Akik tesznek az erdélyi gyermekirodalomért – interjú Makkai Kinga gyermekirodalom-oktatóval



Makkai Kinga gyermekirodalom tanárt mindig is érdekelték a legkisebbeknek írott könyvek, de akkor vált igazán szakértővé, amikor tantárgyként tanítani kezdte a gyermekirodalmat, ugyanakkor saját gyerekei születésével anyaként is megtapasztalhatta az esti meseolvasás felemelő érzését. A 2000 után fellendült gyermekkultúra lelkes terjesztőjévé vált, és amellett, hogy a Kántor-tanítóképzőben, illetve a Pedagógiai Líceumban tanít, internetes fórumokon, irodalmi folyóiratokban ajánlja a minőségi gyerekkönyveket. A magyarországi és erdélyi gyermekirodalom helyzetéről, jövőjéről, a kritika szerepéről és sok-sok érdekes könyvről beszélgettünk.


Hogyan csöppentél bele a gyermekirodalom világába?


Az első fiammal gyermeknevelési szabadságon voltam és érdekelni kezdett, hogy, mikor és hogyan kezdjem el a meseolvasást, milyen gyerekkönyvekből olvassak fel, klasszikus vagy kortársakat olvassak-e inkább. Ez volt az az időszak (ezelőtt 6-7 évvel), amikor Magyarországon egyre több gyermekkönyvkiadó jelent meg, és ennek köszönhetően igen fellendült a gyermekkönyvkiadás. A gyermekkönyv iránti rajongásom párhuzamosan haladt a fiaim felnövekedésével. A gyermekeim adták a fő indítékot a kortársak felkutatására, annak ellenére, hogy korábban tanultam gyermekirodalmat a képzőben és a bölcsészkaron is. Az egyetemen azonban főleg a klasszikusokra koncentráltunk. Azóta évtizedek teltek el, és úgy éreztem, hogy sok minden történt azóta a kortárs gyermekirodalomban, ezért elindultam a magam továbbképzésére. Érdekeltek a változások, érdekelt, hogy kik most azok a szerzők, akiket a gyerekeimnek olvashatok.


2000-ben a Károli Gáspár Református Egyetem Marosvásárhelyre kihelyezett tagozatának igazgatója, Barabás László, megkérdezte, hogy vállalnám-e az egyetemen a gyermekirodalom és a korunk irodalma tantárgyak oktatását?


Természetesen, hogyha valaki tanítja az adott tantárgyat, utánanéz a legfrissebb elméleteknek, szakiordalomnak. Ekkor kezdtem el kutatni az erdélyi kortárs gyermekirodalomban, tanulmányokat, cikkeket írtam egy-egy erdélyi kiadó gyermekeknek szánt kiadványairól, eljártam népmese és más gyermekirodalmi konferenciákra, azért hogy az erdélyi gyermekkönyvkiadásról beszéljek. Tulajdonképpen mindezt Pompor Zoltánnak is köszönhetem, aki akkoriban a Károli Gáspár Tudományegyetem Nagykőrösi Tanítóképző Karán tanított gyermekirodalmat. Mivel a Kántor-tanítóképző ennek az egyetemnek a kirendelt tagozataként működött, szoros kapcsolatot tartottunk fel a két intézmény tanáraival. Elsőként ő tájékoztatott az újdonságokról. De köszönettel tartozom Sándor Csillának, a Csodaceruza gyermeklap szerkesztőjének, aki sokszor kért fel egy-egy Erdélyben megjelent gyermekkönyv ismertetésére. Ez ma Magyarország egyetlen gyermekirodalmi folyóirata, mely egy szakmai lap, és itt jelentek meg első írásaim, cikkeim az erdélyi kortárs gyermekkönyvekről.


Azóta is oktatsz gyermekirodalmat… Milyen visszajelzések vannak a hallgatók, gyerekek részéről?


A főiskolán tanítok, a látogatás nélküli és nappali tagozaton. A nappali tagozaton hetente 2 órájuk van, a levelező tagozaton sűrítetten kerül sor ezekre az órákra, kéthetente. Most már 10 éve, hogy a hallgatók a klasszikus gyermekirodalom mellett megismerkedhetnek a kortárs gyerekkönyvekkel. Egy ilyen gyermekirodalom órán nemcsak elméleti kérdésekről esik szó, hanem beviszem a kortárs gyerekkönyveket, és feladatokat kapnak egy-egy mű bemutatására, elemzésére is.


