Megnyugtat-e a pániktudomány?

Ha a szélsőséges nézetek kohója egy szorongó társadalom, akkor a kemence már egész jól be van fűtve. A lehető leggyorsabb megoldást ijedtében keresi az ember, a radikalizmus tehát sietség, megfontolatlanság. Mindez persze akkor válik a legabszurdabbá, ha ál-ijedtségből ragadunk meg eldobható, nehéz tárgyakat.

Simon Briscoe - Hugh Aldersey-Williams: Pánikológia, HVG könyvek sorozat, HVG Kiadó Zrt, Budapest, 2009

Simon Briscoe - Hugh Aldersey-Williams: Pánikológia, HVG könyvek sorozat, HVG Kiadó Zrt, Budapest, 2009

Első fogásra terjedelmes könyvnek tűnt, a gerincét félszemmel bemérve 300 oldalra saccoltam. Aztán kiderült, hogy mindössze egy hosszú délután és egy későéjszakai mostmár-le-kellene-feküdnöm stílusú olvasómaraton kellett hozzá, na és persze finom bor egynéhány pohárral.

Tegyük fel, hogy valamikor a harmadik évezred hajnalán két pihent brit publicista eldönti, hogy a beszari, közeljövőtől rettegő társadalom sötét jövőképét, önigazoló letargiáját, pánikroham-szerű kapkodó megoldás-kényszerét dekonstruálja, és mindezt nem tünetkezelési módszerekkel, hanem sebészeti precizitású, szépen ívelt metszésekkel.

Nem arról szól a dal, hogy nincs mitől félnünk, inkább arról, hogy válogassuk meg félelmeinket és rangsoroljuk őket, ezáltal elkerülve annak abszurditását, hogy javítható társadalmi állapotokat hanyagoljunk, mert közben minden energiánkkal az űrszemét ellen tiltakozunk, olyan elkötelezettséggel, mintha minden délután két üzemen kívüli műhold pottyanna a zöldséges kertünkbe.

Simon Briscoe és Hugh Aldersey-Williams könyve, a Pánikológia nem más, mint könnyen emészthető tudományos bevezetés a modern félelmek panoptikumába, mindez ráadásul sztereóban. Azaz két sávon, amely együtt szól jól. Hogy valaki ekkora bajban hidegvérrel és racionálisan elemezzen, ahhoz tudósnak, statisztikusnak és legfőképpen britnek kell lennie, és a könyv két szerzője mindhárom feltételnek eleget tesz.

SIMON BRISCOE világa a számok és a tények világa, személyes honlapján ez áll jelmondatként: Simont lenyűgözi a számok használata és a számokkal való visszaélés. Angolul persze mindez frappánsabb: Simon Briscoe is fascinated by the use and abuse of numbers. És ez a jelmondat jellemezhet is egy olyan embert, aki statisztikusi minőségében a szigetországi közadminisztrációs hatóság tanácsadója, emellett pedig a British Data Service statisztikai hivatal elnökhelyettese. A szintén általa szerkesztett pénzügyi szakszótár, a Harriman’s Financial Dictionary tavaly minálunk is megjelent román fordításban.

HUGH ALDERSEY-WILLIAMS londoni születésű természettudóst annyira zavarta a tudomány és a művészet összeférhetetlensége, hogy bánatában újságíró lett – mindezt ő írja magáról. Természettudományi végzettséggel az építészetben és a dizájn világában keresi a szépet, legyen az egy kontinens épített örökségének elemzése vagy egyetlen molekula felépítése.

Ez a két ember fut neki korunk nagy félelmeinek és különböző kérdéskörökbe gyűjtve egyenként elemzi azt, hogy mitől és mennyire retteg a harmadik évezred társadalma. A megválasztott témák számszerű adatainak elemzése, a média szerepe a kialakult kép megalkotásában, a közinformáltság vagy épp ellenkezője a köz-tudatlanság állapotai mind egy-egy alappillér ezekben az alfejezetekben. Nagy félelmeinkre nem teljes tagadást kapunk, hanem inkább azoknak árnyaltabb, tudományon átszűrtebb verziójával bíbelődhetünk.

Az egyes pánik-elemzések végén egy hármas mutató adja meg a végső verdiktumot, ebben 1-től 5-ig skálán azt mutatják meg nekünk a szerzők, hogy mekkora a pánik mértéke, mennyi a valós kockázat és mennyi a személyes felelősség ebben az ügyben, azaz mi az ami rajtunk múlik, hogy ezt a veszélyt elhárítsuk.

Az atomenergiától/atomkatasztrófától való rettegés diagramja esetében például nyilvánvaló, hogy a pánik kétszer akkora, mint amekkora a valós veszély, arról nem is beszélve, hogy nagyon sok minden a személyes döntéseken múlik. Ez esetben a megfelelő biztonsági intézkedésekkel és szabályozásokkal elég nagy mértékben ki lehet iktatni a kockázati tényezőket.

A könyv a legtöbb ismert félelmünket kivesézi a globális felmelegedéstől a túlnépesedésen át az óceáni halállományok kifogyásáig, legtöbb esetben egy hatásvadász újságcikk címét választva mottóul, amit azután követ a brit humorral enyhén fűszerezett adatszerű, ugyanakkor olvasmányosan tudományos elemzés.

És hogy legyen hab is a tortán, egy kis pánik elleni páncélzattal is ellátnak ezek az angol úriemberek búcsúzóul: a könyv végén levő rövid függelék A szkeptikus ember eszköztára cím alatt egy átgondolt és használható útmutatást kapunk arra nézve, hogy hogyan kételkedjünk okosan. Ha csak ezt a függeléket komolyan venné a lakosság fele, valószínűleg a hazai médiaszolgáltatók jelentős része termékestől, álhírestől, rémhírestől igen hamar megszűnne létezni.

A könyv utolsó szavai egy nagy és fontos mondatnak a végére tesznek határozott pontot, amikor az azóta mémként is elhíresült Világháború-beli brit kormányhirdetményt idézik: „KEEP CALM AND CARRY ON”

Nagy Endre

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.