Az utóbbi évek legjobb könyvei – a Transindex szerint

A Transindex 2004 óta minden év végén összeállítja leg-listáját, amelyben magától értetődő módon az év általuk legjobbnak tartott könyvét is bemutatják. Ide kívánkozik egy aszteriszk is, ugyanis minden évben romániai magyar könyveket “díjaznak”. A legek listáját itt is megtalálni, de – bár alapvetően nem lehetünk az olvasás ellenségei – nem kívánjuk, hogy több százezer karakteren nyálazzátok át magatokat, hogy kiderítsétek, melyik évben mi volt az év könyve. Épp ezért itt a lista az indoklásokkal együtt.

2004: Hajdú Farkas Zoltán – Szászok. Egy árulás története című dokumentum-regénye.

Az olvasmányos textus két szász író, egy itthonmaradt és egy kitelepült történetét mutatja be. A kitelepült relatív sikeres pályát futott be, de az itthonmaradt, aki egy koncepciós perben ellene vallott, megírta árulása történetét, amiből aztán bestseller lett. Micsoda felfordult világ!

2005: Vallasek Júlia: Lassú utazások könyve. Esszék, kritikák. (Komp-press, Kolozsvár, 2005.)

Tanulmányok, esszék, kritikák esetében nem a legfontosabb szempont, ez a könyv mégis nagyon olvasmányos, nagyon emberi, igen, az emberről lehet belőle sokat megtudni. És annak ellenére, hogy tanulmányok is vannak benne, nem tanítóbácsis, nem kioktató, nem didaktikus – sugározza a tanulságot.

És azt tanítja, milyenek legyünk: nem tolakodók, nem önzők – legyünk kitartóak, komolyak, derűsek. Arról beszél, anélkül, hogy külön mondatokba foglalná, amiről a legjobb könyvek beszélnek: adjunk hozzá a világhoz valamit, ez a feladatunk.

2006-ben kivételesen az év kiadóját is díjazták:

Az év kiadója a Koinónia. A kolozsvári kiadó katalógusában szerepelni egyféle minőségi szabatosságot is jelent. Némi töprengés után három cím merül fel az év könyve kapcsán, mindhárom a Koinónia gondozásában jelent meg.

Az év könyve Selyem Zsuzsa regénye: 9 kiló – történet a 119. zsoltárra. A kötetet Láng Zsolt szerkesztette. Nem könnyű olvasmány, közben sem, utána sem. Nem nyitható fel sem konzervbontóval, sem Gadamerrel. Olyan merész regényszerkezettel van dolgunk, ami szokatlan a kortárs magyar prózában. A kötet már németül is olvasható. Rövid részlet következik:

“Képzeld magad elé azt a sötét szempárt, ami téged néz, s hiába választottad ki oly gondosan a legjelentéktelenebb, leghétköznapibb ruhadarabokat, mondjuk barna kordbársony nadrág, barna félcipő, fekete pulóver, vagy mondjuk: zöld, teljesen mindegy, mert abban a tekintetben meztelen vagy.”

Jó beszerezni még: Balázs Imre József Vidrakönyvét (epikus elemekkel felfokozott versformák) és Demény Péter Visszaforgatását (ami egy radikális önfeltáró anyag). Minhárom kötet a fent említett kiadónál jelent meg.

2007: Szilágyi Júlia: Lehet-e esszét tanítani? (Komp-Press Kiadó – Korunk, Kolozsvár, 2007)

A mondás szerint a rókák verset írnának, a fűzfák regényt, az ember pedig esszét – indokolja a választást Láng Zsolt. A “legemberibb” műfaj, hiszen az embert emberré tevő szellem szenvedélyes kitárulkozása. Szenvedélyes, mert szenvedély szül minden alkotást. A mondás arról is szól, hogy az angol esszénél nincs szellemesebb, a franciánál nincs szenvedélyesebb, a németnél nincs bölcsebb. Mert az esszé a nyelv próbája.

A magyar esszé, ha netán a fordulókban alulmaradna, hárompróbában igen esélyes volna. Montaigne-t szokták az esszé atyjának nevezni, pedig Sylvester János már őelőtte is esszéket írt. Nem is akárhogyan.

Vagy a nagy aranykor, a huszadik század: Babitstól Balassa Péterig, Kosztolányitól Nádas Péterig. Van tehát miről értekezni. De hogy lehet-e az esszét tanítani? Szilágyi Júlia könyvében természetesen nem fogunk egyszavas választ találni. Ellenben a könyv szelleme és szenvedélye egyértelmű választ sugall. Becses olvasmány az elkövetkező évekre.

Megemlítendő még:
Demény Péter: Fél flakon. Versek. (Koinónia, Kolozsvár, 2007.); Kincses Képeskönyv – Kolozsvár. (Koinónia Kiadó – Projektograph Kiadó, Kolozsvár, 2007.)

2008: Visky András: Gyáva embert szeretsz. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2008.