A szülők körében történő népszerűsítés esetében kicsit más a helyzet. A mai szülők felvilágosultabbak, elszántabbak. Fontos szerepet tulajdonítanak a gyerekkönyveknek, hiszen tájékozottabbak gyereknevelési kérdésekben, mint a korábbi nemzedékek. Például a Caritas játszóházban tartott előadásokon azt látom, hogy a szülőket nagyon is érdekli minden olyan téma, amely a gyermekük egészségesebb, harmonikusabb nevelésével kapcsolatos. Évente visszatérnek, és újra és újra meghallgatnak. Természetesen ez csak egy bizonyos társadalmi rétegre vonatkozik.


Szerinted mivel magyarázható a gyermekirodalom fellendülése, minek tudható be az, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a gyermekkönyvek iránt?


Az elmúlt rendszerben felnőtt egy olyan generáció, köztük én is, akik nehezen jutottunk hozzá könyvekhez. Nem volt olyan széles a választék, mint most. A hetvenes, nyolcvanas években, Erdélyben egyetlen kiadó, a Ion Creanga Gyermek és Ifjúsági Kiadó működött. Ezeket a kiadványokat olvastuk. Szerencsés helyzetben hozzájutottunk a Móra kiadó könyveihez. Klasszikusokon nőttünk fel. Egyetlen magyar gyermeklap volt, a Napsugár, mely által kapcsolatba tudtunk kerülni a kortárs gyermekirodalommal. Ma ez lényegesen megváltozott, szinte elárasztják a gyerekkönyvek a könyvpiacot, sok „silány” kiadvány között egyre több minőségi gyerekkönyv lát napvilágot. Egyre nagyobb felelősséget vállal a szülő gyermekéért, képes áldozni azért, hogy gyermekeinek megteremtsen mindent, amihez esetleg ő, gyerekként, nem juthatott hozzá.


Milyen tendenciákat látsz a magyarországi és erdélyi gyermekirodalomban? Milyen témák szólalnak meg, melyek a népszerű műfajok, hogyan viszonyul az illusztráció a szöveghez stb.?


Az utóbbi 10 évben létesült gyermekkönyvkiadók felfedezték, hogy hiány van bizonyos típusú gyerekkönyvekből, akár korosztályokra, akár műfajokra gondolunk. Hiány volt olyan kisgyerekeknek szánt kiadványokban, melyek hétköznapi témákat dolgoztak fel, mint a szobatisztaság, etetés, öltöztetés stb. A képeskönyvek is elég ritkák voltak a magyar gyermekirodalomban, holott a külföldi gyermekkönyvek legnagyobb részét ez a műfaj teszi ki. És az is tény, hogy hiányoztak az ún. tabu-témákat feldolgozó gyerekkönyvek: válás, halál, testvérkonfliktus, szerelem stb. Ma is, akárcsak régebb nagypresztízsű írók, költők írnak ma gyerekeknek, tehát kortárs gyermekirodalmunk ilyen szempontból szerencsésnek mondható. A gyermeklapok, gyermekkönyvkiadók nemcsak a nagy presztízsű kortárs szerzőket keresik meg, , hanem hasonlóan egy olyan új, nagyrészt fiatal szerzőgárdát zárkóztatnak fel a saját kiadójuk mentén, akik minőségi gyermekkönyveket írnak. Ez hasonló Benedek Elek hajdani irodalomszervező tevékenységéhez. Ezzel párhuzamosan ezek a neves kiadók olyan fiatal illusztrátorokat fedeznek fel és népszerűsítenek, akik ténylegesen felvehetik a versenyt a nyugati illusztrátorokkal. A születendő kiadóknak óriási nagy érdeme van ebben. Fontos lépés az is, hogy megteremtődött a kortárs gyermekirodalom-kritika, habár még igen kezdeti formában, de próbál létjogosultságot és prezstízst szerezni a gyermekirodalomnak, vagyis annak, hogy az irodalom szerves részeként tekintsenek a gyermekirodalomra. Addig azonban még sok kutatóra, kritikusra, intézményre volna szükség, mely hivatásszerűen és felelősségteljesen felvállalná a gyermekirodalom ügyét


Jelenleg milyen blogoknak írsz? Említetted, hogy publikáltál a Csodaceruza internetes oldalán is, illetve saját blogot indítottál, szóval most már több helyen is közölsz.


