Népmesék “szemügyre véve”


Kora kamasz koromig olvastam népmeséket, mert tetszett a történeteket végigkísérő, szimmetrikus cselekménysor, vártam, hogy a királykisasszony és a királyfi egymásra találjanak. Ma már a könyvben megteremtett világra irányul a figyelmem, avagy a nyelvhasználatra, a szokásokra, a férfi-női szerepekre, amelyek segítenek megérteni a népi gondolkodást. De akár a hét-határra szóló esküvőt várom, akár a népi világra figyelek, a mindenkori embert megragadó népmese mindig érdekes marad.


A legutóbb olvasgatott A csudatáska című, Mentor Kiadó által gondozott meséskönyv késztetett a népmeséről való gondolkodásra. Kamasz korom óta nem is vettem kézbe hasonló kötetet, ezért kimondottan érdekes volt annyi év távolságából, más szemmel tekinteni erre az olvasmányra. Igaz hogy klasszikus, és hamar kiismerhető mesékről van szó, mégis megragadja a figyelmet.


A huszadik század elején tevékenykedő Ősz János tanító gyűjtése úgy a szóhasználat, mint a mondatalkotás szempontjából könnyed, tréfás, mondhatni kacsingatós. Mosolyra fakasztanak a lábjegyzettel ellátott székely archaikus szavak, mint például gyöntölődik (búsul), gangos (büszke), miccentés (pillanat), lecsillent (levág). Megtörténik, hogy az ismeretlen szavak akadályozzák az olvasást, de ezen népmesék olvasásakor sokkal inkább elősegítik a szöveg hangulatának átvételét.


A könyv másik különlegessége Căbuz Andrea illusztrációiban rejlik, ugyanis klasszikus jellegén túl egyéni vonásokkal is rendelkezik. A rajzok minimalizmusuk által – vörös és zöld színárnyalatok – válnak érdekessé, valamint a textúra letapinthatósága miatt (lásd a borítót). Azzal együtt, hogy az emberfigurák megszokottan népiesek, a vonalakból kifutó színes foltok mentén szabadjára kel a képzelet.


A mesékben kirajzolódik a népies szokásvilág, a történet mögött egy gondolkodásmódot vélünk felfedezni. A királykisasszony és a királyfi egymásra találásáig rengeteg közös érintkezési pont van, amelyeket érdemes közelebbről “szemügyre venni”, a nő szempontjából vizsgálni. A soktudó fiúban a talpraesett lány képével találkozunk Zsáda alakjában, aki háromszor is különböző helyzetekbe varázsolja el szerelmét és magát azért, hogy anyjától megszabadulhassanak. Ebben a mesében a legény nincs is nevesítve. Az Erős János, Gyors Mihály c. mesében a csábító lány alakját fedezhetjük fel a tündérleányban. Mikor János a lány koronájával menekül – ettől remélve, hogy hozzá megy feleségül – kétszer is visszanéz, amikor a tündérlány szólongatja, ezért fog rajta az átok. A szegényember szerencséje egy csalfa asszonyt leplez le, aki az ételt – a férje helyett – inkább a titokban kedvelt plébánosnak tartogatja. A többségében inkább férfi főszereplők mellett a nőalaknak is különböző változatai vannak, amelyek segítenek jobban megérteni a népi gondolkodást.


A csudatáskát olvasva sok ismert történet köszön vissza, amelyek az említett nyelvhasználat, az illusztrációk és a férfi-nő kapcsolat vizsgálata folyamán új értelmet nyernek.


Visky Anna

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>