Hóbucka, Barni és Angyalok – mit szólnak majd a gyerekek?

A Koinónia Kiadó az utóbbi időben nagyrészt gyermekirodalomban utazik, neves erdélyi szerzők verseit-meséit kínálva – ezt pedig a felnőtt közönség sem bánja. Bizonyára azért nem, mert felnőttként is teljes mértékben élvezhetők a mesék, azzal a különbséggel, hogy mi a történet valóságalapját általában (fel)ismerjük, ezért más értelmezési kereteink is adódnak. Titok marad azonban, hogy a gyermekolvasó miért kedvel meg bizonyos meséket, amelyeket mi nem vagy kevésbé, illetve, hogy van az, hogy az általunk értékesnek tartott könyvek, amelyeket a gyermekek kezébe adnánk, olykor nem hatják meg őket? Tetszik az a feltevés, hogy a gyermek egészen kicsi korától kezdve önálló „olvasóként” viselkedik.

Mindezek felől azért gondolkozom, mert előttem van három gyermekkönyv, az Angyalok meséi, a Barniék tele és a Hóbucka Hugó a mókusoknál, értelmezési lehetőségeim is vannak persze, szívesen is olvasom őket, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szólnak majd a gyermekolvasók?

Demény Péter Hóbucka Hugója az égető nyárban ébred rá, hogy elfelejtett hazamenni a Hó és a Hideg Birodalmába, miközben egy felhőt nézegetett. Makk Marci és Makk Melánia fogadják be a hóembert, és ezzel belépünk a mókusok birodalmába, ahol naponta Ropogós mogyoró! -t kívánnak egymásnak a kis rágcsálók, és a gyerekek a Mogyoróroppantó Gimnáziumba járnak. Hóbucka Hugónak is megvannak ám a maga “kulturális vonásai”, minthogy ő Kerek hógolyót! köszön, termosztátja van, amellyel le tudja “fogyasztani” magát, amire szükség is van ahhoz, hogy bebújjon a Hetedik Tölgyfába, és előszeretettel látogatja a www.hoeshideg.com honlapot.

Ebben a könyvben az a jó, hogy nem egy tökéletesen megalkotott mesevilággal találjuk magunkat szembe, amelyben minden működik, vagy ha nem is, de minden megoldódik. Vannak hiányosságok, amelyek közelebb visznek a mindennapokból jól ismert helyzetekhez. Ilyen például Makk Melánia és Makk Miklós házassága, amelyben a férj Rügyes Renáta kacsói felé igyekezett s ez a szerelmi háromszög okozta szörnyű halálát is. Melánia azóta egyedül neveli Marcit. Egy másik példa a röpke találkozás Hóbucka Hugó és egy öreg mókus között: szépen beszélnek egymással, udvariasak, de a végén mindketten butának gondolják a másikat. Szívesen olvastam volna még Rőtfülű Dezső gyanús üzelmeiről is, aki csupán a hatodik fejezetben jelenik meg, s akit Makk Melánia el is intéz a polgármesteri hivatal segítségével.

Káprázatosak Keszeg Ágnes miniatűr illusztrációi, amelyeknek főszereplői a zöld és a barna színek. A pici figurák és tárgyak vonalai finommá válnak a fényes papíron: belefeledkezem a részletekbe.

Demény Péter és Keszeg Ágnes 2009-ben az Aranyvackor gyermekirodalmi pályázat megosztott első díját kapták meg a Hóbucka Hugó a mókusoknál egyik részletére, – és most, íme, itt a könyv…!

Zágoni Balázs a Barni-sorozat negyedik darabját írta meg a Barniék tele című könyvben. Ebben a tíz mesében Barni, valamint Dorka és Hanna, az ikrek, már nagyobb gyerekek, akik számára az egyik legégetőbb kérdés, hogy létezik-e angyal? Több mese is e körül forog: Barni és a három angyaljárás illetve Az Angyal tanítványa. A mesék arra próbálnak rámutatni, hogy bár mi, emberek „angyalkodunk”, az volna mégis az igazi feladatunk, hogy megtanuljunk ajándékozni, megörvendeztetni a másikat. Egyébként a mesék csak nagyon finoman utalnak a titokban „angyalkodó” szülőkre, nem fedik fel az angyal kilétét. Ezek a történetek akár egy jó gyerek-felnőtt párbeszéd kezdeményezői is lehetnek a világ látható és láthatatlan titkairól.

Két álmos mesét is találunk a könyvben: Álommanó megérkezik és Álomfejtő mese – mindkettőben főleg Dorka és Hanna szerepel. A mesékben valóssal és irreálissal játszik el Zágoni Balázs, amikor az álommanót életre kelti, vagy mikor Dorka és Hanna kitalálnak egy-egy álmot. Legyenek bár ikrek, ők mégsem ugyanolyanok, ezért mindig egyedi álmaik vannak…

Berszán István Angyalok meséi című könyve nagyobb gyerekek számára íródott, egy olyan időszakra, mikor meg szokott lazulni a szülők és gyerekek közötti kommunikáció – olvassuk a hátoldalon. Ez azért is megfelelő ajánlás, mivel Berszán István ízes nyelvét, összetettebb mondatait a nagyobbak értik igazán. A mesékben leggyakrabban a természetben munkálkodó angyalokkal találkozunk, arra jövünk rá, hogy nagyon is létezik angyal, és nagyon is közel van hozzánk, csak azért nem jelenik meg, hogy ne okozzon még nagyobb zűrzavart, mint amilyen az emberek között tapasztalható. Figyelemre méltó az olvasóval való kommunikáció formája, ahogyan az író egyre jobban bevon a történetbe, majd észrevétlenül a láthatatlan világába röpít.

A három új Koinónia-gyermekkönyvet azért is szeretem, mert kis méretük, valamint vidám és apró rajzaik hatására az az érzésem, hogy ékszereket tartok a kezemben.

A könyveket nemrég mutatták be Budapesten, a Két egér könyvesboltban, és nemsokára Kolozsváron is bemutatják: december 14-én, 17 órakor a Magyar Konzulátuson.

Visky Anna

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.