Fiatal költők nyomultak a Bulgakovban.
Horváth Benji játékosnak álcázott komoly kérdései, jelzőhalmazok, demokratikus költészet, a perifériára szorultak vagy a rendszerváltás után (vagy egy hajszállal előbb) születettek hangja és nyelve, egymásnak feszülő válaszok, sokatmondó pár másodperces csendek, és kérdést kicsavaró poénok: felolvasással keretezett beszélgetés nyitotta a Kolozsvári Magyar Napokon belül szervezett Helikon-esteket a Bulgakov Kávéházban.
A nagy Kilometrik szerzői vonultak képzeletbeli színpadra hétfő délután. Ez a Helikon irodalmi folyóirat versrovata, amely a legfiatalabb költőgenerációnak ad lehetőséget a megmutatkozásra, elindulásra, kibontakozásra. Június óta szerkeszti Horváth Benji (Horváth Előd Benjámin), aki egyfajta műhelymunkaként fogja fel a rovatot, ahol „még bármi megtörténhet a szövegekkel”. A kommunikáción, fejlődésen, közös munkán a hangsúly. Ebből a szempontból egy hajszálnyit sántított az eseményre meghívott költők névsora: Ugron Nóra, Sárkány Tímea, André Ferenc és Kulcsár Árpád vers- és gondolati világaiba vezetett az irodalmi trip. Az utóbbi két szerző azonban már bőven a kötetkiadás küszöbén ácsorog, az utolsó lökésre várva. Viszont – ahogy Benji szavaiból kiderül – így a tágnak mondható fiatal generáció egy keresztmetszetét láthattuk-halhattuk. És megérte.
Sárkány Tímea visszafogottságában erős, tapogatózó, önmegismerő- és gyógyító versei; André Ferenc keszekuszának tűnő, mégis ütősen érzékletes képei; Ugron Nóra kirakójáték-verse és melankolikus-dühös emlékei és Kulcsár Árpád szálkás, letisztult és néhol megbotránkoztató sorai súlyos tartalommal töltötték meg a termet.
A beszélgetés olyan témákra és fogalmakra várta a gyors és őszinte véleményeket és reakciókat, mint az irónia, a hazugság, az eszme és a pár éve egyre trendibbé váló slam poetry. Az utóbbi majdnem teljesen eluralkodott az eszmecserén, annyi hozzáfűznivalójuk akadt az egyébként zömében slammerként is aktív költőknek, de végül sikerült kordában tartani. És nem véletlenül ömlött belőlük a gondolat a témával kapcsolatban. Ahogy az elhangzott, a slam poetry hidat képezhet a fiatalok és a szépirodalom között, reklámként is funkcionál, nagy tömegeket megmozgat, elvileg demokratikus műfaj, azonban esetenként belterjessé válik, vagy, ami még rosszabb, „rímbe szedett stand up comedy lesz belőle” (André Ferenc). Az írás mint divat is szóba került, amire talán nagyban rásegít a változó irodalomoktatás, vagy akár a Quimby és Kispál dalszövegeken felnövő generáció lelkesedése.
De se a slam, se az írásdivat felett nem akart ez az irodalmi est pálcát törni. És más felett sem. Habár elkalandozott a metamodern megragadása, az önirónia fontosságának hangsúlyozása és a hazugság irodalomban és mindennapi életben való alkalmazása és felbukkanása felé, megmaradt egy laza estnek, ami jó érzékkel, felesleges körök nélkül mutatta be a Kolozsváron tevékenykedő fiatal költőket és gondolataikat. Horváth Benji nagyjából egyidős a meghívottakkal, így generációs különbség sem állhatott a vagány kommunikáció útjába. És ezen az esős-borús délutánon még azt is megtudhattuk, hogyan jellemeznék a költők egymást egy-egy szóban. Így lett Sárkány Tímeából klauzenfóbia-otthon-bölcsész-tájkép, Ugron Nórából „nő-finn nő-gender-keletkezés”, André Ferencből „játékos-pentameter-rock ’n roll-leütés”, és Kulcsár Árpádból „filozofikusság-címtelen-számok-szórás”. Benjiből pedig szimplán jó moderátor.
Gergely Borbála
Fotók: Farkas Zita
SZÓLJ HOZZÁ!