Kolozsvári Beugró: “használati utasítás” a városhoz

Végre egészen pontosan kiderült, mi is az a Kolozsvári Beugró, amelynek trailerje az utóbbi hetekben terjedt a közösségi oldalakon. Kolozsvárról szóló zsebkönyv ez, sokadik a sorban, és mégis egyedi, ugyanis nem visszasírja a múltat, hanem összeveti a jelennel, a két Kolozsvárt egymás fényében mutatja be – mondta Kántor Lajos, a kötet egyik szerkesztője a Kolozsvári Magyar Napokon szervezett könyvbemutatón. A különböző igények, szempontok – a fiatalabb és az idősebb generációjáé – egyeztetése neház feladat lehet, de a Kolozsvári Beugrónak sikerült – vélte Kántor.

A városról való beszédmódot emelte ki Rigán Lóránd, a Komp-Press kiadóigazgatója is, aki szerint a kis kötet amellett áll ki, hogy a városról nem egyfajta, „vasárnapi, ünnepi” beszédmód létezik, hanem mindenfajta hang, vélemény, hangulat egyformán érvényes, és mindegyik Kolozsvár. Illik is a városhoz ez a töredékesség, olyan, mint egy séta, amikor egyszerre nagyon sok mindent látunk, hallunk, érzékelünk, és ezekből áll össze a fejünkben egy városkép. “Jó értelemben vett fogyasztói és használati útmutatónak” is értelmezhetjük a könyvet Rigán szerint.

Olyan mozaikszerű bemutatás, amely nagyon színesen, mindenki számára élvezhetően ad képet a pillanatnyi Kolozsvárról; és érdemes lenne az idelátogatók, vagy idelátogatást tervezők között is terjeszteni – értékelte a kötetet Horváth Anna alpolgármester, aki „rég eltemetett írói vénáját” előbányászva maga is írt kedvenc utcájáról egy kis szöveget a könyvbe. Később, a beszélgetés folyamán Guttmann Szabolcs építésszel egyetértve, kvázi „kézenfogva” bírálták mindazt a betokosodott, rossz szokásokat és meggyőződéseket, amelyek még a Funar-korszak óta ivódtak bele a városvezetésbe, és amelyek miatt szinte szó szerint harcolni kell például azért, hogy a Farkas utcában ne épüljön földalatti parkoló, vagy bármilyen beruházás, felújítás előtt legyan szakmai konzultáció, ésszerű tervezés.

Guttmann különben kis kitérővel amellett állt ki, hogy egy város szebbé tétele, illetve építészeti arculatának kialakítása sosem a műemlékvédő bizottságokon, egyéb hivatalos szerveken fog elsősorban múlni, hanme a polgárokon: ha nekik nem fontos, nem kérik, a polgármesteri hivatal sem fog arra figyelni. Olyan körülmények között, amikor hiába van városi területrendezési terv, bárki csinálhat, amit akar, meg pláne nehéz elérni, hogy a szakmának tényleges beleszólása is legyen a város arculatába.