Papp-Zakor Ilka: Angyalvacsora. József Attila Kör – Prae.hu, Budapest, 2015.
Szín: fémesen merev szálú, tehát kék
Ennivaló: dodóhús
Szókapcsolat: elmeállapotos
Filmsorozat: The Twilight Zone
Zene: Imogen Heap: Angry Angel
1. Hogy egy angyalvacsorán az angyal eszik vagy az angyal az, akit megesznek, nem teljesen mindegy.
2. Papp-Zakor Ilkánál az angyalt eszik, meg is tudjuk pontosan, milyen a húsa: „finom, édeskés. Bár nem áll jól el. De jégen karácsonyig kibírja.”
3. A JAKkendő-díjas kötetben a történetek rövidek, és az olvasónak mindannyiszor új játékszabályokat kell elfogadnia: hol olyasvalakinek a tapasztalatai felől figyelni a világot, aki a színeket tapintás útján érzékeli, vagy máshol olyan szereplővel azonosulni, aki időnként mosómedve-alakot ölt, s orvvadászok puskái fenyegetik.
4. A kulcs az egyes szám első személyű elbeszélő hangja: neki kell mindannyiszor elfogadhatóvá tennie a belső törvényszerűségeket.
5. Mindannyiszor újra és újra nekifut – és mindannyiszor másvalakinek a hangját halljuk, illetve annak a története is körvonalazódik, hogy miképpen vált a hang pontosan olyanná, amilyen.
6. Csak a miértekre nincs válasz ebben a könyvben, ami nem hiba, hanem maga a játszma lényege az abszurd irodalmi előképeket is figyelembe véve.
7. Radikalizálni a miért kérdését, modellezni az érthetetlen szabályok elfogadásának pszichológiáját, a lehetséges reakciókat.
8. Ahogy haladunk a történetek között, a könyv vége felé valamivel gyakoribbak lesznek a köznapi szituációk.
9. De hátradőlni nem kell: egy-egy résből, a félig nyitva hagyott ablakon vagy szempáron újra és újra belopódzik valami váratlan, valami nyugtalanító.
10. A fejünkben lakó képek megelevenednek, anyagszerűvé válnak, kicsapódnak a levegőben, vagy az ujjbegyünkbe költöznek át, és egyszer csak azt vesszük észre magunkon, hogy megvarrtuk, kézzel foghatóvá tettük őket, noha azt sem tudtuk magunkról korábban, hogy értünk az effélékhez.
Balázs Imre József
SZÓLJ HOZZÁ!