Tíz mondat az étkezési szokásokról

Keresztesi József: Mit eszik a micsoda? Adonyi Gábor rajzaival. Magvető, Budapest, 2015.



Szín: mocsárzöld
Szó: kéttalpú
Ennivaló: micsoda
Film: Z, a hangya
Zene: Presser–Varró–Teslár: Túl a Maszat-hegyen


1. A magyar gyermekvers ma legfőképpen kétféle: ha nagyot egyszerűsítünk, van a Weöres–Varró–Havasi vonulat, és van az Oravecz – Kiss Ottó – Kukorelly-féle.


2. Amikor valaki belakja a senkiföldjét, vagy ötletes ötvözeteket alkot a két vonulat között és hidakat épít egyiktől a másikig, akkor az észre is vevődik – ahogy például Kollár Árpád Milyen madár című könyvének sikere is mutatja.


3. Keresztesi József egyértelműen a Weöres–Varró–Havasi nyomvonalon halad (az angol nonszensz-költészet szemléleti forrásához, Lear, Carroll vagy Milne hangjáig is visszajutva persze), ebben viszont pengeéles, pontos, vicces, váratlan dolgokra képes.


4. Egyik csavar a kötet fiktív, mitologikus lényeinek bevezetésével kezdődik: a Hegyi Zsupsz, a Kőszáli Puff, a Lápi Trotty és a Csempeszájú Klotty természetrajzi leírása után másképp látjuk az olyan figurákat is, mint a Luki Nyúl, a Bátor Konyhalány, és egészen rejtélyesnek, álomszerűnek tűnik a Kéttalpú Ember is.


5. Ismerőssé válik az ismeretlen és ismeretlenné, különlegessé az ismerős.


6. A címbeli kérdés, a Mit eszik a micsoda? ugyanígy eljátszik egy gyerekek számára szokványos helyzettel, hiszen az állatok felismerését, hangjuk utánzását, jellegzetességeik pontos ismeretét valamiért kisgyerekkortól fontos, kulturálisan kódolt kompetenciaként díjazzuk.


7. Keresztesi könyvében az ismerős/ismeretlen elv ilyen értelemben is működik: emberiesítődik az állat (a rinocérosztól a pókig, bivalyborjúig, vidráig), de az emberi viselkedésben váratlan elemek színezik át az „eredeti” életformát, életközeget.


8. Egyetlen, teljes egészében idézett verssel ez elég jól megmutatható: „– Kígyászkeselyű, édes lelkem, / itt a finom gyík, mért nem kell? / – Pocakom sajnos megterheltem / tegnap a gyíkhúskonzervvel. / Kár volt megenni, / gyíkíze semmi, / kevéssé húsos, / borsos és túl sós, / zsíros és bűzlik – / adj inkább müzlit!”


9. Az állatgyerekek itt gumicukrot osztogatnak a játszótéren, a csikóhal Adonyi Gábor rajzán egy cetlit mutat kifelé az akváriumból („Almát kérek dióval”), a házi Tyrannosaurus Rex macskatápon és pilótakekszen él.


10. És egyszer csak nyilvánvalóvá válik, hogy a Mit eszik a micsoda?, a Hogy csinál a macska / a kecske / a kétpúpú teve? és a hasonló, bejáratott kérdéssoraink nem magát a világot nyitják meg, csak egy modellt kínálnak a világ megismeréséhez – és ha játszunk, akkor ebben a viszonyrendszerben szinte bármi bármivel behelyettesíthető.


Balázs Imre József

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>