Tíz mondat az űrköltészetről

Sirokai Mátyás: A káprázatbeliekhez. Libri, Budapest, 2015.

Szín: vakítófényű
Ennivaló: növényi rost
Szókapcsolat: lélegző folyók
Film: Interstellar
Zene: Daft Punk: Contact

1. A mítoszokra nem azért van szükség, mintha igazabbak lennének, mint a nem-mitikus megközelítések (ha szigorúan véve a dolgot léteznek egyáltalán ilyenek), hanem azért, mert közelebb állnak ahhoz, ahogyan érzékeljük és megéljük saját életünket.

2. Sirokai Mátyás A beat tanúinak könyvében elkezdte egy olyan mítosz megépítését, amelyik a test valamiféle erősebb tudatossági szintjéből indult ki, a ritmusok felől ragadva meg azt a lehetséges nyelvet, amit a test beszélhetne, ha a maga teljességében szólalna meg.

3. A projekt az új könyv, A káprázatbeliekhez lapjain folytatódik, és valamivel összetettebbé is válik, hiszen itt a testből való kilépés illetve a Földtől való eltávolodás modellezett tapasztalatai felől nézünk vissza önmagunkra.

4. A növényi, az állati, a genetikai, a sejtszintű, az űrbeli, az artificiális és a képzeletbeli együtt: erre épül Sirokai Mátyás mitológiája.

5. Az alap ennyiben nem feltétlenül új, hiszen a test belső kozmoszának és az űrbeli anyagok áramlásának, az élő anyag mikro- és makroszintű szerveződésének analógiái eddig is sokakat foglalkoztattak.

6. Mindennek a képzetkörnek az anyagszerűvé válása a nyelvben – ez az, amiben Sirokai könyve egészen váratlan hatásokat képes elérni.

7. A könyv például beleringat egy többes szám első személy ritmusába („utaztunk”, „tudatunk”, „érintésünk” stb.), aztán egyszer csak azt olvassuk: „Az idegen hatalmak, legyenek akár mesterségesek, mint mi magunk, vagy természetesek, mint az alkotóink, jóindulatuk jeléül mindig egyetlen lényt küldtek követségbe”.

8. Át kell állítanunk beidegződéseinket tehát, belehelyezkednünk valami másba, amiről nem fogjuk pontosan megtudni, hogy kint-ek és bent-ek újra és újra felcserélhetőnek mutatkozó, kavargó ponthalmazai között éppen hol található.

9. Sirokai könyve azoknak a szakrális szövegeknek a működésmódjából indul ki, amelyek nem határolják le vonatkozási körüket, hanem felnyitják a világot, és mindenkit a saját illuminációi nyomában indítanak el.

10. Ebben az értelemben fölösleges is azt összegezni, „miről szól” a könyv, hiszen nem feltétlenül az a lényege, amit mond (noha nem a levegőbe, hanem jól megfontoltan az űrbe/űrből beszél), hanem az, hogy utaztat, elvisz valahová (mindenkit egy saját maga által összerakott, organikus mozaikvilágba).

Balázs Imre József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.