Szinte maga Magyari Tivadar sem fért be a saját, Kolozsvári Magyar Napos könyvbemutatójára szombat reggel a Koffer kávézóba. Aztán kiderült, csak a kávékóstolás zajlik még, és a könyvbemutatót eltolták egy fél órával, így végül sikerült mindenkinek ott lenni, aki szerette volna meghallgatni, mit beszélnek a könyvről Zágoni Balázzsal, a Koinónia vezetőjével, és milyen vicces részleteket választott Magyari felolvasásra.
Pedig ezek elvileg nem vicces írások: három kisregény került be A ragasztott ház című kötetbe; egyik ugyanezt a címet viseli, a másik kettő az Endre és Ágnes, illetve a Civilek, kelták bolondok. A címadó kisregényről beszélt a legtöbbet Magyari: ezt még 2009 végén találta ki, de évekig nem gondolta komolyan, hogy regény lesz belőle. A narrátori helyzet is változott menetközben, eleinte saját nevében akarta elbeszélni, aztán egy fiatal lány és az író közötti párbeszédként, végül a párbeszédes forma maradt, de Ágota, a főszereplő egy idősebb rokonával beszélget, és mindenről csak annyit tudunk meg, amennyit a két szereplő hajlandó elmesélni.
Fotók: Sebők Botond
De mi is az a ragasztott ház? Kolozsváron sok ilyen van, hol egy belső fal, hol egy ajtó, hol egy egész emelet “ragasztódik” hozzá utólag, és jellemzője, hogy minden áthallatszik benne. Tákolt, akárcsak a benne élő szereplők élete. Amúgy félig valós Kolozsváron játszódik, egyes nevek valódiak, egy adott ponton Magyari is belép például, és a metró – mert ezen a Kolozsváron metró is jár – valódi utcákon áll meg a Széchenyi tér és az Írisz-telep között.
Az Endre és Ágnes egy szerelmi történet, egy nem létező barátnővel, elképzelt szerelemmel. Ironikus megközelítése a középkorú szingli pasasnak, de a végére mindenki megtalálja a helyét, mert Magyari nem szereti a lezáratlan befejezéseket, tudtuk meg. A Civilek, kelták, bolondok meg egy disztópikus Brassó állomásán játszódik, ahol azért mindenki irtó kedves egymáshoz, sanzont énekel a hangosbemondóba a rég elfeledett szignál helyett, amikor az Orient Expresst várják, amely fogadásának jogát el kell nyerni, mint az olimpia rendezését.
Magyari mindhárom regényből olvasott pár részletet, és ennyiből is kiderült, egyáltalán nincs arról szó, hogy ne hordoznák a szerzőnek a Transindexen is megjelent írásaiból már ismert humort, játékosságot. A teljes történeteket még nem ismerjük, de azt már megtudhattuk, a szereplők – pl. Rözsébet, aki minden áldott reggel állásinterjúra indul, pedig nem is tudja, mi az, csak egyszer megtetszett neki a szó, vagy a vécésnéni, aki önkéntesen jelentkezik a brassói állomásra, mert szeret olvasni, és e munka közben sok ideje lenne rá – mind szeretnivaló, könnyed humorral megrajzolt figurák.
Sebők Rácz Tímea
SZÓLJ HOZZÁ!