Bohémia: elfelejtett művészek albuma

A két világháború közötti erdélyi művészek története elfelejtett történet: központjait – pontosabban Kolozsvárt és Temesvárt – a maguk idejében periférikusnak tekintették Bukarestben. A fővárosra koncentráló művészettörténet-írás később sem szentelt elég figyelmet a Bohémia nevet viselő csoportnak, amelyre egy néhány hónappal ezelőtt, a kolozsvári Quadro Galériában megnyílt kiállítás hívta fel a figyelmet. Bár a kiállítás többé nem látogatható, a szervezők egy olyan

album formájában örökítették meg a pillanatot,

amely túllépi a tárlat kereteit, ezáltal többé válva egy egyszerű katalógusnál. A háromnyelvű (román, magyar, német) kötet magvát Ioana Vlasiu és Székely Sebestyén György tanulmányai képezik, új megvilágításba helyezve a Kolozsváron létrejött iskola tagjainak alkotásait.

Székely Sebestyén György és Ileana Pintilie

Emellett persze megtalálhatók a kötetben a kiállításon bemutatott művek reprodukciói, kiegészítve néhány olyan alkotással, amelyek nem szerepeltek a tárlat anyagában. Az albumot tegnap délután mutatta be a Quadro Galériában Székely Sebestyén György és Ileana Pintilie műkritikus, művészettörténész. “A Bohémia cím nem csak a művészeti csoportosulás megnevezését jelenti: az elszakadást is jelzi a művészeti intézményektől” – fogalmazott Ileana Pintilie.

Néhány mondatban ismertette a csoportot, amelynek vezéralakja a korán, 29 évesen elhunyt Tasso Marchini volt. Kifejtette, a Bohémia egyik jellegzetességét

a mesterek és diákok közötti csekély, nem ritkán alig néhány éves korkülönbség jelentette.

A tanárok Franciaországból hazaérkező, az ottani művészeti irányzatokat Kolozsváron is meghonosító művészek voltak, köztük Romul Ladea, Anastase Demian, Aurel Ciupe, Catul Bogdan.

A szoros kapcsolatokat maguk a festmények is hordozzák, hiszen ugyanazokban a műtermekben készültek: a tanárok sem rendelkeztek külön műteremmel. Az album pedig fényt derít arra is, hogy a kolozsvári Bohémia története 1934 nyarán Temesváron folytatódott. Stefan Gombosiu a Regata épületében működő művészeti iskola titkára volt. Ebben az épületben töltött el egy nyarat Ion Vlasiu és Eugen Gasca társaságában, hihetetlen nyomorban, de ugyanennyire hihetetlen kreativitással dolgozva.

Az albumban a művészek saját szövegei is olvashatók – ezek közül többet nyolcvan éve nem adtak ki vagy fordítottak le. A könyvet a művészek (gyakran nehezen fellelhető) életrajzi adatai, valamint számos, róluk készült, mostanáig publikálatlan fotó egészíti ki.

Fülöp Noémi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.