Esszé

Kolozsvári Néző

Kántor Lajos

És aztán beköszönt a 21. század, a harmadik évezred- s a 37-es évjárathoz tartozónak végleg rá kell ébrednie, hogy kedves (lakható) városa, történelmi iskolavárosa tovatűnt, Erdély egykori- bizonyára ma is szellemi – fővárosában a szám szerinti (20 százalék alatti) kisebbséghez tartozik. Mi történt ezekben az évtizedekben, mi történik folyamatosan? A kérdés elől nem lehet kitérni. És hogy valamelyest választ, netán némi gyógyírt találjanak, létrehozzák- idősebb és ifjabb, tekintélyes értelmiségiek- a Kolozsvár Társaságot. A közösségin túl azonban személyesen is kötelező a válaszkeresés. Esszék, tanulmányok, emlékezések születnek belőle, új könyvek is, például az Erdélyi sorskerék (Szabédi László és a történelem)- ezért kapja meg az MTA doktora címet, a Fellegek a város felett (Regényes korrajz: Kolozsvár, 20. század),  majd A kapu és A mennyei kapu.

Hogy azóta mi történt velünk, mit tettünk, mit mulasztottunk (és mit tettek Kolozsvárral, a “megalopolisz” felé vezető úton)- hová jutottunk és hová juthatunk (pozitív értelemben is, mert tagadás és állítás együtt igaz!): erről kíván szólni (a) Kolozsvári Néző, túllépve 2009-en, a szűken értelmezett romániai újságév(ek)en.

• Szerkesztő: Kerekes György
• Borító: Könczey Elemér
• ISBN: 978-973-1960-13-5

• Csomafáy Ferenc, Erdély Online: Kolozsvári néző