Tíz mondat a szívről

Bálint Tamás: Láv sztori. Erdélyi Híradó – FISZ, Kolozsvár–Budapest, 2015.

Szín: pink

Szó: mosoly

Innivaló: cabernet

Film: Everyone Says I Love You

Zene: Bon Jovi: Always

1. Bálint Tamás könyvborítója hideg: hidegek rajta a színek, és hideg a kardiológiai ábra, amelyik a szív működésének megértéséhez visz közelebb – vagy attól távolabb.

2. Puskin Anyeginje hűvös dandy volt, a Láv sztori hőse minden szerelmi és életút-lépést ridegen kiszámító figura: kortárs lábjegyzet Anyeginhoz, ahogy a könyvek végpontja is hasonló: a férfi magányos marad, a szeretett nő képével a retináján.

3. Feltűnő a Láv sztori kortársi beágyazottsága a tárgyi környezetbe: márkanevek, kommunikációs csatornák, urbánus rituálék – tekinthetnénk emiatt az Anyegin köznapiasító paródiájának, ha nem tűnne fel visszamenőleg, a kortárs szöveg felől az Anyeginben is épp az, hogy ott mennyire részletező a környezetrajz: színészek, bormárkák, frissen olvasott szerzők nevei röpködnek, és nem csak az érzelmek áradnak, hanem a reflexió is.

4. Ebben a tükörben tehát a Láv sztori a kortárs szerelem sablonosságának felmutatása, utalásrendszere pedig (a hősnő Tatjánaként való megnevezése például) segít felfedezni azt, hogy voltaképp a régi Tatjána is a saját kora konvenciórendszere szerint olvasott, viselkedett, szeretett, ahogy maga Anyegin is, a maga különcségeivel együtt.

5. A Láv sztori fejezetnyitó mottói Johnny Bravo önimádó, narcisztikus mondataiból származnak: evidens, hogy ő az egyik lehetséges kortárs ikon, akinek a szerelemfelfogásával nap mint nap találkozhatunk az utcán, szórakozóhelyeken, képernyőinken.

6. „Kertvárosi álom” – ez lenne a célképzet, ami felé a Láv sztori szereplőinek vállaltan agyonreflektált szerelmi története tart: „ház, kocsi, gyerek, / bociszemekben a dollárjelek”, csakhogy a megszokástól, unalomtól a férfi-narrátor itt is ugyanúgy menekülne, mint Anyegin, amikor első találkozásukkor épp a várható elhidegülés miatt utasítja el Tatjánát.

7. A vég a Láv sztoriban még nyitott, ki tudja, meddig persze, hiszen ez csupán a ciklikusság nyitottsága, ahogy az utolsó fejezetcím is mondja: Megérkezés a startvonalra.

8. A tudatos csábítás és a kertvárosi álmok kísértése első körben legyőzetett, minden kezdődhet elölről, talán addig, ameddig a fittség, örök fiatalság álma engedélyezi még az újabb és újabb újrakezdéseket, amíg saját paródiájukká nem válnak azok is.

9. A női szempont a csalódottság szólamát viszi be ebbe a történetbe – nincs nyoma itt Tatjána keménységének, csak a jogos és végül a férfihős által is elfogadott szempontnak, amelyik a megállapodottság vállalását kéri számon igazából: „A lelkemet kitettem, / most úgy érzem, talán kint is maradt, / (…) »sokat kap tőlem, de nem eleget, / s hogy mástól édesebb az élvezet« – / akkora árnyékot vetett a múltra, / amely nem enged fényt a visszaútra”.

10. Illúziótlan, mai könyv, erős döntések nélkül és sok sodródással: e sodródás talán maga a sors, ami Anyegin számára tragikusabb hangolásban, de illúziótlanságát tekintve mégis ugyanúgy szólalt meg.

Balázs Imre József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.