“… meztelen férfi lép ki a főtéri Szent Semmiség-templomból, mindenétől megvált odabent.” Lázadó és botrányos könyv. Elmesélhetetlen. Pőre. Meztelen műfajú. Nincs határ vers és próza között, nincs határ lélek és test között, nincs határ szó és tett között. Nincs határ. És mégis: semmi sem határtalan. A kötet alcíme: könyvek. Valóban: sok-sok könyv “anyaga” benne van ebben az élesen vékony verses kötetben. Lázadó és botrányos könyv. Férfikönyv.

Jelöltek voltak:

Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Bárdi Nándor, Fedinec Csilla, Szarka László (szerk.) (Gondolat Kiadó, MTA Kisebbségkutató Intézet, 2008.)
Tánczos Vilmos: Elejtett szavak (Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2008.)
Antonia Arslan: Pacsirtavár (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2008.)
Stefano Bottoni: Sztálin a székelyeknél (Pro-Print Kiadó, Csíkszereda, 2008.)

2009: Mamó és Kutyák birodalma

Mivel a megismételt szavazás sem hozott döntést, úgy határoztunk, hogy idén két könyv lesz az év könyve.

Máté Angi: Mamó. Koinónia, Kolozsvár.

Szabó Róbert Csaba: Kutyák birodalma. Bookart, Csíkszereda.

Régóta nem jelentkezett senki a magyar irodalomban, akinek ennyire kiforrott hangja, ennyire gazdag írói nyelve lett volna, aki ilyen színvonalon írt volna, és aki ekkora biztonsággal közlekedett volna saját művészetében. Igazi művészek mindketten. Megírnak, nem leírnak. Teremtenek. A nyelv anyagából teremtik meg világukat. Azt a világot, ami az olvasó számára is otthonos. Saját gyerekkorunkra ismerhetünk, saját ábrándjainkra, félelmeinkre, emlékeinkre, még akkor is, ha teljesen más környezetben nőttünk fel. Fantasztikus ereje van a nyelvnek. Akik ezt a két magával ragadó könyvet elolvassák, borzonganak majd a szépségtől, amit ez a nyelvi erő felfakaszt.

És bár nem szoktunk külföldi szerzőket díjazni, most mégis szólnunk kell egy kiemelkedő fordításkötetről: Flann O’Brian Úszikkétmadáron című regényéről, Mihálycsa Erika és Csizmadia Gábor fordításában (Koinónia, Kolozsvár). Azért kell szólnunk róla, mert a fordítóknak hála, egy elképesztően nagy modern magyar regény született.

2010: Kovács András Ferenc: Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatéka

A szakmai bizottság egyhangú szavazással Kovács András Ferenc (KAF) kötetét, az Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatéka című verseskönyvet tartja 2010-ben az Év Könyvének (Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2010). A Nagy Alakoskodó Poéta (NAP) ezúttal egy orosz költő (APA) alteregójában lép az olvasók elé. Miként a szakbizottság indoklásában áll: “A versek olvasása közben valóban úgy érezzük, távolból jött idegen férfi toppant be hozzánk: ruhájából ismeretlen illatok áradnak, talán Moszkváé, talán Leningrádé, keveredve a nagy szállodavonatok füstös restijének illatával, és persze csupa zene minden szava, sötét és fájdalmas orosz zene, amilyet Rahmanyinov vagy Sosztakovics játszott hajónyi orosz zongoráján, zene és játék, és főképp titok, mert minden vers egy másik verset rejt, és minden rejtett versben egy még rejtettebb vers bújik meg, ahogy a Matrjosa-baba vagy a tréfás Dásenyka-doboz esetében is lenni szokott, csak itt épp fordítva történik: ami legbelül van, az a legnagyobb.”

Az utóbbi évek legjobb könyvei – a Transindex szerint bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Könyves Kálmán hozzászólása:

    Nem kifogásolom a listát, viszont van egy könyv, amely mindenképpen megérdemli, hogy az utóbbi hat év legjobbjai között szerepeljen: Bogdán László: A démon női alakot ölt. A kötet 2006-ban jelent meg a Mentor Kiadónál. Nem a könyvnek kell idő a beéréshez, idő az olvasónak kell, hogy igazán felfoghassa, mennyit ér az, amit épp elolvasott.

  2. M. hozzászólása:

    Hát gyerekek, csapnivaló az ízlésetek, annyi szent!

  3. Olvasgató hozzászólása:

    Már megint ez a belterjesség és elitizmus? Csak Kolozsváron, esetleg Marosvásárhelyen írnak jó könyveket az írók? Vagy a szokás hatalma a válogatás szempontja? Jobban körül kéne nézni az elkövetkezőkben. Hol van Várad, Csíkszereda. Szentgyörgy stb., és a kevésbé felkapott kiadók?

    • Olvasó hozzászólása:

      Ha jól látom, Csíkszereda nem maradt ki, két csíki kiadó is szerepel a legjobbak között: Bookart, Pro-Print. Abban viszont igaza van Olvasgatónak, hogy Váradról Kinde Annamária Rózsavér című kötete helyet kaphatott volna a legjobbak között (AB-ART KIADÓ, 2009). Miképpen Lövétei Lázár László Útban Árkádia felé című kötete is, vagy László Noémi Papírhajója (ERDÉLYI HÍRADÓ, 2009). Csakhogy 2009-ben megjelent két olyan könyv (a Máté Angié és a Szabó Róbert Csabáé), amit nagyon nehéz lekörözni – szerintem az utóbbi tíz év összesített legjobbjai között is elviszik a pálmát.

