Tenzi naplója: a meg nem írt regény egy Budapestre szakadt erdélyi román lányról


Élt egyszer egy szép szőke lány Hunyad vármegyében, Hortensia Cristea volt a neve. Udvarolt neki Aurel Vlaicu, jegyben járt Petru Grozával, tinédzserkori nagy szerelme pedig egy szegény magyar fiú, Jóska volt. Egy dédnagymama meséje.


Tensi – így becézték, ez aztán Tenzire magyarosodott – családja gazdag és művelt volt, anyja operaénekesnőnek tanult Bécsben, apja több román falu köztiszteletben álló, az Osztrák-Magyar Monarchia által kitüntetett jegyzőjeként nyugodt és kényelmes életet tudott biztosítani családjának, öt gyerekének. Aztán felborul a világ rendje, és soha nem áll helyre – személyes, családi, néha egészen banális okok közjátékában Tenzi egyszercsak azon kapja magát, hogy már nagymamaként a második világháború utáni Budapesten rekedt.


Évtizedekre rá megpróbálja felidézni ifjúságát, azt, aki egykor ő volt, a sorsdöntőnek vélt pillanatokat, a megváltoztathatatlan, talán megbánt döntéseket. Naplót, pontosabban visszaemlékezést ír tehát – elsősorban saját magának. Egyfajta terápia ez, gyónás, ugyanakkor önként vállalt feladat, elfoglaltság, talán unaloműzés is. Hiszen mit tehetett volna mást egy vénséges-vén dédnagymama, aki „süket volt, műfoga ázott egy pohárban, a kézfeje össze volt szötyörödve” (Zemlényi-Kovács Zoltán), hogy hasznosnak érezze magát, feladatot vállaljon és teljesítsen, ahogy eddig egész életében?


Tenzi tehát évekig rója saját élettörténetét gyöngybetűkkel, magyarul. Ahogy a szászvárosi magyar iskolában a fogalmazásokat kellett annak idején. Amikor 1987-ben, 97 évesen meghal, a paksaméta 400 oldalnyit tesz ki.


Ez kerül – további évtizedek múlva! – dédunokája, Zemlényi-Kovács Zoltán budapesti író, újságíró kezébe. Ő az első olvasó. Egy elfogult olvasóról van szó, hiszen a saját családja történetének fejezeteit tartja kezében. Természetes, hogy hatása alá kerül. A családkutatás amúgy is ragályos műfaj, könnyű elveszni a részletekben, az összefüggések dokumentálásában. Magyarországon az ifjúsági kultkönyveiről ismert Zemlényi-Kovács Zoltán úgy döntött, a dédanyai örökséget kvázi változtatások nélkül, elő- és utószóval, valamint minimális jegyzetapparátussal adja közre. Ez önmagában egy forrásértékű dokumentum lehet – hiszen Tenzi sorai között, a mikrotörténelem szövete mögül kirajzolódik, ha homályosan is, egy nagytotál, amit eddig csak történelemkönyvekből ismertünk: a polgári életforma jellegzetességei, két világháború, az azok után is szinte változatlanul megmaradó vagy csak nagyon lassan szétszakadó személyes kötelékek a két ország(rész) között.


Tenzi egyébként abszolút nem tematizálja Erdély Romániához csatolását, a gyulafehérvári nemzetgyűlést vagy a trianoni döntést, a „nagypolitikai eseményeket” – nem tudjuk meg, mit gondolt minderről, mi volt a személyes véleménye, csak hangulatok villannak fel, háborús nóták szövegei, vagy néhány – szerencsére kevés – románellenes megnyilvánulás, amivel szembesülnie kellett élete során. Alapjában véve megoldandó feladatként kezelte a határmódosulásból fakadó következményeket, pl. hogy forintját immár lejre kell váltania, de attól az élet, az övé és szeretteié is, ment tovább.


A napló a Monarchia kisebbségi elitjeinek önkéntes asszimilációjához is roppant érdekes adalékokkal szolgál: Tenzi, bár román családban nőtt fel, már kisgyerekként magyar nevelőnőt kapott, hogy megtanuljon a testvéreivel együtt magyarul, és a családban is magyarul beszélgettek egymás között. Magyar iskolában tanultak, magyarokkal házasodtak, magyar, szász és román barátaik, román, székely, tót, magyar szolgálóik voltak. Egy Magyarországhoz abszolút lojális román elit tagjairól van szó tehát – mégis érték őket nemzetiségük miatt bántó megjegyzések.


Kár, hogy nem tudunk meg többet az „oláh fátából” (korabeli szóhasználat a román származású nőkre, bántó céllal használták – szerk.megj.) lett budapesti nyugdíjas hetvenes-nyolcvanas évekbeli mindennapjairól, mert az is kordokumentum lehetne. Ezekben az években írhatta a naplót, de a jelenre ritkán utal, akkor is csak a családi eseményekkel, tragédiákkal kapcsolatban. Megrázó részletek derülnek ki a korabeli szokásról, amelynek Tenzi is az áldozata volt: a szülők előre kiválasztják lányaik vőlegényét, a legtöbb házasság kényszerből történt, akár már 14 éves kislányokat taszítottak feleségszerepbe. Ami még érdekesség, a könyv végén néhány bózesi történet a falubeliekről, ahol Tenzi mesélési kedvét nem befolyásolják személyes érzelmei, hiszen ezekben nem ő és szerettei a főszereplők.


