Az egyéni hang felé


Ha három szóban szeretnénk összegezni Potozky László első kötetének, az Áradásnak a szövegeit, akkor ezek a következők lennének: kommunizmus (habár nincs konkrétan megnevezve a diktatúra formája), háború és nyomor. Szűk értelemben e három tematika köré szerveződnek az írások, azonban épphogy nem a tematika adja a szövegek velejét: a legjobban sikerült írásokban a diktatúra, a háború és a szegénység csak keretet biztosít a történeteknek, ahol a szereplők egyéni drámája a hangsúlyos.


Az első novella a Tea keddre, amely nem is nevezhető történetnek, inkább egyfajta leírás, belső utazás, amely egyúttal bevezet a kötet világába, azonban a csattanó jól ki van élezve, az elbeszélő a várva-várt találkozást a nagynénivel alaposan előkészíti, hogy aztán annál nagyobb legyen a csalódás.


Ezt követően a novellák „csapatokba szerveződnek”, az első blokkba tartoznak a kommunista rendszer keretei között zajló történetek: Hulló lapok közt az ember, Drót a pofán, Hús(v)íz, avagy egy kényszerböjt története, Halálösztön, A kutyafejű ember – ez utóbbi kettőben kevésbé érzékelhető a diktatúra jelenléte, itt a szerző árnyaltabban rajzolta meg a környezetet. Olyan szereplőket, történeteket vonultat fel a két írás, amelyek akkor is megállnának a lábukon, ha nem egy totalitárius rendszerben jelennének meg.


A Halálösztönben a rabság, mint létforma fogalmazódik meg, a cellába zárt fogoly élve is halottnak érzi már magát, a főszereplőnek a nevét sem tudjuk, ami egyértelműen arra utal, hogy egy általános érzet, probléma közvetítője. A kutyafejű emberben mágikus-realista vonásokat is felfedhetünk, a főszereplő kisfiú „betegsége” megfejthetetlen, de mintha mégis tudnánk, hogy miről van szó.


A Hulló lapok közt az ember, Drót a pofán, Hús(v)íz, avagy egy kényszerböjt története c. novellák csak a kommunista rendszer működésével értelmezhetőek, ez ad nekik súlyt, ennél fogva az esetükben egyfajta hiányérzetünk támadhat, ugyanakkor érzékelek valamiféle kapcsolatot Dragomán György Fehér királyával is, amely nem véletlen, hiszen a szerző elmondása szerint Dragomán kötete bátorítólag hatott rá.


Potozky 1988-ban született, a kommunizmus végén, így történetei az elmesélésekből, töredékekből és saját fantáziáiból épültek föl, viszont olvasói tapasztalataim azt mutatják, hogy teljes hitelességgel inkább csak azok tudnak erről a korszakról megszólalni, akik ízig-vérig meg- és átélték.


A háborús történetek (Elkésett virágok, Családterápia, Vendégszeretet, Galambok őre) szintén erősen támaszkodnak a háború élményére, ezek közül a legszemélyesebb írás az Elkésett virágok, amely nem akar nagy csattanót, az elbeszélő rezignált hangon leírja halott apjának kiásását. A másik három szöveg drámai, feszültségekkel teli, de bizonyos mértékig kiszámítható. Ugyanakkor filmes képek jelennek meg szemünk előtt a háborús történetek olvasása során.


A nyomorról szóló, a nyomorban élő szereplők történetei (Vasárnapi körút, Tájkép, táj nélkül, Jelenetek téli erdőbe, Apu szeme fénye, Szomszédok, Kigyomlálni a jégvirágot, Esettanulmány egy csap felszereléséről, Aluljáró) hatnak a legerősebben az olvasóra, az elbeszélő precíz korrajzokat teremt ezekben a szövegekben, nem értékel, nem sajnálkozik a szereplői fölött, csak egyszerűen megmutatja az életüket – és ebben rejlik ezeknek a novelláknak a kegyetlensége. Az Aluljáró túlmutat a novella műfaján, egy kisregény felé tendál: a főszereplő Pamela egy aluljáró vécéjében lakik gyerekeivel együtt, és az oda járó férfiakat „szolgálja ki” évek óta. Eleinte úgy tűnik, hogy a nő ilyen körülmények között is felül tud kerekedni az alvilágon, de aztán őt is elnyeli az aluljáró.


A címadó novella, az Áradás mindhárom csoportból kilóg, és a realista világgal szemben egy abszurd történetbe vezet, ahol Grígo Szerbics lakását elönti a víz, és minden racionális próbálkozás hiábavalónak bizonyul.


Az író jól adagolja az információkat, késleltet és feszültséget teremt, amelyet a legtöbb szövegben a történet végéig kitart. A Hulló lapok közt az ember című novellának a végén sem derül ki, hogy Jonuc valóban besúgó volt-e, de valahogy nem is lesz fontos, A kutyafejű emberben sincs konkrétan megnevezve a rossz forrása, de a narrátor elrejt olyan jeleket a szövegben, amelyek segítségével eligazodunk az elbeszélés világában.
Potozky novelláin érezhető Bodor Ádám, Dragomán György, Herta Müller és Franz Kafka szövegeinek hatása, de ugyanakkor egy sajátos hangot is megüt, amelyen ha tovább dolgozik és kialakít egy önálló stílust, elbeszélésmódot, már nem fogjuk számon kérni tőle, hogy miért éppen a háború és miért a kommunizmus?


Búzás Annamária

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>