Pulton innen vagy pulton túl?

Pulton innen marad Vass Ákos Lajos, vagy eljut a pulton túlig? A könyv címe beletrafál a verseskötet olvasása közben minduntalan visszaköszönő kérdésbe: van-e valami a jól kigondolt marketingfogás mögött, mely szerint a szerző egyben a kolozsvári Bulgakov kávézó pultosa, vagy nem több ez egy “guy next door” próbálkozásainál?

A verseskötet borítója egyhamar szimpátiát vált ki az olvasóból, hiszen maga a szerző mosolyog ránk szendén, míg a hátsó oldalon a meztelen felsőteste tárulkozik elénk. Milyen kedves, hogy így felvállalja magát és a verseit a Bulgakov pultosa, mindenféle titokzatosság, költői homály nélkül! Marketingfogásnak nem rossz, no meg Szentes Zágon is hozzásegít egy kicsit a hatáshoz a magyar kártya-szerű fotókollázsos megoldással.

A kötet tartalmától viszont ennél többet várnánk, ha még várhatunk. Ugyanis a költészet valahogy népszerűségét vesztette a prózarengeteg mellett, és kontextuálisan lett érdekes (pl. slam poetry, megzenésített vers), ezért a versművelők számára most az a kihívás, hogy “eladhatóvá”, “fogyaszthatóvá” tegyék soraikat a maguk egyszerűségében. Sok a költő(jelölt), kevés az olvasó. Felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán mitől jó egy vers? Miért olvassunk verset? Több kell annál, mintsem a művélődés indíttatása, valamit kapnunk kell, legyen az egy új gondolat vagy a felszabadító humor. Nem egészen egyértelműek a válaszok, minthogy mindig új megközelítésben látjuk ezeket a kérdéseket.

S hogy mit kapunk Vass Ákos verseitől? Egy kocsmai beszélgetést. A Pulton innen, pulton túl című versben ki is mondja a szerző: “egy kocsma lett az otthonom” és e körül forog nagyrészt minden szituáció. A versek olvasása során az az érzésünk támad, hogy a szerzővel egy asztalnál üldögélünk és témázunk. Nem egy rossz beszélgetés ez, csak olyan átlagos. S ezután gondolom az első bekezdésben feltett kérdésre is megvan a válasz.

Visky Anna

• Pulton innen, pulton túl: Vass Ákos Lajos