Összességében mindenképp erdélyi érdeklődésre is számot tarthat a könyv, már csak mikrotörténelmi dokumentumjellege miatt is; Groza-kutatóknak meg egyenesen új forrás lehet, hiszen a román miniszterelnök életrajzából feltehetően teljesen hiányzik korai jegyességének említése. Regénynek nevezni viszont túlzás, műfajilag a memoár kategóriájába tartozik – amiből talán még mindig lehetne írni viszont egy jó regényt.


A Tenzi naplója – levél a másvilágra című könyvnek vannak ugyan szerkesztési hiányosságai (ilyen baki például, hogy Benedek Elek Hunyad megyei, vagy hogy túlságosan aprók a betűk), abból is adódóan, hogy szerzői kiadás (Zemlényi-Kovács Zoltán személyesen árulja Budapesten a Deák téren, minden nap déltől 6-ig), nem áll mögötte kiadói apparátus. Viszont annál nagyobb és érdekesebb, önkéntes alapú, közösségi hálózatokon terjedő összefogással jött létre és terjed. Tenzi goes viral, még flashmobot is szerveztek a könyv népszerűsítésére:

Zemlényi-Kovács Zoltán itt nálunk ugyan nem ismert (a Hoppárézimi című kultkönyve megvan a gyergyói könyvtárban, felkerült az elolvasandó könyveim listájára), de a Tenzi naplója várhatóan Romániában is szerez jó pár olvasót. A szereplők, vagy legalábbis leszármazottaik, hús-vér személyek, és lehetséges, hogy a dédunokához hasonlóan újra felfedezett rokoni kapcsolatok és barátságok kiindulópontja lesz ez az önéletírás (külföldön élők számára online rendelés: tenzinaplojarendeles@gmail.com).

B.D.T.

Tenzi naplója: a meg nem írt regény egy Budapestre szakadt erdélyi román lányról bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Zoltán hozzászólása:

    Abban nagyon kételkedem, hogy a “Tenzi naplója várhatóan Romániában is szerez jó pár olvasót”, ERDÉLY-ben valószinűleg annál jóval tőbbet!

  2. ZKZ hozzászólása:

    Köszönöm, Timi, igazán profi lett az írásod! Tetszik és főleg az, hogy teljes egészében eredeti. Egyébként se előtte (pedig pár embernek elküldtem még a 2012 okt 29-i megjelenés előtt azzal a kéréssel, hogy írjanak róla), se a megjelenés óta nem született a Tiédhez hasonló újságcikk és pláne nem jelent meg! Ezért különösen hálámat fejezem ki Rékának, hogy megismertetett Veled.
    Kritikus vagy, látom, nem vagy túlzottan oda érte, de ez nem baj, ezért vagy újságíró. Sokkal jobb, mintha ömlengenél róla. Helyesen vetetted fel, hogy a kiadói szerkesztői munka hiányzik belőle sajnos, de a tervezett második kiadást már komolyabb szakértőkkel is át fogom nézetni.

    Feltétlenül tartsuk a kapcsolatot és nem titkolom azt sem, hogy örülnék egy személyes találkozásnak is. üdv:
    Zoli

  3. Kovács Ferenc hozzászólása:

    Üdítő élmény. Két teendőt látok. Egy román fordítást jegyzetekkel és a családfa elkészítését. Utána jöhet a follow-up: családtalálkozó, ismerkedés Hátszegen. És lehetne keresni egy hasonló bukaresti magyar dámát, akiből nyilván ezer van. Megírható, felkutatható a pandantja.
    Gratula, jókívánság, halleluja!!

  4. Vetési László hozzászólása:

    Kedves Zoltán! Csak az internetes részleteiből ismerős könyve és témája, de sajnos nem jutottam hozzá. Nagyon jó ötlet végigjárni vele Hunyad megye magyarságát. Néhány találkozóra lenne biztosan érdeklődő Hunyad, Déva, Szászváros mellett még talán a Zsil völgyében is. Sok sikert a utakhoz, az újabb kiadáshoz, amihez egy olyan kiadót kellene találni, amelyik egy kevést pénzt áldozni is tud szaklektorra, szöveggondozóra. Mindenképpen ajánlom a dévai tanár Schreiber Pista bácsit, aki Hunyad megye legjobb ismerője. És jó lenne persze, találkoznunk. Üdvözli ismeretlenül is VL

    • ZKZ hozzászólása:

      Kedves Vértesi László!

      Sajnos nem követtem ezt a cikket, csak most olvastam el. Nagyszerű, amiket olvasok! Képzelje, éppen jövő hétfőn, május 13-án utazom Hunyad megyébe. Valóban jó lenne találkoznunk! Facebookon el tud érni, vagy a zem911@freemail.hu email címen. Jó lenne, ha mielőbb fel tudnánk venni a kapcsolatot. Déván fogok lakni a pályaudvar közelében. Várom jelentkezését és a találkozást. Üdvözlettel:

      Zemlényi-Kovács Zoltán

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>