“Egy Föld nevű égitesten,
Európában, Magyarországon,
Budapesten, a Gül Baba utca 5. szám alatt
volt egyszer négy gesztenyeszemű kislány.”
[idézet a meséből]
Ahogyan elkezdtem olvasni a könyvet, azonnal magával ragadott a lendülete, visszarepített a gyermekkorba, én is légtornász lettem, meg egykerekeztem, aztán kiálltam kurjantatni a porondra, és ott láttam magam pindur emberpalántaként, kifeszített mellkassal büszkén, a világot jelentő deszkákon.
Gurmai Bea Világszám című mesekönyvét úgy olvastam, hogy az iromány szereplőit ismerem, törékeny hallgatag kislánykák, Minnára – az egyik szereplőre a négyből – Gubica lányom másodikos osztálytársára – immár úgy tekintek, mint egy mesefigurára. Az orgonasíp egyenletességgel egymást követő kisasszonykák története, annyira eleven és úgy visz kalandra, hogy átélem azt, amint éjszaka, pontban éjfélkor átbucskáznak a fejükön és kilibbennek (jaj, még az utcanév is olyan meseszerű és idetaláló) a Gül Baba utcai ház ablakán, kacarászva átrepülnek a város felett a Hét Tündéreinek Palotájába, amely éppen hétszer hét, azaz negyvenkilenc szárnycsapásra volt a lepkelányok szobájától.
Gurmai Beáta, Cornides Ágnes: Világszám, Nagyhegy kiadó, 2014
Hétfő Hermina, a Hét Tündéreinek egyike fogadja a négy lányt, Lédát, Minnát, Lolát, Paulát, és úgy tessékeli át a kishölgyeket egy tükrön keresztül a varászlatba, mintha csak egy tó vizében mártóznának meg.
Egyszer csak a négy szereplő koromsötétben, fűrészpor- és oroszlánszagban, lélegzetvisszafojtva szorongatja egymás kezét, várva… Hirtelen reflektorfény gyúl és a lánykák egy cirkuszi porondon találják magukat. Artistákat meghazudtoló magabiztossággal, ki-ki eljátssza a maga produkcióját. Léda, a legidősebb, légtornászként bűvöli el a nagyérdeműt, Minna és Lola egykerekű akrobatákként debütálnak tüllben, és aztán a végén, a pindurka, pelusos Paula mászik be négykézláb a porondra, fókusz rajta minden szem, és fény, peregnek a dobok, a zenekar tust játszik, lassan, óvatosan, kissé reszkető lábakkal Paula feláll, a cirkuszban néma csend lesz, hökkenten figyelik, mi fog történni, és a legfiatalabb artista, ekkor lép egyet! Segítség és védőháló nélkül! VILÁGSZÁM!
A leheletkönnyű, bűbájos történet úgy végződik, hogy a lányok visszarepülnek sebesen a szobájukba, magukra húzzák a paplant és lehunyják a szemüket, hogy mire Anya, Apa belép a gyerekszobába, arra, az alvók látszatát keltsék. Sikerrel.
Szülőként, este ágyba bújáskor sokszor hallgatom mosolyogva kislányom “képtelen” meséit, a Világszám elolvasása után más megvilágításba kerülnek történetei. Ősi, triviális erőt kaptam vissza, és gyermeki lelkem kalandját éltem át a Világszám lányaival/mesefiguráival. Gurmai Bea betűinek világát, Cornides Ágnes úgy illusztrálta, hogy még élethűbb legyen a mese és fesztelenebbül szárnyaljunk egész héten, keddi házigazdánkkal Kedd Karolával. A szerdai vendéglátónk neve már titokhomályban, de mivel visszagyerekedtem, magam fedezem fel tündéreimet, Szerda Szerénkét, Csütörtök Csengét, Péntek Pólikát, Szombat Szilviát, hát nem egy Világszám?!
Datki Szabolcs
SZÓLJ HOZZÁ!