Ugyanazok a kutyák: Bodor Ádám-hét az Új Könyvek blogon

A héten (február 22-én) ünnepli 75. születésnapját Bodor Ádám, a Sinistra körzet és Az érsek látogatása szerzője. A kolozsvári író tiszteletére a héten Selyem Zsuzsa Ugyanazok a kutyák című rövidpróza-sorozatát közöljük.

Bodor Ádám (Bodor Anikó fotója, forrás: pim.hu)


Bodor Ádámnak,
Az Állomás, éjszaka dallamára

A lámpás csávó

Csöndesek az utcák, egy-egy sietős kutya tappancsának és körmének finom kis hangját hallani csupán. Hideg van hajnali négykor, az ószer bejáratánál a pufajkás jegyszedő szótlanul veszi el a pénzt. Amatőr árusok hajlonganak a sötétben, újságpapírra, nylonra pakolják holmijaikat. Apró fénypötty tűnik fel, nyomában nyikorgás, recsegés.

Hát megjött a lámpás csávó. A recsegés és a magánfény megszűnik, kézimeghajtós lámpáját leteszi, hogy portékáját elrendezze. A vásárlók még meleg, puha, büdös ágyukban alszanak ilyenkor, de ideális a pillanat felmérni a színvonalat – meg is kér, hogy tartsam a szemem a dolgain, míg ő körülnéz. Azzal fogja a lámpáját, a nyekergés halkul, kis fénye is távolodik.

Tüzet kér, rekedt hangján elégedetten közli, ha fél órával később jövünk, már csak vacak helyet kapunk, így viszont, figyelje csak meg, fiatalember, pompás vásárra van esélyünk. Cigarettáját az ösvényre fricskázza, és körútján szerzett újabb cuccait berendezi a többiek közé: szemüvegtok, lábmasszírozó fából, műsoros kazetták, napszítta gumi- és plüssállatok, rongyosra olvasott könyvek, egy halom Metal Hammer a hetvenes évekből. Az a zöld BMW matchbox az enyém volt, jól emlékszem a karcolásra a motorházán. Neki friss szerzemény, beilleszti a többi kisautó közé.

A rózsaszín tréninges kislány persze egyből kiszúrja a lámpás csávó fakópink gumilovát, de az anyja, hallva az árát, gyakorlott mozdulattal kicsavarta a gyerek kezéből, ez nem normális, mondta, s együttérzést keresve körülnézett: 18 lejt elkérni egy darab műanyagért! Hát, tényleg magasra tette a mércét a csávó. A kislány viszont nem mozdul, hiába rángatja az anyja, áll és üvölt a gumilóért. A jobbik persze győz, főként, hogy előkerült a nagyanya is, csitítgatja a gyereket s a lányát, ez dühöng tovább, az meg torkaszakadtából bőg. Nagyon lassan haladnak. Már olyan ötven méterre lehetnek, amikor a lámpás csávó végre fölkapja a kibaszott lovat, és utánuk szalad.

– Hölgyeim! Hölgyeim! Egy pillanat! – a csávó feléjük nyújtja a rózsaszín vackot. A gyerek boldogan vigyorogni kezd, a két nő arcára a hálálkodás készülődik kiülni. De félúton minden elakad:
– Maguknak 15 lejért odaadom.

Amikor az anya meghallja, mit mond a faszkalap, egy pillanatra megtántorodik. A nagyanya viszont azonnal előveszi pénztárcáját, odaadja a csávónak a 15 lejt, kitépi a kezéből a lovat, s a gyerek kezébe nyomja.

– Tudja, fiatalember – fordul hozzám, miután gondosan elrakta a pénzt –, már ígért nekem egy másik asszony is 15 lejt ezért a lóért, azt mondta, visszajön, de itt az ilyesmire jobb, ha nem bazírozik az ember… Egyébként utálok árulni. Nem nekem való az efféle. Tekeregni szeretek a sorok közt.

Selyem Zsuzsa

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.