Szépirodalom aprópénzért: „turkálós könyvek” a könyvtárból

Azt hittem, soha nem járok majd jobban könyvvásárláskor, mint nemrég a kolozsvári ócskapiacon, amikor 5 krimit vettem 10 lejért. Tévedtem: a kézdivásárhelyi könyvtárban, az előtérben több polcnyi kiszuperált kötet vár gazdára 50 baniért vagy 1-2 lejért, és nem, nemcsak krimik, sőt: elsősorban szépirodalom kapható potom pénzért.

Ezek nem „új” könyvek a szó szoros értelmében, azért bocsátják eladásra, mert másod- vagy harmadpéldányoknak már nincs igazán hely a raktárban. Vannak köztük igazán leharcolt darabok is. Aki antikváriumba szeret böngészni, mégis talán megérti, legalább úgy örvendezek e legújabb szerzeményeimnek, mintha frissen, ropogósan, fölvágatlanul hozták volna egyenesen nekem a kiadótól.

Amit már olvastam:

Peter Marshall: Nincs helyed a temetőben
Most már végre van saját példányom, igaz, kissé viharvert. De én imádom ezt a régi Európa Zsebkönyvek sorozatot. (A Tombol a hold először nálunk talán a Kriterionnál jelent meg, zöld-fehér-fekete, papírfedelű könyv volt.) Amerikai kultkönyv ez is, habár már nem olyan trendi, mint Brett Easton Ellis. A realitás/képzelet, épelméjűség/őrültség dichotómia témája iránt érzékeny, álmodozó egyetemistáknak és tizenéveseknek, valamint pszichológushallgatóknak kötelező olvasmány.

Bodor Pál: Apám könyve; A lány, aki nincs
A kék folt elolvasása óta tervezek beszerezni újabb és újabb Bodor-köteteket. Az Apám könyvében versek is vannak, meg egy prózai szöveg, amely az apa halálos ágyán magnóra mondott visszaemlékezéseiből, valamint a haldoklás heteiben, a kórházon kívül vagy a kórházban történő események különböző szereplők szemszögéből ábrázolt leírásaiból áll össze polifónikus, önéletrajzi ihletésű kisregénnyé. Bodor Pált csak az olvasson, aki meg tudja érteni, vagy legalábbis át tudja érezni a többfelé kötődés örömeit és keserveit, aki nem rohan egyből pszichológushoz, ha ellentmondásos érzéseket regisztrál saját kis ismeretlen lelkében.

Ami a napokban következik:

Konrád György: A cinkos
„Történelmi kalandregény” munkaszolgálatról, orosz lágerekről, hatalmon osztozkodó kommunistákról, az ávó kínzókamrájáról, ötvenhatról, elmegyógyintézetről. Az író saját ajánlása szerint: „Ez a könyv nem önéletrajz, hanem a képzelet műve. Tiszteletadás idősebb barátaimnak, akiknek keményebben kellett megtapasztalniuk a történelmet, mint az én nemzedékemnek. Ez a távlat az ő múltjukhoz tette lehetővé számomra, hogy megírjam az ő történetüket. Fogadják köszönetemet mindazok, akik egy-egy epizódban ráismernek arra, amit elmeséltek nekem.”

Ivo Andric: Híd a Drinán
1945-ben írt regény, ami irodalmi értékén túl segíthet megérteni a volt Jugoszlávia országainak, népeinek viszonyait, konfliktusait. Egy híd több évszázados története, majd pusztulása keretmetaforája lesz a balkáni térségben évszázadok óta zajló etnikai, vallási villongásoknak. Bosznia a „gyűlölet földje”, ahol az oszmán megszállás visszafordíthatatlanul éket vert az egy nyelvet beszélő emberek közé, és hiába lett vége, hiába következett egy viszonylag békés, prosperáló időszak, a „multikulturális Jugoszlávia” – amiben az 1961-ben ezért a regényéért Nobel-díjjal kitüntetett boszniai író annyira hitt, hogy horvát lévén szerbnek vallotta magát („katolikus szeszélyű bosnyák elme”, mondták még róla) – szétbomlott. De ezt Andric már nem érte meg.

Gion Nándor: Latroknak is játszott
Szégyen, nem szégyen, a vajdasági magyar irodalom eléggé ismeretlen számomra, de ezen változtatni szeretnék. A tetralógia négy regényből áll (Virágos katona, Rózsaméz, Ez a nap a miénk, Aranyat talált). Ebben a kötetben csak az első két regény van meg, hiszen a folytatást, a harmadik kötetet 1997-ben fejezte be az író, a negyediket pedig nem sokkal halála előtt, 2002-ben. Családtörténetek, egy magyarok, szerbek és németek lakta település lakói a világháborúk és békeszerződések viharában.

