Blanka birodalma és a legelésző lovacskák

Blanka birodalma, Koinónia Kiadó, 2012

Blanka birodalma, Koinónia Kiadó, 2012

Amikor egy költő apuka, az inspirációs forrás szó szerint ott szaladgál körülötte mindennap. A gyerekek folyamatos “nyersanyagot” szolgáltatnak, amit végül nem is kell túldolgozni, “túlírni”, hiszen ők nem azért látják másképp a világot, mert eredetieskednek – vezette fel Demény Péter Balázs Imre József új gyerekvers-kötetét, a Blanka birodalmát. A Hanna-hinta után a költő kisebbik lánya is kötetet “kapott” – bár valójában ezek társszerzős könyvek, lényegileg együtt írják őket. A társszerzőség ugyanakkor Keszeg Ágnes illusztrátorra is vonatkozik, aki a “megrendelt” versekhez igazodva főleg csupa vidám lovacskával tarkította a könyvet.


A bemutató után Balázs Imre Józseffel és Blankával beszélgettünk, aki a dedikálásba is besegített.


Gondolom, te első pillanattól kezdve tudtad, hogy Blankának is lesz kötete. Ő azonban nem volt féltékeny a Hanna-hinta után?


Fel se merült, hogy Blankának nem lesz könyve. Annyira természetes volt, hogy még „megrendeléseket” is kaptam tőle, amelyek közül a legkézzelfoghatóbb persze a lovak voltak. De a címet is a lányok adták; tudják, mi az alliteráció, normális volt, hogy a Blanka után valami b betűs szónak kell következnie.


Arra gondoltál már, hogy “fordítva” írj gyerekverseket, azaz ne a verseidet illusztrálják, hanem a képek legyenek előbb, mint a szöveg?


Eddig még nem merült fel, de vannak olyan erős, vizuális világok, amikhez meg lehetne a verset írni. Talán nem is rajzokra, hanem fényképekre inkább.



Családi albumból verseskötetet írni mondjuk?


Akár azt is (nevet). A családokban hihetetlen dolgok bírnak történni, és főleg a nagyszülő adja át az unokáknak, hogy ők hogy nőttek fel, ami egy teljesen más világ. A nagymamájuk egyébként mese formájában családi albumot csinál a lányoknak, azokról, akik körülvették őt gyerekkorában; portrészerű történeteket mesél. Nagyon érdekes, hogy az ember nagyszülői minőségben olyan sztorikat mond el, amelyeket a gyerekeivel nem biztos, hogy megoszt.


Ajánlkozott már valaki a versek megzenésítésére?


A Blanka birodalma fülszöveget Lakatos Sándor írta, a Fűszál zeneszerzője, aki már megzenésítette az egyik szöveget, amely a Szivárványban jelent meg. Tehát egy versnek már van is zenéje.


Mi otthon nagyon sok megzenésített verset hallgatunk, és ezeknek a szövegeknek van egyfajta természetes dallama, úgyhogy bár konkrétan egyről tudok, közel érzem magamhoz az ötletet. Különben a lányok is szokták csinálni: jönnek azzal, hogy “megzenésítettem az egyik szöveget a Blanka birodalmából”, és akkor eléneklik.


Lehet akkor a következő kötet “háromszerzős”? A lányok próbálkoznak versekkel?


Fotók: Bálint Tamás


Persze. Leülnek este az asztalhoz vagy lekuporodnak a földre azzal, hogy ” én most könyvet írok”; ehhez képest a rímek és énekek teljesen természetesek. Én azt hiszem, hogy részévé vált az életünknek, hogy apa időnként könyvbemutatóra megy, a könyv, amit bemutatnak, időnként róluk szó.


(Blanka odaül apa ölébe, ő is szeretne mondani valamit. A felolvasáson ő is elszavalt egy verset a boszorkány fekete macskájáról.)


Úgy tudtam, te a lovacskákat szereted a legjobban, miért a cicás verset mondtad el mégis?


Mert amielőtt megszerettem volna a lovacskákat, a cicákat szerettem a legjobban.


(Meséld el, hogyan lett a cicás vers! Emlékszel?)


Hannának volt az iskolás maszkabálja, és én cicának akartam beöltözni. Mindenkinek kellett mondani egy kis bemutató verset, és apa ezt megírta. Hanna volt a boszorkány, és én voltam a boszorkány cicája.


R. T.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>