Totth Benedek: Holtverseny. Magvető, Budapest, 2014.
Szín: úszómedencefal-kék
Ennivaló: Big Mac
Mondat: „vigyorog maga elé a semmibe, mint egy nagy sárga banán”
Film: Tudom, mit tettél a tavaly nyáron
Zene: Beastie Boys: Sabotage
1. Gyűjtsd be több zsáner és rengeteg szubkultúra elemeit, teremts köztük hatásos, de kényes egyensúlyt: ez a kortárs regények egyik lehetséges sikerreceptje, a Harry Potter-szériánál mindenesetre működött.
2. Totth Benedek első, meghökkentően erős regénye, a Holtverseny a thriller, a krimi, a suliregény műfajaihoz egyformán kapcsolódik, és kereszteződnek benne a sportolók, különféle kortárs zenei trendek, számítógépes játékok, drogfogyasztók, szexuális viselkedésmódok szubkultúrái.
3. Utalásrendszere miatt is evidens, hogy mintái nem feltétlenül irodalmiak – filmek és filmsorozatok, videoklipek, valóságshow-k elemeire ismerhetünk folyton, amelyek a vidéki Magyarország díszleteivel keverednek.
4. Mintha a szereplőket felszippantották volna az általuk fogyasztott médiatermékek: körülbelül annyira következmény nélkülinek érzékelik saját tetteiket, mintha a game over jelzés után mindig újra rendelkezésre állna a new game opció.
5. Az akció ugyan egy filmé is lehetne, a hatás egyik kulcsa mégis a tizenéves elbeszélő zsebében lapul, akinek ráadásul a nevét sem tudjuk.
6. „Nem szoktam parázni, hogy valami nem stimmel a sztorival, vagy belezavarodom a részletekbe. Minden történetben vannak lyukak, legtöbbször elég rákérdezni pár apróságra, és mindjárt kiderül, hogy kamu az egész. (…) Mondjuk az elég para tud lenni, amikor ezerrel nyomod a kamuszöveget, és leesik, hogy ez így egészen biztosan nem történhetett meg. Ilyenkor nem szabad bepánikolni, mert aki pánikol, kapkodni kezd.” – ezen a nyelven, és nagyjából ezeket az elveket követve mondja a szövegét az elbeszélő.
7. Nem annyira cselekménye van a könyvnek, inkább jelenetei, amelyek pörgősen váltják egymást egy-egy Bret Easton Ellis-regény vagy Tarantino-film párbeszédlogikája szerint.
8. Egy összeforrott kamasztársaság – úszócsapat – esik szét éppen, és egy ponton túljutva már nincs számukra visszaút.
9. Az Ellis-könyvek közönyét, kegyetlenségét is felismerhetjük, sok jelenetből brandérzékenységét is.
10. Mindez magyarországi – vagy általában: posztszoc – közegre applikálva azért hátborzongató, mert hihetővé teszi, hogy az érintésközelbe került médiatartalmakba be lehet költözni – talán már beléjük is költöztünk.
Balázs Imre József
SZÓLJ HOZZÁ!