(Váradi B. László: Luca, a megmentett vidra. Pont Kiadó, Budapest, 2014.)
Szín: zöld
Szó: lakókatlan
Ennivaló: vörösszárnyú keszeg
Film: Vad Magyarország – A vizek birodalma
Zene: The Otter’s Holt
1. Ha valaki a magyar irodalomban vidraregény-klasszikust keresett volna, akkor könnyű lett volna ilyet ajánlani neki: Fekete István Lutrája lett volna az, amit keres, mert nem volt más.
2. Mostanig.
3. Váradi B. László könyve, Luca, a megmentett vidra az első komolyabb konkurencia a Lutra számára: irodalmár körökben is jegyzett szerző írta, ráadásul olyasvalaki, aki testközelből ismerte a vadon élő vidrákat – telepítésükkel, védelmükkel is szakemberként foglalkozott az idők folyamán, egészen a könyv megjelenésével közel egyidőben bekövetkezett haláláig.
4. A Fekete István-féle eposzi, nagyszabású történetvezetést persze hiába várnánk itt: Váradi B. László sajátosan elharapott mesélőtechnikája, nyelvének más könyveiből ismerős nyers és ugyanakkor nagyon is jelentéses darabossága itt is megjelenik.
5. A darabosság, töredékesség általában az érzelmek áradását, a naiv azonosulás lehetőségét fogja vissza – ebben a regényben is valami hasonló történik.
6. Mintha erre duplázna rá, hogy a könyvet illusztráló képek (festmények, rajzvázlatok, fotók) közül éppen Tölgyesi Poós Anna vázlatos, mozgásra és ívekre összpontosító rajzai emelkednek ki, ezek állnak legközelebb ahhoz, ami a kötet erőssége.
7. A könyv nem tesz úgy, mintha a vidrák élete (és a vadállatoké úgy általában) nem függne attól, hogy mihez kezdenek az emberek a vizekkel, mezőgazdasági területekkel, vadgazdálkodással: ez egy hangsúlyosan jelenbeli könyv.
8. Luca családjának útja a petesmalmi tógazdaság területéről indul, majd miután egy vadászkutya felfedezi a lakókatlant, ahol a vidraanya három kölykét neveli, egy mérgezett ártéren át vezet útjuk, aztán fokozatosan fogy a család, míg végül Luca egyedül marad, és némi emberi közbenjárással visszatérhet az időközben vidraparkká alakított szülőhelyére: ez a körkörös szerkezet az egyetlen, ami a Fekete István-regények természeti körforgás-mitológiáját idézi.
9. Váradi B. László könyve tehát nem a Lutra helyét veszi át a vidraregények között, hanem a jelenbeliség és a féldokumentarista jelleg lesz az, amiben többet és mást tud elődjénél.
10. Nem tanulságokat erőltet a jelenbeli nézőpontban elhelyezkedve, hanem összefüggésekre világít rá, ebből érdemes talán idézni valamennyit zárlatképpen: „Egy közösen használt élőhelynek mélységének és magasságának is kell lennie ahhoz, hogy a maga birtokán és a maga törvényei szerint éljen-haljon mindenki. A hal, a vidra, az ember. (…) Az ember végtelen önzésében minden céljához vezető utat lerövidítene, minden kanyart levágna… Nem veszi észre, hogy miközben szorgalmasan ésszerűsít, világokat tagad meg, maga is egyre tehetetlenebbé válik. (…) Az is téved, aki azt hiszi, hogy a hal maga találta ki, hogy miként váljon a vizek csodájává, suhanó áramvonalas hallá! Vidra nélkül nem sikerült volna neki. Rágondolni is rossz, hogy milyen ócska, szögletes tornacipőket ringatna a víz, ha vidra képében néha közéjük nem ront a halálfélelem.”
Balázs Imre József
SZÓLJ HOZZÁ!