„Horrorba fordul a mese”


Angyaldarabolás, átváltozások, zombi-szerű létezés, a természetesség, mint hasznos feszültség, kora gyerekkori emlékek, meseelemek, a titok keletkezése, holtak monológjai, kannibalizmus: ilyen fogalmak és kérdéskörök bukkantak fel és merültek alá Papp-Zakor Ilka Angyalvacsora című, első kötetének bemutatóján csütörtök délután a Tranzit Házban.



A novelláskötetet Borsik Miklós, a József Attila Kör (JAK) egyik sorozatszerkesztője és Horváth Előd Benjámin költő mutatták be a szerzővel beszélgetve. Az Angyalvacsora a fiatal JAKkendő-díj nyertes pályázataként jelent meg az idei Ünnepi Könyvhétre. A díjat tehetséges pályakezdő prózaírók számára alapították a MrSale Öltönyüzlet támogatásával, évenként egy szerzőnek ítélnek oda, és ez a munka a harmadik ilyenformán megjelent kötet.


Alighogy ezt megtudtuk, a szerző felolvasta a könyv címadó novelláját, amely kezdésként rögtön angyalvérrel öntötte nyakon a bemutató közönségét. Az angyaltesteket akár disznóhúst ábrázoló szöveg morbid alaphangulatot biztosított az egész eseménynek. Ennek nyomán a beszélgetés irodalmi kontextusok keresésébe fogott, a lehetséges hatások és a világirodalmi vagy magyar szerzőkhöz vezető kapcsolódási pontok keresése felé vette az irányt. Így merült fel Tolnai Ottó, Nemes Z. Márió, Csáth Géza, később Kafka neve, amelyeknek puszta említése is a kötet magas színvonalára enged következtetni. A lehetséges ökonovella kategória jegyeinek körüljárásán, az ember természethez való viszonyának a novellában kirajzolódó lehetséges vázán és az angyalevés, mint a kannibalizmus enyhe formáján át egyre inkább a természet és a halál köré szerveződött a beszélgetés.


Annak érzékeltetésére, hogy a bemutatott kötetben a halál nem törésként, hanem egy átalakulás kezdeteként felfogott történésként van jelen, Horváth Előd Benjámin felolvasta a nyitónovellát, a Nagyapó kesztyűcskéje címűt. Ez tovább borzolta a kedélyeket egy pusztuló, bomló test belső monológjának félelmekkel teli leírásával. Ennek kapcsán boncolgatták a beszélgetőtársak, hogy mennyire tekinthetőek horror-történeteknek a szövegek, mennyire kapcsolhat az olvasó olyan előképeket hozzájuk, mint például egy zombivá alakult ember. Arról is szó esett, hogy mennyiben helyezi a szerző előtérbe a titkokat, rejtélyeket a félelem érzékeltetéséhez képest, illetve hogyan tud „pozitív” zárlatokat alkalmazva visszabillenteni egy-egy novellát például a csáthi befejezések sötét világából.


A kötetborító, mint minimális illusztráció kapcsán a szerző elárulta, hogy egy izgalmas képregény projektre készül Benczédi Annával, aki az ő későbbi szövegeit ültetné át a képregény műfajba.


Az esemény néhol kissé vontatott, kérdések és válaszok között nagy szüneteket hagyó vonulata azt hangsúlyozhatja, hogy nehéz megfogni a szövegeket, megtalálni a megfelelő közelítési pontokat – ahogy Borsik Miklós szerkesztő elmondta, számos kérdés fogalmazódott meg a beszélgetés előzetes vázában, de különböző okokból szép sorban elvetették őket.


Papp-Zakor Ilka szövegvilágából azonban számos regisztert feltártak, a kötet keletkezésén, előtörténetén és szerkesztésén, a szervező motívumok vázolásán keresztül felkeltették az érdeklődést az anyag iránt. Erre ráerősített az utolsóként elhangzott, „aggasztó erotikájú” novellarészlet, amelyet Borsik választott és olvasott a Hélium című darabból. Ezzel a zárással sikerült a kötet még egy szegmensét a közönség elé tárnia a bemutatónak, és tovább fokozni a különös, frusztráló benyomáskavalkádot, amely a könyv körül végig ott lebegett.


Gergely Borbála


ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>