      • M. hozzászólása:

        Kedves Olvasó,

        Lövétei Lázár Lászlónak nincs Útban Árkádia felé c. kötete, de van egy, melynek címe: Árkádia-féle. Ha ennyire jól informáltnak és tájékozottnak próbálja feltüntetni magát, előbb-utóbb nem árt megtanulni első sorban olvasni, majd informálódni és tájékozódni. Mert a sznobéria még nem váltja ki a fenti három tevékenységet.

        • Olvasó hozzászólása:

          Miért volna sznobéria egy elírás? Bár nem tudom, mit ért rajta, kedves M. (Tudat alatt talán az Ingeborg Bachmann-vers, netán a jövő felé fordulva, és számolva a várható ellenvéleményekkel, az a bizonyos Árkádia-pör munkálhatott.) Merszi a helyretételért!

          • M. hozzászólása:

            Ez nem elírás volt. Elírás ez: Árkdia-féle, vagy Árkádiaféle, pl, stb. Totál más címet adni egy olyan könyvnek, amelyet állítólag nagyra tartasz, az arról is árulkodhat, hogy életedben kézbe nem vetted. De mivel hivatkozol rá, sznob vagy. Általában az olvasók ismerik a pontos címét annak a könyvnek, amelyet egy “best of”-ban szeretnének látni.

  4. retek hozzászólása:

    Hát, nemtom… Elég gáz, hogy rományiai magyar könyvek, elég gáz, mert végülis nem volt egyetlen olyan sem, amelyik igazán ütne vagy átütne. Én, persze saját korlátolt ízlésem szerint, rúgnám innen Selyemet, azon szerény oknál fogva, éppen azárt, mert nem bontható sem Gadamerrel sem mással. A merész regényszerkezet, na azt hagyjuk. A Vidra meg a Demény meg a Visky ugyancsak nem jobb egy gyenge közepesnél, szóval nem mondhatni, hogy öröm olvasni, vagy hogy utána jönne az a bizonyos traumatizáló élmény. Akkor már Horvát Előd Benjámint ajánlanám szeretettel, esetleg a Berszán-féle meséket, ha szabadoltatik, meg lenne még egynéhány ötletem, de ugyan minek. Szilágyi meg KAf helyben vannak, Szabó Róbert csaba is. a többit meg nem olvastam, lehet mija kulpa.

    • Másik Olvasó hozzászólása:

      “rúgnám innen Selyemet”, ez igen! Bakancs van hozzá? Tudod, az a vasalt talpú. Esetleg wassalt. Tudja meg, milyen az a “traumatizáló élmény”. Háta egyszer megírja. És akkor az év legátütőbb könyve lehet Retekföldön:))))) Egyébként nem ugyanaz: betonfalat átütni vagy ablaküveget. Én személy szerint azokat a “díjakat” díjazom, amelyek az üvegen törés nélkül keresztülhatoló áttöréseket díjazzák.

  5. Old Shatterhand hozzászólása:

    Nézzünk egy lehetséges alternatív listát ugyanerre az időszakra. Szempontok: innováció + sajtóbarát jelleg. Ehhez viszonyítva a Transindex-féle lista a rejtőzködőbb + biztonságosabbnak tűnő értékeket preferálja szerintem.

    2004:
    Sántha Attila: Székely Szótár. Havas Kiadó, Kézdivásárhely.
    Székely Csaba: Írók a ketrecben. Paródiák. Erdélyi Híradó – Előretolt Helyőrség, Kolozsvár.

    2005:
    Orbán János Dénes: Búbocska. Ördögregény, Csillag István rajzaival. Médium – Erdélyi Híradó, Sepsiszentgyörgy – Kolozsvár.

    2006:
    Demény Péter: Visszaforgatás. Regény. Koinónia – Éneklő Borz Könyvek, Kolozsvár
    Selyem Zsuzsa: 9 kiló. Regény. Koinónia – Éneklő Borz Könyvek, Kolozsvár
    Sigmond István: Varjúszerenád. Regény. Alexandra – Irodalmi Jelen Könyvek, Pécs[–Arad].

    2007:
    Zágoni Balázs szerk., Jánosi Andrea rajzaival: Kincses Képeskönyv – Kolozsvár. Koinónia – Projectograph, Kolozsvár.

    2008:
    Stefano Bottoni: Sztálin a székelyeknél. Pro-Print Kiadó, Csíkszereda.

    2009:
    Máté Angi: Mamó. Próza. Koinónia, Kolozsvár
    Miklós Ágnes Kata: Bűnös szövegek. Bevezetés a detektívtörténetekbe. Komp-Press, Kolozsvár

    2010:
    László Noémi: Feketeleves. Versek, Keszeg Ágnes rajzaival. Erdélyi Híradó – Ráció Kiadó, Kolozsvár – Budapest.

Hozzászólás a(z) Olvasgató bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.