Laska Lajos az új Chuck Norris?

Nemrég olvastam, hogy a Laska Lajos c. könyv már a második kiadásnál tart, ezért a szokásosnál nagyobb kíváncsisággal vettem kézbe a narancssárga könyvet. Az ajánló szerint Laska Lajos egy szerethető figura, ahogyan Chaplin, Svejk vagy Sancho Panza – és folytatódhatna a sor Mister Beannel, Mórickával vagy akár az élelmesebb Chuck Norrisszal. A második kiadás és a humorirodalmi felmenők ígéretessé teszik a könyvet, annál nagyobb csalódást okoz viszont, mikor a történetek laposságával szembesülünk.

Zsidó Ferenc jó ötletből indult ki, mikor Laska Lajos alakját kitalálta és ügyes-bajos történeteit mellérendelte. Mindezen figurák, akik egy-egy kultúra nevezetes bohócai, rendkívül beleivódtak a világirodalmi komikum kánonába. Rá kell jöjjünk, hogy ebben a halmazban keresgélve nem igazán találunk magyar szereplőt, és még kevésbé erdélyit. Az elképzelés tehát egy erdélyi magyar “félkegyelmű” alakjának megformálása, aki akkor is szív, ha nem muszáj, csúnya és visszataszító, de nagyon kicsit szerethető is. A lényeg az, hogy kacagjunk rajta, ha kell ha nem, az abszurdabbnál abszurdabb helyzetekben.

Valójában viszont nem üti meg a szintet Laska Lajos, nincs elég feszültség az anekdotákban, kidolgozatlanok a történetek és a csattanó is elmarad. Tulajdonképpen az igazán jó humor hiányzik belőlük, amely nélkül viszont értelmét veszti Laska Lajos alakja. Pedig próbálkozik a szerző politikával, nőkkel, a mindennapokból jól ismert élethelyzetekkel, de a sokszínű témaválasztás sem pótolja az ajánlóban ígért “bonyolult személyiség” hiányát. A komikum eszköztára temérdek lehetőséget rejt magában, de kell hozzá a jó nyelv is. A magyar Chuck Norris még várat egy kicsit magára…

Visky Anna

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.