Tíz mondat a gyümölcsök illatáról

(Dóka Péter: Lila királylány. 9 mese. Móra, Budapest, 2014.)

Szín: lila
Szósorozat: „Hogyan vágjon ő el a kardjával egy érzelmi kötődést?”
Ennivaló: rántott alma
Film: Sárkány és papucs
Zene: Paramore: Brick By Boring Brick

1. Dóka Péter meséiben a királylányok gyümölcsillatúak: országaikban almaillatú, barackillatú királylányokat lehet megszeretni, meghódítani, elrabolni – és a könyv meggyőz róla, épp az illat az a megfoghatatlan jegy, amellyel a vágy kiszámíthatatlansága legpontosabban jelölhető.

2. Nem egészen kisgyerekekre szabott mesék ezek – ahogy azt Anne Pikkov illusztrációi is érzékeltetik –, kiskamaszok, jó humorú, rugalmasan melankolikus felnőttek fogják őket leginkább szeretni.

3. A királylányok, királyfik között egészen átlagosak is vannak – nem túl szépek és nem túl csúnyák, késésre hajlamosak és döntésképtelenek, könyvmolyok és távhorkolók, sőt a sárkányokat és varázslókat is gyakran látjuk nyugdíjközeli korukban, meggyengült képességekkel, amint jobb napokra emlékeznek.

4. Csodák akadnak azért ezekben a mesékben, csak a logika, amely szerint végbemennek, nem mindig olyan átlátszó, mint a klasszikus tündérmesékben: a jótett után nem úgy és nem akkor következik a jutalom, ahogyan várnánk, de ez nem baj.

5. Hepiend sem mindig lesz, de tapasztalatszerzés, elgondolkodtatás, intenzív érzelmi töltet kárpótol ott is, ahol „szomorú” a történet; és végül is miért ne lehetne egy mese szomorú, egy másik meg vidám?

6. Épp, mint az élet.

7. „Nem tudok elengedni” – hangzik gyakran egy bizonyos lelki beállítódás jellemzése, és a könyv címét adó mese épp ezt cselekményesíti és konkretizálja: királylány és lovagja évekig (évtizedekig) kézen fogva járnak, anélkül, hogy elengednék egymást.

8. Ez az újrakontextualizáló játék azért jó Dóka Péternél, mert miközben vicces, hogy a társak még a mosdóba is együtt mennek, a kifejezés átvitt értelemben is ott van (marad) a mesében: is – is, a játék tehát komoly.

9. Lampion király megsúgja fiának, Lütyő királyfinak „a három legszebb csábító mondatot, amit ismert” (pl. „Sose láttam még sétáló virágszálat”), mégis azzal érvényesül majd, amelyet ő maga mond spontánul és sután („Az előbb beláttam ám a szoknyád alá!”), hiszen ennek a mondatnak van olyan jellege, amely meg is tud fordítani és létre tud hozni egy helyzetet, nem csupán kíséri azt.

10. Dóka Péter meséinek félmondataiban és elmondatlan mondataiban (jó, hogy nem tudjuk meg például, mi lett volna Lampion király harmadik csábító mondata) legalább annyi mese van még, amennyi az elmondottakban, érdemes továbbkeresni őket.

Balázs Imre József