő tévesen értelmezett rész a Korinthusi levélből származó egyedül-maradás fejtegetése, amelyben Pál apostol azt tanácsolja a népnek (itt nem különböztet meg nőket és férfiakat), hogy jobb, ha nem házasodnak meg, de ha nem tudják magukat megtartóztatni, “jobb házasságban élni, mint égni” (1 Kor 7:9) Holland értelmezésében a keresztények számára a házasságot, ha lehet, kerülni kell és Pál apostol azért enyhíti ezt a dolgot, hogy az új hit terjedhessen. Ennek éppen ellenkezője igaz. Pál apostol pontosan ezt mondja: “jó nékik, ha úgy maradhatnak mint én is, viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy.” (7. v.) Tehát jobb nekünk, ha az Isten dolgaival foglalkozunk, vagy az Istennek szenteljük az életünket, ahogyan Pál apostol is tette, – mert neki ez adatott – és pont hogy így terjesztette jobban a hitet, tanított, bejárta Közel-Keletet. A 7. vers viszont arról szól, hogy ez nem mindenkinek adatik meg és fel vagyunk szabadítva a házasságra is vagy arra, hogy földi dolgokkal foglalkozzunk.


A könyv olvasása során lázba hozott a szerzővel folytatott képzeletbeli vita, ezért összességében frissítő élményt jelentett A nőgyűlölet. A történetírás persze folytatódik a boszorkányüldözéssel, a viktoriánus prostitúció nyomon követésével, el egészen a 20. századi holokauszt nőgyűlöletének tetten éréséig. Mindent összevetve, a hiányosságokat kiigazítva, ajánlani tudom ezt az érdekfeszítő témájú, tartalmas könyvet.


Részleteket belőle itt olvashat!


Jack Holland: A nőgyűlölet. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2011.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>