Tíz mondat a nemlétező hangokról

(Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik. Egy kitelepítés története. Jelenkor, Budapest, 2016.)

Szín: sötét
Szó: humán
Ennivaló: mindenkié más
Színész: Udvaros Dorottya
Zene: Norah Jones: Thinking About You

1. Táplálék és humán, ez vagyok, ez is lehetek: akivé néznek engem, az vagyok.

2. A könyv központi szereplőjétől, Beczásy Istvántól azt kéri (eufemizmus!) a vallatótiszt, hogy írja le az eléje tett papírra az egész életét, hogy kiket ismert stb. – ő pedig elkezd mesélni az első világháború után, gyerekkorában hozzájuk került olasz hadifoglyokról, akik szívesen ették a macskákat, sütve.

3. Vannak történetek, amelyeket várnak tőlünk azok, akik az élettörténetünket kérik el éppen, és vannak másfajta történetek, amelyekre nem számítanak, pedig azokat is elkérték, csak nem figyeltek oda eléggé arra, hogy mit is kértek pontosan.

4. A történetmesélés döntések sora: hogy mi az, ami odatartozik, és mi az, ami nem; milyen a nyelve – mi az, ami más lesz, ha mondjuk egy gyereknek, egy vallatótisztnek vagy a felnőtt barátomnak mesélek.

5. A Moszkvában esik két kiindulópontja közül az egyik az, ami a 33. oldalon olvasható: Beczásy élete utolsó éveiben leírja családja sztálinista korszakban lezajlott kitelepítésének történetét „abból az egyetlen szempontból, amit lényegesnek tartott: a mezőgazdaság megszervezésének szempontjából”.

6. Az erős szelekció, ami ezt a történetet önmagába zárja, olyan utakat nyit meg ugyanakkor, amin az elmeséletlenül maradt, bizonyos értelemben akár elmesélhetetlen történetek haladhatnak, kereszteződhetnek.

7. A könyv második kiindulópontjánál ugyanis Beczásy unokájának mondja diktafonba élettörténetét egy újabb nekifutással – és persze ez is ugyanúgy kizökkenthetetlen saját medréből, mint az írott, mezőgazdasági súlypontú, viszont a hangfelvételen hallható egy háttérben fütyörésző feketerigó hangja is.

8. Mi lenne, ha a kitelepítéstörténetet állatok, fák és emberek együtt mesélnék – mindenki azt, aki ebben a történetben ő, azzal együtt, amihez valamilyen váratlan értelemben köze lehet; „csak az én zümmögésemet lehetett hallani” – mondja például egy gyűlés vészterhes jelenetében a légyelbeszélő.

9. Annak, hogy állattörténetekben hogyan beszéljenek, „gondolkodjanak” állatok vagy fák, ugyanúgy tekintélyes, közismert hagyománya van, mint annak, hogy vallatáskor milyen történeteket várnak a vallatók a vallatottaktól.

10. A Selyem Zsuzsa által bevetett második csavar a soknézőpontúság mellett az, hogy hangsúlyosan nemlétező hangokként szólaltatja meg az állatokat, az „így nem beszélhetnek” sokkjával szembesülve pedig az olvasó mulatságos kontrasztok és szürkén rémületes részletek birtokában azon gondolkodhat, hogy mi mindent ugrottak át eddig a létező hangokon elmondott történetek (kitelepítésekről és nemcsak), létezésük bizonyosságának önteltségében.

A Bulgakov Kávézó és az E-MIL irodalmi beszélgetés-sorozata, az Álljunk meg egy szóra csütörtöki, február 23-i vendége Selyem Zsuzsa író, egyetemi tanár. A 19 órától kezdődő beszélgetés házigazdája: László Noémi.

Balázs Imre József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.