Vida Gábor: Egy dadogás története (Magvető, Budapest, 2017.)
Szín: barna
Szó: de
Ennivaló: lecsókonzerv
Film: Cinema Paradiso
Zene: Deák Bill Gyula: Közép-európai Hobo Blues III.
1. …és persze elmesélhetetlen.
2. Vida Gábor könyvéből, hozzágondolva még néhányat Tompa Andreától, Demény Pétertől, Dragomán Györgytől és másoktól, azt is megérthetjük, hogy miért.
3. Mindig lesz valami, lesznek olyan élmény- és életrétegek, figurák, tapasztalatok, amelyek kimaradnak, noha a cél egy vágyott teljesség lenne, hiszen olyan átláthatónak tűnik az egész, még ha elmondhatatlan is.
4. Az erősen önéletrajzi Vida-könyvben most megírt új történetek olyan heterogenitásokat, eltérő tapasztalati háttereket villantanak fel, amelyek tovább bővítik az eleddig erdélyi-ként megnevezett ismeretkatalógust, miközben egy-egy oldalajtón át is vezetnek persze máshonnan ismert történetekbe.
5. Lehet, hogy még Unkasz és Winnetou sem teljesen közös erdélyi kulturális alap, ezt mutatja meg Vida többek közt, és akkor miről is beszélünk igazából.
6. Arad környéke egyfelől, Barót környéke másfelől, csoport- és rétegidentitások gyakran konfliktusos, néha türelmes találkozásai olyan kölcsönös nemértéseket mutatnak, amelyek akár a természethez való viszonyban vagy más, elsietetten univerzálisnak nyilvánított életgyakorlatokban is megmutatkoznak, hát lehetséges-e akkor egyetlen Erdély-tapasztalat.
7. Ott a könyv mögött egy másiknak a szinopszisa, egy nagyregényé, amelyben ugyanezek a karakterek más konfigurációkban, másik életeket élhetnének le, és mindez valahogyan Erdélyt jelentené.
8. Írói megérzésére hallgatva veti el Vida végül ennek a másik, fikcionalizált könyvnek a vázát, és írja meg, mintegy helyette, az Egy dadogás történetét.
9. Mintha egy rendes, háromgenerációs, felemelkedésről és hanyatlásról szóló családregény helyett írná meg Márai Sándor az Egy polgár vallomásait, a maga szabálytalan szerkezeteivel és tematikus mélyanalíziseivel.
10. Jól tenné, és Vida is jól teszi, mert jól kérdez, jól világítja meg, hol lennének az aláaknázott helyek a háromgenerációsban – és közben még Egy polgár vallomásait is kapunk, vagy valami nagyon hasonlót, csak nincs meg az a szó, amit a ’polgár’ helyére tehetnénk.
SZÓLJ HOZZÁ!