Tíz mondat a fiatalság Nagytörténetéről

Orbán János Dénes: A Swedenborg kávéház. Athenaeum, Budapest, 2015.

Szín: kék
Szó: tigris
Ennivaló: magnéziumtabletta
Film: Pop, csajok, satöbbi
Zene: HIM: Join Me in Death

1. Orbán János Dénes hamarabb megírta A Swedenborg kávéház első verzióját, mint Potozky László az Élest vagy Murányi Sándor Olivér a Zordokot.

2. Az alaptörténet mindegyikben ugyanaz; amit A Swedenborg kávéház megjelenésekor hozzá tud tenni a történethez, főként a mítosz és a pátosz visszavonása.

3. Mert bármennyire a „vessük bele magunkat az élményekbe”-elv a mozgatórugó ezúttal is, van a regényben egy időbeli távolodás is mindettől – az, hogy az állapotokat ki kell merevíteni valahol ahhoz, hogy érintetlenül maradjanak meg, s ne írja felül őket az életkopások sora.

4. A Swedenborg kávéház lebegtetett, költészetbe ágyazott, töredékes elbeszélésmódja kirajzol egy beavatódási ívet, érintve azokat a nagy mágnesközpontokat, amelyek az embert foglalkoztatják: szerelem, halál, vagyon és karrier, tudás, örök fiatalság.

5. Mindezt körülbelül annyira veszi komolyan, mint a számítógépes játékon keresztül megélt életszintlépéseket – vagyis azt, hogy végül is mindegyik történet ismétli nagyobb, archetipikusabb történetek sémáit.

6. A könyv zárójelenetében az örök fiatalság mítoszától búcsúzó, az időbe belépő főhős (Jauss) mintegy visszamenőleg költi újra saját múltját – hozzáigazítja azt a fiatalság Nagytörténetéhez, hiperbolákkal és történetívek hirtelen lezárásával: halálesetek és végérvényes bénulások merevítik ki alvó Csipkerózsika-állapottá azt a duhaj és hangos környezetet, amelyet az elbeszélő aztán körüljár.

7. A regénykarakterek ennek megfelelően színesek, ha nem is különösképpen árnyaltak: funkciójuk szerint, sorsalakítókként lépnek be a cselekménybe, majd tűnnek el / lépnek ki / időtlenednek bele.

8. OJD meggyőz arról, hogy lehet kortárs Rejtő-karaktereket írni akkor is, ha nem kikötőbe, sivatagi helyőrségbe vagy trópusi dzsungelekbe helyezzük őket, hanem külvárosi panelnegyedekbe, egyetemi dolgozószobákba, bohém kocsmákba vagy kisebb városok főtereire.

9. A Pi élete végén az elbeszélő felkínál számunkra két történetet: választhatunk közöttük, mindkettő hátborzongató.

10. A Swedenborg kávéház is két történetet kínál: az egyik a sima konformizálódásé, a másik a mindent elpusztító intenzitásé – a választás így a klasszikus művész/polgár, bohém/filiszter ellentétekre szorítkozik, ezen belül a lendületes helyzetteremtés és a nagyvonalú, könnyed karakterskiccek miatt jegyezhetjük meg leginkább.

Balázs Imre József