Tejszobrász, űrezüstös és beatcore! Három kötetet mutattak be


fotó: Tóth Helga

1. 2. 3. kezdett el számolni László Noémi csütörtök este a hármas könyvbemutatón. Nem azt demonstrálta, hogy nem felejtette el az óvodás tananyagot, hanem annak apropóján számol, hogy egy egy-, egy két-, és egy háromkötetes szerző ült mellette az asztalnál: Láng Orsolya, Horváth Benji és Varga Melinda.

A Bulgakov emelete zsúfolásig megtelt ezekre a nevekre, amelyek külön-külön is megtöltenék talán. Minden adott volt, hogy egy jó beszélgetés elé nézzünk. De nem néztünk, mert László Noémi legalább annyira rettenetesen szar moderátor, amennyire jó költő, ez számomra a nemrég megtartott Kemény István-beszélgetésen lett egyértelmű, és erre most sem cáfolt rá. Egy adott ponton például Láng Orsolyát Ilkának szólította (valszeg Papp-Zakor Ilka járhatott a fejében).

Szóval nem túl izgalmas beszélgetés lett, amolyan megszokott könyvbemutató-színvonalú. Az első kérdések Varga Melindához hangzottak el, akinek legutóbbi, Űrezüst című könyve 2013-ban jelent meg az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban (nem teljesen értem, miért nem az előző Magyar Napokon mutatták be, de így legalább releváns volt a kérdés: az eltelt idő fényében hogyan látja a kötetet? Varga elmondta, hogy azóta felgyűlt egy újabb kötetanyag, és semmiképpen nem adná már ki a kötetet ebben a formában, sok verset kivenne, lecserélne). A szerző egy másik kérdés kapcsán elmondta, hogy egy, az Irodalmi jelen védnöksége alatt működő műhely vezetőjeként nagyon sokat tanul a fiataloktól (hályogkovács-szerzők), és az is kiderült, hogy Magyarországgal ellentétben Erdélyben még megvan a frissesség, az olvasóbarát stílus. Egyszóval efféle marhaságok hangzottak el.

„Orsi (Ilka), te hogyhogy prózakötettel jelentkeztél?
Te milyen jogon kéred ezt tőlem számon?” – ezzel az izgalmas pengeváltással tértünk át Láng Orsolyára, akitől valóban elvárta volna a többség, hogy verseskötettel jelentesse meg az első kötetét, de Láng elmondta, hogy még nem érzi eléggé homogénnek a versvilágát egy kötethez, aztán elmesélte a Tejszobor (Erdélyi Híradó/FISZ) genézisét: Gáll Attila kérdezett rá, hogy van-e egy kiadásra való anyaga, és prózában volt neki. Láng Orsolyát a találkozások, az idegennel való szembesülés foglalkoztatják, nem véletlen, hogy mottóit a fenomenológia két irányzatából veszi: „A fenomén az, ami megmutatkozik” (Husserl) és „A fenomén az, ami rejtőzködik” (Heidegger). A tej motívuma hangsúlyosan van jelen a kötetben, már az első rövid szövegben megjelenik, így adta magát, hogy a címben is szerepeljen. László és Láng leszögezték, hogy a szövegek a líra és a próza között mozognak, és szót ejtettek arról is, hogy milyen érzés saját szövegeket illusztrálni (ez ugyanis egy ilyen kötet). Na és olyan, mintha „egy embernek több szelepe lenne, s azokon áramolna ki a belső tartalom”. A fejezetek (?) végén van egy-egy kép, amely hangulatilag összegzi az adott részt.

Horvát Benji Beatcore-ja a szerző második kötete A cseplini díva (Koinónia, 2009) után. A szintén az Erdélyi Híradó és FISZ által közösen kiadott kötet változást jelent. Míg A cseplini dívában a szerző inkább a formákhoz való értéséről adott bizonyságot, addig itt jóval szabadabbak a versek. Balázs Imre József sokszor mondta Benjiről, hogy beatnik, de Benji úgy gondolja, az ami a beat-szerzők számára a feloldozás (drog, szeszek stb.) az neki egyáltalán nem. Úgyhogy a Beatcore közelebb áll a stílus, életérzés megjelöléséhez. És különben is hard technót hallgatott írás közben. Benji elmondta, hogy annyira sok szövege halmozódott fel, hogy egyáltalán nem hitte el magáról, hogy ő szerkesztheti ezeket, ezért nagyon meglepte a végeredmény, ami Gáll Attila munkája után szembejött, ez ugyanis már nem csak versek egymásutánja, hanem valódi kötet (László).

Szóba kerültek még a csúnya négybetűs szavak, ki hogyan viszonyul ezekhez, egyáltalán, kinek mik az elvei? Varga Melinda szerint bármit bele lehet írni a versekbe, csak éppen tőle álltak mindig távol ezek a szavak, Benji úgy véli, a szavak, azok szavak, 2000 éve is használták ugyanezeket, nem kell a trágárságnak túl nagy fontosságot tulajdonítani, ő amúgy sem akar semmiféle „forradalmat” azzal, ha néha el-elsüt egyet, bár szereti pukkasztani a polgárt, persze, de ami fontos, hogy a végletekig őszinte legyen magához, ami sikerült is. Láng Orsolya meg reméli, hogy neki nem elvei vannak, hanem stílusa. Ő ragaszkodik a szavaihoz, és rögtön kiszúrta, ha Gáll Attila egy szinonimájára cserélt egy szót, vagy éppen Karácsonyi Zsolt cserélte a szoba szót a szörnyre.

kulcsár árpád

Tejszobrász, űrezüstös és beatcore! Három kötetet mutattak be bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. László Noémi hozzászólása:

    Ilkának egy, a közönségben ülő páréves kislányt szólítottam, nem Láng Orsit, kedves cikkíró. A rettenetes moderálás mellett azért látom, az esten elhangzott szarságok mégiscsak bekerültek a cikkbe. Brávó!

  2. Gyopár hozzászólása:

    Előfordulhat, hogy nem ugyanazon az esten volt a két szerző: http://magyarnapok.ro/hirek/576-haromszor-is-koetet

  3. Ultralight hozzászólása:

    Ez a csodálatos Kulcsár biztos Selyem Zsuzsa mod-maratonjain nőtt fel. 🙂

Hozzászólás a(z) admin bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.