2008-ban kezdtem el blogot írni. Volt egy személyes blogom, ahol a családi élményeinket dolgoztam fel, Cupák és Bücü kalandjai a neve. Egyre több bejegyzés született arról, hogy mit olvasunk éppen. Ez azonban már szakmai kérdéseket és érintett, ezért éreztem szükségét annak, hogy egy szakmai blogot is indítsak. Tündérország-Meseország vagy Útlevél Tündérországba lett a blog címe. Ide kimondottan a gyerekkönyvekkel, olvasóvá neveléssel kapcsolatos cikkeimet tettem fel. Ezelőtt két évvel Németh Eszter Ausztriában élő irodalmi referens összehozott egy társaságot, akik közül sokan a Csodaceruzában publikáltunk és saját blogunkban gyermekkönyvekről írtunk. (Erdélyből Demeter Éva, Kőrössy Erika,  Simon Réka Zsuzsanna, író, aki jelenleg Spanyolországban él, de távolabbról, Ausztriából, Franciaországból, Svédországból és Magyarországból is csatlakoztak hozzánk. A közös blog címe Könyvmutatványosok, ahova a különféle könyvekről írt ajánlókat, könyvismertetőket töltjük fel és így népszerűsítjük a szülők, pedagógusok és könyvtárasok körében a gyermekkönyveket. Ez egy nagyszerű dolog, mert egyedül az erdélyi gyermekkönyvekkel még lépést tudok tartani, de a magyarországi gyermekkönyvkiadást már nem lehet követni, mert évente több mint 50 cím jelenik meg. Jó kapcsolatot teremtettünk a különböző gyermekkönyvkiadókkal, így nekik érdekük, hogy kiadványaikat népszerűsítsük, így nagyobb valószínűséggel jutnak el gyermekekhez, szülőkhöz ezek a könyvek.


Milyen nézettsége van a Könyvmutatványosoknak?


Mikor egy recenziót vagy könyvajánlót közzé teszünk, körülbelül 500-an megnézik. Vannak állandó olvasóink is, ehhez hozzátartozik az, hogy az előző blogjaink olvasóit magunkkal hoztuk.


Hogyan látod Erdélyben a gyermekkönyvkiadást?


Ha 2008-ban kérdeztél volna, biztos hogy nagy örömmel mondom, hogynagyot fejlődött az erdélyi gyerekkönyvkiadás, hiszen több erdélyi kiadó olyan gyermekkönyveket jelentet meg, amelyek sok szempontból igazodnak a külföldi gyerekkiadványok szempontjaihoz. A 2008-2010-es évek az erdélyi gyermekkönyvkiadásban tetőpontot jelentettek. Nemcsak a Koinónia Kiadó jelentetett meg évente 5-8 címet, hanem a Mentor Kiadó, a Pallas-Akadémia Kiadó is, sőt az Erdélyi Híradónál is jelentek meg gyermekkönyvek. Ekkor jött létre egy új kiadó, a Bookart Kiadó, mely igen színvonalas művészi kivitelezési gyerekkönyveket jelentet meg.


Az utóbbi időben a gazdasági válság rányomta a bélyegét az erdélyi gyermekkönyvkiadásra is, és most már kevesebb cím jelenik meg évente. A Koinónia még próbál megfelelni az igényeknek, azért ott még mindig megjelenik az az évi 3-5 cím. A Koinónia marketinges része is példa értékű, egyre több író-olvasó találkozó van, kiviszik a könyveket Budapestre és a Pagony Kiadóval teremtett kapcsolat is nagyon gyümölcsöző. Jót tesz az erdélyi könyvkiadásnak az évente megrendezett Marosvásárhelyi Könyvvásár is, úgy gondolom ezek a nagyobb rendezvények hozzájárulnak a gyerekkönyvkiadás fellendítéséhez.


Mi az, amit te Erdély-jellegűnek tudnál megnevezni az itteni könyvekben?


Az erdélyi gyermekkönyvekre a hagyományos tendenciák, a visszafogottság jellemző. A versekben fellelhető esztétikai értékek a klasszikus formákhoz igazodnak, a témák inkább az egyetemes gyermeki gondolatok, érzések köré épülnek fel… Ebben a hagyománykövetésben némi újítást hoztak Fekete Vince svéd típusú gyermekversei, új hanggal jelentkezett László Noémi is a Feketeleves című kötetében. Az erdélyi gyermekirodalomban tehát egyszerre van jelen a hagyomány és az újítás. A klasszikus tendenciák keverednek az újakkal. A Barni könyvekben is némiképp új hangot hallhatunk, hiszen Zágoni Balázs meséi a mai gyerekek hétköznapjairól, a mai világról szólnak, de vannak olyan írások is, amelyek az örök és egyetemes gyermeki problémákat, gondolatok ragadják meg. Ebben hagyománykövetők vagyunk.


Vagy említésre méltó Demény Péter nemrég megjelent meseregénye, a Hóbucka Hugó kalandjai, ebben a kortárs műben is sok újító (úgy formai, mint tartalmi) tendenciával találkozunk. Szerintem az erdélyi szerzők műveiben kissé megkésve jelennek meg a nyugati gyerekkönyvekben fellelhető újító tendenciák. Tovább őriznek valamit a hagyományos, klasszikus értékekből. Az illusztrátoraink is visszafogottabbak. A meséink az igazi emberi értékek mentén fogalmazódnak meg. Kissé elszigetelt terület Tündérország, de ez jó…


Melyek azok a gyermekirodalmi “termékek”, amelyeket személyesen kedvelsz?


