A webkamera-arc: Jancsó Noémi befejezhetetlen kötete

* * * *   1 értékelés

A webkamera-arc: Jancsó Noémi befejezhetetlen kötete



Noémi posztumusz kötetét kezembe véve egyszerre örülök és sírok: Emotikon ismét – ezúttal másként olvasom -, és néhány kis titok, néhány kiadatlan szöveg és vers. Nehéz ennyivel beérni.


Jancsó Noémi A webkamera-arc c. posztumusz kötete egyfajta összegzés, a kötet magába foglalja az Emotikon c. első kötetét, néhány eddig kiadatlan verset, két TDK dolgozatot, Noémi CV-jét és pár fényképet róla. Ambivalens érzések töltik el az olvasót, ha ezt a könyvet a kezébe veszi: egyrészt ott van a tény, hogy ez minden, ez az utolsó, és nem lesz több, ezért egyféle kincsként tekintünk rá, másrészt pedig keveselljük, és elszomorodunk, hogy miért nem lehet ennél több.


Az Emotikon fejezet „messenger-novelláiba” Noémi a könnyed forma és az egyszerűnek tűnő messengeres párbeszédek mögé olyan tartalmakat rejt, amelyek ellentétben állnak a messenger csevegő világával. Miközben ugyanazt a szleng nyelvet használja: „lol”, „OK”, mosolygó emotikon, piruló emotikon stb. Daniel Ludensi, a novellák főszereplője egy mozgásképtelen középkorú férfi, aki azzal tölti a napjait, hogy messengeren beszélget nőkkel. A virtuális világban ezek a beszélgetések gördülékenyek, de a valóságban Daniel kapcsolatai nem életképesek, a valóság számára az ápolónő, a reggeli, a mosdás stb. Noémi jól érzékelteti Daniel napjainak monotonitását, az ismétlődő szövegrészek, melyek Daniel egy-egy napszakát írják le, vagy az ismétlődő messengeres próbálkozások a főszereplő kiüresedett életét jelenítik meg.


A Három képkeret szépia szerelmekhez c. fejezet rövid szövegei beteljesületlen szerelmek elégikus, melankolikus történetei. A Hold-ének folytatása című novella a beékelt Maupassant verssel együtt a Luceafărul világát idézi. Itt az Esticsillag maga a Hold, a királylány pedig egy irodalomtanárnő, a végkimenetel itt is tragikus, jóval tragikusabb, mint az Eminescu-versben: a Holdsugár boldogtalan a Földön, a nő pedig saját könnyeibe fullad bele.


Noémi kötetében érezni valamiféle teljességre való törekvést, A webkamera-arcban akarva-akaratlanul is minden összesűrűsödik: vers és próza, mese, mítosz és valóság, személyesség és távolságtartás. A grófnő szolgálólányáról szóló történetek kegyetlen mesék, a Nádboltív rövid szövegei csontig hatoló igazságok, a Nekrológ halálod alkalmából beszédmódja pedig furcsán kifordítja a szöveget, az egyes szám második személyű múlt idejű elbeszélés közelebb hozza az ént.


Jancsó Noémivel úgy találkoztam először, hogy Dragomán György akkor megjelent kötetét, A fehér királyt szorongatta kezében, és vitte magával mindenfele a városban. Most a kötetben megtaláltam azt a dolgozatot, melyben választ kaptam arra, hogy miért is hordozta magával mindenfelé ezt a könyvet. A kötet végén pedig beléptem Jancsó Noémi házába, ahol a hetedik ajtó mindig zárva, és ahol a házirend így szól:


„Azért írok, hogy
1. a majdnem tökéletest mint legmagasabb emberi-mércét megérintsem, legalább egyszer ebben az életben
2. hogy a tollamba sohase száradjon bele a tinta
3. hogy úgy irányítsam a gondolataidat, ahogy akarom
4. hogy az emberi bölcsesség, egyszerűség, szépség előtt tiszteletemet fejezzem ki (ne is mondd: ez a 4. pont szörnyen patetikus)
végül pedig – és elsősorban:
5. azért, hogy megszeress.”


Én megszerettem.


Búzás Annamária


A webkamera-arc: Jancsó Noémi befejezhetetlen kötete bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. makaróni hozzászólása:

    Nem szeretem ezt a kötetet. Főképp a gesztust, ami mögötte van. Az Emotikont sem szerettem, mert sok szempontból igénytelen és legfőképp avatatlan volt a szerkesztője.

    Noéminek nincs nagy életműve és inkább volt ígéret, mint kibontakozott író. Ennél nem több, de nem is kevesebb.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>