Tíz mondat a negyvenről

Verslavina. A nő meg a férfi, ha 40 (vagy több vagy kevesebb). Szabó T. Anna, Lackfi János és még sokan mások. Athenaeum, Budapest, 2016.


Szín: sokszín

Szó: már

Ennivaló: töltött káposzta

Film: Before Sunset

Zene: Spin Doctors: Forty or Fifty

1. Negyven vagyok, a Verslavina-célcsoport kemény magjában tehát, itt az ideje, hogy megtudjam a könyvből, milyen is vagyok voltaképp.


2. Egyensúlyban, nyugodtan, magabiztosan, középen (vagy nem), ezt mutatja a Verslavina-tükör, amelyik egy születésnapi vers facebook-megosztásával indult 2016 januárjában (Szabó T. Anna: A férfi, ha negyven…), amire a címzett Lackfi János versben válaszolt (Lackfi János: A nőci, ha negyven…), és ezzel el is indult a #verslavina, amihez még sokan hozzátették a maguk mondandóját, versben – ebből lett a Verslavina-könyv.


3. A negyven inkább „már nem”, mint „még nem”: erről lehet inkább beszélni.


4. (Hartay Csaba nagy ötlete a kötetben épp az, hogy végigpörgeti a „még nem”-eket is – azt, hogy milyen „egy tata, ha elmúlt már ötven”, „egy papa, ha hatvan pluszos”, „egy srác, ha éppen csak kilencven” –, a hatás persze frenetikus.)


5. Minden és mindennek az ellenkezője is a negyven – a lehetőségek tárháza még, de a lehetőségek köré kerítések húzódnak fel már.


6. A negyvenről beszélni épp ezért oda-vissza lejátszható játék: a női oldalt és a női oldalról kicsit más végigmondani, mint férfiszempontból, az éretté vált negyven is ott a könyvben, de az örök éretlen is – és gyakran egyazon szerző írja meg a történet fonákját is, sok a könyvben a párvers, ahol csak két vers együtt igaz.


7. A Verslavina játékosan fogja meg azt az érzéskomplexumot, amit életvezetési tanácsadók komoly képpel: pontosabban a játékosság újra és újra előkerül egy-egy elkomorulás-pillanat után is.


8. Vannak versnegyvenek, akiket megérint a magány, akiknek a kertjén átsuhan egy árnyék, aztán – a könyvben legalábbis – megrázzák magukat, és mennek tovább.


9. Az, hogy „mennek tovább”, egyszerre jelentheti azt, hogy menekülnek (erről is ír a könyvben Kun Árpád és Lackfi János) és azt is, hogy maradnak: „Ha egy negyedikkel túl / hamar juttok el az első veszekedésig, / számolj utána, gondolj az együtt végigült, / hosszú nyárutókra a filagóriában / ötvenen túl, és maradj!”; „Ha egy nő azzal fogad, hogy milyen jól / átrendezte az egész lakást, anyukád már látta, / (…) szárított rózsák, könnycseppes bohócmaszkok, / a falon meg szájjal-lábbal festő művészek / színpompás alkotásai, semmi cécó, / keresd meg az első űrállomást, / hiszen jól tudod, van már egy / lakható exobolygó.”


10. De egyszerre talán nem megy mégse mindkettő, ez még egy negyvenesnek sem sikerülhet, bármennyire superman és superwoman.


(A kötet szerzői: Lackfi János, Szabó T. Anna, Acsai Roland, Botos Máté, Demény Péter, Györe Gabriella, Hartay Csaba, Jónás Tamás, László Noémi, Lázár Júlia, Kiss Judit Ágnes, Kun Árpád, Mesterházi Mónika, Mészöly Ágnes, Molnár Krisztina Rita, Tóth Krisztina)

Balázs Imre József

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>