Visky Ruth-Boglár az egyetemista éveket maga mögött hagyva, máris nagy kihívással találta szembe magát: a Barni-sorozat negyedik kötetének illusztrálására kérték fel. Gyerekek életéből íródott mesét illusztrált, és animációval is azért kezdett el foglalkozni, mert a naiv stílus áll hozzá közel. Ruthival művészi pályájáról és a Barniék tele című könyv alkotási folyamatáról beszélgettünk.
Mesélj egy kicsit az egyetemi évekről, és hogy milyen elképzelésed volt a pályádról?
Eredetileg grafikát végeztem. Ez egy ilyen keresési folyamat volt, mint ahogyan általában a művészeknél, vagy a művésznövendékeknél lenni szokott, akik bekerülnek az egyetemre, és azon belül is szeretnének valamire szakosodni. Van, aki reklámgrafikus lesz, van, aki művészi nyomatokat fog készíteni egész életében… Az egyetem ideje alatt engem az animáció kezdett el érdekelni, és a tanáraimtól is kaptam olyan visszajelzést, hogy a naiv stílus talál hozzám. Ezt tudom inkább művelni. Az egyetemen az uralkodó szellem a realizmus volt. A tanáraim is mondták, hogy nekem más fekszik: animáció, gyerekrajzok, illusztrálás, képregény…
És akkor elkezdtél naivabb rajzokat készíteni, de neked kellett kijárni ezt az utat…
Nem volt könnyű. Hogyha az ember realistán rajzol, mert ezt tanulja, nem jelenti azt, hogy naivan rajzolni már magától megy. Abban is meg kell keresd a stílusodat. Lényegében az egyetem után kezdtem el illusztrálással foglalkozni. Kaptam egy munkát egy reklámgrafikai irodánál, és a főnököm felfedezte, hogy gyermeknaptárok illusztrálásában jó vagyok.
Említetted, hogy az animáció iránt különösen érdeklődsz. Hogyan kezdtél el ezzel foglalkozni?
Mindig volt bennem egy ilyen hajlam. Grafikára is úgy mentem, hogy azért de jó lenne animátornak lenni, csak nem tudtam jobban megközelíteni. Másodév második félévében volt egy tantárgyunk, amelynél egész félévre szabad kezet kaptunk, hogy valamit kísérletezzünk. Akkor nekifogtam egy animációt készíteni. Nagyon jó munkafolyamat volt. Cut-out technikával készült el a Pók című animáció. Az a 2 és fél perces filmecske lett a félévi munkám. Azután egyetemen kívüli tevékenységeken folytattam, kétszer részt vettem a Filmtett táborban, az animáció csoportban. Próbáltam mindenféle információt összeszedni, aki valamit is tudott az animációról, azt megkérdezni. Az egyik táborban megtanították az egyik program használatát, ott összehoztam a Déli baba c. animációt. A Pók gyerek-stílusban született, a Déli baba és a diplomamunkám inkább ötvözet volt a fotó és a videó között, kísérleti dolog lett.
Hogyan kértek fel a Barniék tele című könyv illusztrálására?
Bejelentkeztem a Koinónia Kiadóhoz. Azelőtt Zilahon dolgoztam, aztán férjhez mentem és eljöttem Kolozsvárra. Észrevettem, hogy nekem az illusztrálás jobban megy, mint a reklámgrafika, és gondoltam, először ezzel próbálkozom. Így jelentkeztem a Koinóniához és más, számomra teljesen ismeretlen könyvkiadókhoz küldtem el a portfóliómat. Egy idő után Zágoni Balázs jelentkezett, hogy érdekelnék a rajzaim. Örültem, hogy engem választott illusztrátornak, mert bízott benne, hogy meg fogom érteni a meséket, és én is úgy éreztem, hogy ez így van. A gyerekek életéből mesét írni, ami félig vagy talán teljesen igaz, az hozzám is elég közel áll.
Mit jelentett számodra a Barni-mesék illusztrálása?
Megkaptam az első három mesét, aztán nem sokkal később még hatot, a tízedik mese elkésett, azt csak ősszel kaptam meg (a Barniék tele 2011 ősz végén jelent meg szerk. megj.). Folyamatosan íródtak a mesék és készültek az illusztrációk. Nagyon örültem, hogy a Koinóniánál rajzolhatok, tetszett az, ahogyan a kiadó erre hangsúlyt fektetett. Nekem jó volt, hogy kezdő létemre türelmesen álltak hozzám, viszont voltak dolgok, amiket meg kellett tanulnom. Nem tudtam például, hogy mit jelent a kifutó, az előzék meg a motívum szavakkal sem voltam tisztában.
Milyen érzés volt, amikor először megláttad a könyvet?
A könyv kiadása után kb. egy hónappal vettem a kezembe. Addig skype-on is megmutatták nekem. Sokan hívtak fel telefonon, hogy kész lett, és milyen nagy az érdeklődés iránta. Örültem neki és izgatott voltam. Amikor kézbe veszi az ember, az olyan szép!
Visky Anna
2 HOZZÁSZÓLÁS
” bejelentkeztem” a Koinóniánál :))))))
amúgy meg jók az illusztrációk:)