Jövőlesők (Rózsa Ágnes nürnbergi lágernaplója)
Rózsa Ágnes a Soá nagyváradi emlékíróinak egyike. Férjéhez ceruzacsonkkal, fecnikre írt, el nem küldött, rejtegetett levélkéit – egy túlélő tanúságát – 1971-ben adták ki egy kötetben, Bajor Andor előszavával. „Amikor a napló szövegét megpillantottam, nem meghatottságot éreztem, hanem valami különös idegenkedést. Idegenkedtem az elmosódó betűktől és a szürke zacskóból előbukkanó papír romlatag anyagától. (…) Ime, mire nem képes írni az ember! (…) Ezekért a papírlapokért – sőt egyetlen körömnyi ceruzacsonkért is – halál járt.”

Megszállottaknak ajánlom:

Képzeletbeli utazások (tudományos-fantasztikus antológia)
H.G. Wells, Ion Hobana, Ray Bradbury, Jorge Luis Borges, Cristian Tudor Popescu (igen, az a CTP, bizony, és itt ebben az 1986-ban megjelent antológiában még ígéretes fiatal román sci-fi prózaíró), Selmeczi György, Murray Leinster, Ivan Jefremov, Ondrejcsik Kálmán novellái. Igazi kuriózum, elsősorban az általam (erről az oldalukról) ismeretlen román és magyar szerzők írásai miatt.

Határ Győző: Bábel tornya
„Lebzselő szerelmes”, „látnok és vásárjós”, „toronylátogató”, „főpallér, Minden Toronybéli Építő Seregek Ura”, „a bábeli lány”: „A nagy Etemenanki” misztériumjáték szereplői. Az Etemenanki a babiloni toronytemplom, a bibliai Bábel tornya, amit Marduk istennek szenteltek. A misztériumjáték a nyelvek összezavarodásának történetét idézi fel. A mű „az egyetlen szakrális játék, amely a bábeli mimikus irodalomból fennmaradt”, bár ez is töredékesen. A Bábel tornya az 1947-ben a kujundzsiki könyvár régészeti feltárásakor előkerült agyagtáblákról, asszír eredetiből fordított angol verzió magyar regényes átköltése.

Bretter György: Párbeszéd a jelennel
„A leghíresebb romániai magyar filozófus” 1973-ban, Molnár Gusztáv szerkesztésében megjelent kötete. Az általam megvásárolt példány újszerű, mintha nem sokan lapozták volna fel az évek során, ám a belső borítólapon, a szerző neve után valaki gondosan odaírta golyósollal: (1932-1977). Bár az Itt és mást válogatáskötetben több esszé is megjelent ebből a kötetből, mégis vannak benne olyan címek, amelyek érdekesek lehetnek, pl. „Ideiglenes manifesztum a lírai provincializmus ellen”. Izgi, mi?

„Lássuk, mi is ez”-alapon, az ötvenbanis kategóriában vettem a következőket:

Oltyán László: Erdélyi elmebaj
’89 és a fekete március még élénken él személyes emlékezetünkben is, nehéz megtalálni a megfelelő viszonyulási módot, a megfelelő forrást. Ez a „regény” azt mutatja meg, hogyan látta 1990-ben a fekete márciust megelőző évek és azt követő néhány hónap eseményeit egy újságíró? A szerző – gyári munkásból lett író, újságíró – részt vesz a ’89-es decemberi marosvásárhelyi eseményekben, végigéli a magyarellenes pogromot, tanúja a hodáki betörésnek. A naplószerű regény befejezése után nem sokkal, 1990. novemberében meghal. A könyvet 1992-ben adták ki. Nem tudom, történész szemmel mennyire pontosak a kötet információi, a címe amúgy jó, viszont beleolvasva ráfért volna még egy alapos olvasószerkesztés és korrektúra.

Elliott Roosevelt: Gyilkosság tálalva
Ez az amerikai elnök fia, aki krimiket írt arról, hogy anyja, a First Lady hogyan deríti fel az újabb és újabb rejtélyes gyilkosságokat. Nem egy Agatha Christie, de kikapcsolódásnak, vonatra olvasni még jó lehet.

Gera György: Az endogén expedíció
Egy számomra teljesen ismeretlen magyar szerző scifije, ám Hernádi Gyula írta hozzá az utószót, és a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban jelent meg 1980-ban. Kicsit riasztóan kezdődik, tele egy csomó ismeretlen szóval, de rózsaszín, keményfedelű, és egykor 39, 50 forint volt.

Ugye megérte? 🙂

Bakk-Dávid Tímea

Szépirodalom aprópénzért: „turkálós könyvek” a könyvtárból bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Szabó Kriszta hozzászólása:

    Még ma odamegyek!
    Úgy néz ki Karácsonyra könyvet fog kapni a család.
    Köszi a tippet!
    Kriszta, kézdiről

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.