Hát pl. a Csodaceruza. Nagyszerű dolog, hogy a  van egy olyan gyermekirodalmi lapunk, ahol újdonságok, könyvajánlók jelenhetnek meg, interjúk készülnek a kortárs gyermekírókkal vagy illusztrátorokkal, különböző gyermekkönyvkiadók igazgatóival. A Csodaceruza egy nagyon fontos fóruma a kortárs gyermekirodalomnak.


A családban nekünk már régebb óta vannak kedvenc illusztrátoraink, íróink, akiknek nyomon követjük a munkásságát. A gyerekeim egyik nagy kedvence Sven Nordqvist és Kárpáti Tibor illusztrátorok. De nagyon szeretjük Szegedi Katalint, Agócs Iriszt, Szalma Editet,  Szulyovszky Saroltát, valamint Takács Marit is. Rofusz Kinga szürrealisztikus rajzai megragadják a gyermeki képzeletet, de merészen hatott rájuk a Lakatos István-féle képregény illusztráció is. Kedvenc verseskötetünk a Friss tinta!, de szeretjük Szabó T. Anna Tatoktatok c. verseskönyvét is. Kedvenc sorozatunk a Vivandra tabu könyvek sorozata, valamint a Naphegy Kiadó művészi mesekönyvei. A klasszikusok közül Janikovszky Éva képeskönyvei, valamint Marék Veronika könyvei aratták fiaimnál a legnagyobb sikert.


A külföldiek közül nagy kedvenc a Findusz-sorozat vagy Eric Carle könyvei. Nemrég jelent meg A graffaló c. könyv a Pagonynál, amely számos nemzetközi díjat bezsebelt. Ezt a könyvet nagyon kedveltük. A Scolar idén jelentette meg a Garmann nyarát, amely a Bolognai Nemzetközi Könyvkiállításon a Legjobb Gyermekkönyv-díját kapta meg, s azóta nagyon sok nyelvre lefordították. Ebben a könyvben található a fotómontázs-technika, amely az utóbbi időben nagyon divat lett az illusztrátorok körében. Azért emelném ki ezt a fajta illusztráció-trendet, mert azt sugallja, hogy a mai gyerekekkel őszintéknek kell lennünk, úgy a könyvekben, mint a magyarázatainkban, amikor bemutatjuk a világot. Egy gyerek úgyis látja a valóságot és megérzi, hogy őszinték vagyunk-e vagy nem. Például ebben a könyvben a valóság kissé lehangoló, az ábrázolásmód is ezt a tényszerűséget követi, de szembesíti a gyereket a valósággal, őszinte.


Mire számíthatunk a jövőben a gyermekirodalom terén?


A versenynek köszönhetően egyre nehezebb lesz eligazodni ezen a téren, ezért nagyon fontos volna fogódzókat találni, amelyek segítenek állást foglalni a minőségi könyvek mellett és kiszűrni, kritikával illetni azokat, amelyek nem állják meg a helyüket. Benedek Elek egy olyan szellemi-erkölcsi kánont épített fel, amely eligazított a gyermekkönyvek terén. A kritikusok feladata az eligazítás, mert nem minden gyermekkönyv jó. Olvasok csapnivaló szövegeket is, és sajnos ezekről jelennek meg jó kritikák, csak azért, mert ismerős a szerző vagy az illusztrátor. A kritikusok nagy felelőssége rámutatni a megbízható szerzőkre, alkotásokra.


Visky Anna


Makkai Kinga gyermekirodalom oktató bemutatkozása:


1995-ben a marosvásárhelyi állami tanítóképzőben érettségiztem, majd ezt követően a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Karán, illetve Bölcsészkarán szereztem magyar nyelv és irodalom, pedagógia szakos tanári oklevelet. 2000-től tanítok gyermekirodalmat a Marosvásárhelyi Kántor-tanítóképző Főiskolán, valamint a Pedagógiai Líceumban. Fontosnak tartom, hogy diákjaim, leendő pedagógusok megismerjék a kortárs magyar gyermekirodalmat, amelynek az erdélyi gyermekirodalom is szerves részét képezi.

Akik tesznek az erdélyi gyermekirodalomért – interjú Makkai Kinga gyermekirodalom-oktatóval bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. babszemanyu hozzászólása:

    Nagyon jó beszélgetés, tartalmas. Köszönöm!

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>